szív Archívum - 21 / 25 oldal

A Szív és az Értelem

A Szív és az Értelem az életről mást gondol,

sokszor ütköztetnek igen fontos érveket,

a feszültség közöttük pusztít, rombol.

A Szívet az érzelmek vezérlik, s a hormonok,

megérintik és teljes mámorban tarthatják,

hiszen az emberek általa boldogok.

Az Értelem hidegen, tényszerűen bírál, érvel,

és magánál kellene lennie folyamatosan,

ám logikáját a Szív zúzza széjjel.

Néhanapján, mikor összhang alakul közöttük,

felragyog a Nap, ezüstösen csillog a Hold,

s minden probléma lemarad mögöttük.

A Szív és az Értelem kezdettől egy testben él,

és harmóniáról, szerelemről álmodoznak,

de a szeretet lenne a legfontosabb cél.

Mit a szívünkben őrzünk

Mit a szívünkben őrzünk, velünk fog maradni,

velünk él és velünk fog majd halni is,

kár lenne mindezeket tagadni.

Annyi érzelem és titkolt vágy van e rejtekben,

megannyi óhaj, sóhaj, s reménykedés,

mind megmaradnak a sejtekben.

Számtalan álom, s megvalósítatlan elképzelés,

belülről gyötrő kínok és emésztő tüzek,

ezeken nem segít az emlékezés.

Mit a szívünkben őrzünk elkísérhet a végzetig,

s a galaktikus idők porának nyomában,

a tetteink súlya biza megméretik.

Szívvel és lélekkel

Szívvel és lélekkel lehet csak csatát nyerni,

ahhoz azonban nem elég vágyakozni,

hanem tenni kell és merni.

Legyen az akár egy álom, harcolni kell érte,

kitartóan, becsülettel, s igaz szeretettel,

hogy győzelem legyen a vége.

Nem szabad semmit feladni soha, ha fontos,

ne félemlítsen meg a sötétség ármánya,

akkor sem, ha ez a világ mocskos.

Ne uraljon el a rettegés, a pánik, s a közöny,

mert akkor el fog veszni a remény is,

s nem marad meg kő a kövön.

Szívvel és lélekkel érdemes egyáltalán élni,

jó szándékkal küzdeni, s menni előre,

így a vereségtől nincs miért félni.

Mit a szívünkben őrzünk

Mit a szívünkben őrzünk, az örökre ott marad,

legbelül, mélyen elrejtve, titokként kezelve,

az idő útja, s a világ bármerre is halad.

Plátói szerelmek emléke, légben szálló óhajok,

a családunk iránti tisztelet, őszinte szeretet,

a megsebzett lelkünk, s néma sóhajok.

Elszalasztott lehetőségek, meg nem élt vágyak,

izzón égető hibák és hamu alatt lapuló tűz,

biz mind-mind a végtelenbe szállnak.

Elhazudott igazságok, s fel nem vállalt érzések,

a gyávaságunk miatti szomorúság és bánat,

a soha meg nem válaszolt kérdések.

Mit a szívünkben őrzünk, az erőt adhat és éltet,

kitartásra ösztönözhet, s új reményt táplál,

ha az ember elég bátor, továbbléphet.

Búcsú

Búcsú a megszokottól és az eddigi tettektől,

a világ fondorlatosan csalafinta a kezdettől.

Számtalan változás kíséri az élet útját végig,

sokan a bűn mocsarában taposnak el a célig.

Vannak, akik az eddigi létüket másra váltják,

s az elképzeléseiket, a hitüket az újban látják.

Meg vannak, kiknek nem tetszik soha semmi,

s nem tudnak az eddigiekből tanulságot tenni.

Búcsú a homálytól és a gonosz sötét erejétől,

s igen sokan kezdenének mindent az elejétől.

Azonban kitartás és küzdőszellem kell hozzá,

csak az értelem, s a tiszta szív tehet biz jobbá.

Amíg élünk

Amíg élünk, van lehetőségünk korrigálni dolgokat,

van esélyünk jobbá tenni a rosszat, a hibákat,

s akad alkalmunk tenni valami fontosat.

