Saját alkotásaim
Eltitkolt érzelmek, s belülről gyötrő vágyak,
a félelem, a bizonytalanság, a tétovázás,
mind a beteljesülés útjában állnak.
A megfelelni akarás, a ki mit szól bármihez,
a pletyka, a sunyi pusmogás, az irigység,
mind elzárja a szív útját bárkihez.
Izzón perzseli a lelket az oly áhított gyönyör,
a varázslatos álmok utáni sóvárgás tüze,
s mindezekkel az elme nem is pöröl.
Eltitkolt érzelmek, megtagadott percek sora,
eljátszott közömbösség, s elfordított arc,
ezek nem vezetnek el a célhoz soha.
Az igazi barát nem hagy el soha a bajban,
sőt, sokszor előre megérzi azt, ha baj van.
Megértően, s türelmesen nyújthat támaszt,
s meg is fogja lelni a neked fontos választ.
Mindig segíteni fog fájó problémák idején,
s maga is nagyon örül a barátjának sikerén.
Segítő kezet nyújt a legnehezebb időkben,
és pontosan ott van a találkozókon időben.
Az igazi barát átölel, amikor a kín gyötör,
melletted áll, s veled semmikor nem pöröl.
A szíve érted is dobog, hisz nagyon szeret,
s boldogságod idején őszintén veled nevet.
Rejtett vágyak lapulnak a szívünk mélyén,
és nem maradnak ott, nem hagynak békén.
Folyamatosan emlékeztetnek, hogy élnek,
és a lelkünkbe bezárva a felejtéstől félnek.
Félik, biza soha nem juthatnak ki a fénybe,
s más nem értheti, mi megy bennük végbe.
Előtörnek olykor, mint egy hűs vizű patak,
mely a sziklák résein gyorsan lefelé halad.
Rejtett vágyak izzanak és égetnek legbelül,
eme érzéseket immár semmi nem írja felül.
Velünk lesznek mindig, míg eljő a pillanat,
s reánk köszönt a csodás, ragyogó virradat.
Vágyakozás egy esemény, vagy egy személy után,
egy tárgy, egy eszköz megszerzésének a vágya,
s a nap része ezzel lesz lefoglalva csupán.
A lélek örökös káoszban suhan a fáradt elme körül,
megpróbál remélni, s igyekszik befolyásolni azt,
ám ennek az agy olyan nagyon nem örül.
A tettek váratnak magukra, a bizonytalanság erős,
egy lépés előre, kettő pedig hátra, az a szokás,
s a lépésekre adott válasz néha igen velős.
Vágyakozás tölti ki a végtelen idő oly sok percét,
hangosan dobog a szív a kudarcoktól tartva,
s bízva, a sors megkönnyíti majd a tervét.
Mikor már késő, sokszor akkor éled a szív,
akkor döbben rá, hogy mennyire szeret,
és önmagával kegyetlen csatát vív.
Nehezen ismeri be, de tudja, hogy hibázott,
érzi a tévedését és a bizonytalanságot,
s rájön, eddig feleslegesen vitázott.
Figyelmen kívül hagyta a valódi érzéseket,
elhessegette a varázslatot és a vágyait,
s csupán félve tett fel kérdéseket.
Bizonytalanul mozdult meg, amikor kellett,
s nem hitte el, hogy neki is sikerülhet,
ám sajna a félénkségéből ez tellett.
Mikor más késő, s mikor látszólag elbukott,
és úgy tűnik a számára nincs bocsánat,
rájön, a másik szívéig végül eljutott.
Mikor rosszul sül el mindaz, amit elképzeltünk,
el kellene gondolkoznunk azon, mi is történt,
s miként lehet, hogy az úton eltévedtünk.
Hogyan változhatott ennyit a kezdeti lelkesedés,
miként fordíthattunk hátat a kedveltünknek,
s legtöbbször sokként érhet a felfedezés.
A lelkünk túlontúl sérülékeny, s igen sebezhető,
a fantáziánk meglehet nem a valóságot látja,
s az akaratunk nem mindig kezelhető.
Mikor rosszul sül el az, amiről eddig álmodtunk,
nagy fájdalmat tudunk érezni a szívünkben,
s kiderülhet, nem mindennel számoltunk.
Tiszta gondolatok, valódi érzések, s őszinte szív,
igazán ritkák a mindennapok szürkeségében,
ahol a lélek folytonos, kemény harcot vív.
Az élet valamennyi percében folyik a küzdelem,
akkor is, ha nem is annak tűnnek a történések,
a kiszolgáltatottság, s a félelem szüntelen.
Állandósul a zavar, a bizonytalanság, a rettegés,
eltűnőben van a boldogság és a tiszta szeretet,
viszont elárasztja a napokat a szenvedés.
Tiszta gondolatok híján elterjed a káosz uralma,
a sötét zűrzavar ideje örökre felütheti a fejét,
s végleg véget ér az emberek nyugalma.
Az érzelmekkel játszani nem veszélytelen ötlet,
mivel igen könnyen megsérülhet bárki lelke,
eme témáról írtak már számtalan könyvet.
Bájolgás, kacérkodás és oly sok vidám pillanat,
szemezés, simogatás, enyelgés, huncutkodás,
ám mindezek véget érhetnek egy perc alatt.
Mikor tisztul már a látás, s nem a homály vezet,
és az értelem kezdi visszavenni az irányítást,
a szív akkor mondhatja ki, hogy szeret.
Az érzelmekkel játszani nem tisztességes, hiba,
de amennyiben mindenki őszintén színt vall,
akkor végre célba érhet a szerelem nyila.
Ne vezéreljen a harag, ha nincs reá okod,
pláne nem, ha a hibádat a másikra fogod!
Ne büntess bosszúból és valódi ok nélkül,
ugyanis az csak neked fog fájni legvégül!
Ne bánts semmikor ártatlanokat vétlenül,
s ne hagyd őket egyedül a bajban tétlenül!
Ne sértegess csupán hiúságból, önzésből,
s ne lépj le az igazság felé vivő ösvényről!
Ne vezéreljen a harag, bármi is történjen,
s emelkedj felül a sötét és mély örvényen!
A lelked legyen befogadó, a szíved tiszta,
s tudd, a hibáidat nem csinálhatod vissza!
A lelkek küzdőterén olykor nagy a vihar,
s néha a megnyugvás nem tud eljönni,
csak miután az ok-okozat kihal.
A lelkek igyekeznek érzéseiket elrejteni,
sebezhetőségüket próbálják eltitkolni,
s legtöbbször nem tudnak felejteni.
Gyakorta zűrzavar és káosz marad hátra,
sok időbe kerülhet innen lábra állni,
a folyamatokat megélve, s látva.
Hihetetlen az érzékenység, s a fájdalom,
a csalódás, a meg nem értés, a bánat,
és alig létezik egy kevés szánalom.
A színtiszta öröm, a boldogság oly ritka,
hisz annak az önzetlenség, s a jóság,
meg a valódi őszinteség a titka,
A lelkek küzdőterén mindennapi a csata,
s csupán ritkán csendesedik le a vihar,
mikor megszólal a szívek szava.
