Rejtett vágyak lapulnak a szívünk mélyén,
és nem maradnak ott, nem hagynak békén.
Folyamatosan emlékeztetnek, hogy élnek,
és a lelkünkbe bezárva a felejtéstől félnek.
Félik, biza soha nem juthatnak ki a fénybe,
s más nem értheti, mi megy bennük végbe.
Előtörnek olykor, mint egy hűs vizű patak,
mely a sziklák résein gyorsan lefelé halad.
Rejtett vágyak izzanak és égetnek legbelül,
eme érzéseket immár semmi nem írja felül.
Velünk lesznek mindig, míg eljő a pillanat,
s reánk köszönt a csodás, ragyogó virradat.