Addig nem nyugodhat a lelkünk, míg valami bántja,

s nem pihenhetünk a karosszékben hátradőlve,

hisz az eszünk folyvást a legjobbat vágyja.

A szívünk azt sugallja, hogy soha nem adhatjuk fel,

és legyen bármilyen nehézség, vagy tragédia,

tudjuk, hogy a végéig küzdenünk kell.

Amíg élünk, ki vagyunk szolgáltatva eme világnak,

az érzéseink gyakorta másra, s jobbra vágynak,

nem adhatunk esélyt sohasem hibáknak.

Érzelmek fogságában

Érzelmek fogságában döntéseket hozni nehéz,

és nem lehet tisztán látni a valóságot,

bár a józan tudat ritkán benéz.

Elfogultan sajna sérülékenyebb a szív, a lélek,

nem egyszerű felnőni a feladatokhoz,

és ettől nagyon sokan félnek.

Homályos a látás, mikor hozzánk közel állnak,

s megbolygatva a napjaink szürkeségét,

kimondva csakis reánk várnak.

A felelősség érzete lehet igen félelmetes teher,

mikor tőlünk várnak valami szépet, jót,

és a fantázia az egekig emel.

Érzelmek fogságában az ember nem önmaga,

kívülről nézve egy teljesen más személy,

de látott már ilyet a földanya.

A szív mélyén

A szív mélyén rejtőznek a lélek titkai és az igazság,

azok az emlékek, amelyek a valóságot őrzik,

s amelyeknek célja nem a vigasság.

A vágyak, az álmok, a szerelmek és az igaz szeretet,

a rajongás, a ragaszkodás, az őszinte barátság,

a jóból sohasem kap senki sem eleget.

E mélyben rejlik a keserűség, a csalódás és a harag,

a vonzalom, a megbecsülés, s az elismerés,

miközben a világ gyorsan előre halad.

Ki a megfelelő pillanatot nem használja fel, elkésik,

és sokat veszíthet, bár meglehet nem is tudja,

mire rádöbben erre, addigra biz elvérzik.

A szív mélyén felgyűlnek az érzelmek, a fájó sebek,

és nem múlhatnak el a kudarcok égető kínjai,

megmaradnak az általuk okozott hegek.

A koporsó mellett állva

A koporsó mellett állva számtalan emlék kel életre,

s felidéződik rengeteg, már elfeledett történés,

aminek jelentőségét az ember nem értette.

Most azonban, amikor nincs visszaút, s nincs esély,

s nem lehet megváltoztatni a múlt eseményeit,

a fájdalom, mely marcangol, nem csekély.

Visszagondolva, s a jelentősebb pillanatokat átélve,

megrendítőleg hat mennyi rossz döntés akadt,

pedig a megoldás lehetett volna százféle.

Lehetett volna, de a félelem visszatartotta a vágyat,

s nem engedte a változtatást, a másként látást,

s bizony nem tudta elhessegetni az árnyat.

Az árnyat, mely a szívet folyvást a markában tartja,

szorongatja és rettegést kelt bárhol, bármikor,

s a hátramaradt lelkeket a bánatba hajtja.

A koporsó mellett állva, lehajtott fejek körös-körül,

könnyes szemek és sápadt, bánatos arcok sora,

s nincs olyasvalaki, ki mindennek örül.

A szeretet melege

A szeretet melege szorosan átölelhet és simogat,

magához békésen, s nyugalommal telve hívogat.

Végigsimítja a fáradt, fakó, meggyötört arcokat,

s egy kis időre csitítja a lelkekben dúló harcokat.

Újfent megdobogtatja a félelemmel telt szíveket,

s színesebbé varázsolja a rég megfakult színeket.

Boldogságot csempész a nehéz, fárasztó napokba,

s visszahozza az életkedvet a kicsikbe, nagyokba.

A szeretet melege szebbé teszi a múltat, s a jelent,

ha minden jól megy, elviselhetőbb világot teremt.

Felül kerekedhet a gonoszok, s gyilkosok hidegén,

és leszámol majd a sötétséggel az új tavasz idején.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30	31