szív Archívum - 16 / 25 oldal

Milliárdnyi szív

Milliárdnyi szív és ugyanannyi lélek retteg,

ki van szolgáltatva a sötétség erőinek,

amely nem marad soha veszteg.

Ellenkezőleg, a világra teljes erőből támad,

bevet mindent a gonosz céljai eléréséért,

és az emberiség megismeri az árnyat.

Az árnyat, mely eltakarja a Napot az égről,

és aki félelmében a mocsárba süllyed,

az nem bukkan fel többé a mélyből.

Semmi nem lesz ugyanolyan, mint valaha,

kialszik a remény egykor ragyogó fénye,

s mindenkit elvisz a csinált nyavalya.

Milliárdnyi szív vágyja a békét, az igazat,

ezen iszonyú időszakot azok élhetik túl,

akik bátrak, becsületesek, s igazak.

Sebesen peregnek

Sebesen peregnek a percek, lassan üt az óra,

s elmúlik mindaz, ami jó és szép volt,

senki ne számítson semmi jóra.

Homályba vész az emlékezet, elszáll a múlt,

elvesznek az egykori csodás emlékek,

melyek sora néha hosszúra nyúlt.

Sebesen peregnek a percek, s a szív dobban,

megelevenednek az egykori történések,

és végül minden örökre elillan.

Csakis szívvel

Csakis szívvel lehet jó szándékúan segíteni,

támogatni az elesetteket, a gyengéket,

s eközben e tettekhez erőt meríteni.

Védelmezni az állatokat és a növényvilágot,

a természet szépségeit, a csodás tájakat,

megcsodálva a sok szép virágot.

Csakis szívvel lehet szeretni, ölelni másokat,

megcirógatni a kicsiket, s játszani velük,

és beteljesíteni a legszebb álmokat.

Elszálló pillanatok

Elszálló pillanatok, megismételhetetlen percek,

varázslatos érzések, szívdobogtató remények,

és szerencsés esetben megvalósuló tervek.

Mindezek éltető erővel bírnak testre és lélekre,

s még amikor nem is válnak valóra az álmok,

akkor is erőt adhatnak hosszú évekre.

Elszálló pillanatok és a mélyben lapuló parázs,

féltve őrzött titkok kavalkádja az éjszakában,

s megannyi élmény, mielőtt jön a kaszás.

A szívünkben, s a lelkünkben

A szívünkben, s a lelkünkben fontos titkok lapulnak,

megannyi érzelem, vágyak és álmok sokasága,

a gondok, problémák mégis tovább fajulnak.

Sőt, odáig jutnak, hogy nélkülük nem lehet már élni,

s hiába a struccpolitika, a valóság valóság marad,

éppen ezért nem szabad ezt tétlenül nézni.

Azok, akiknek ártó a szándéka, nem fognak segíteni,

ellenkezőleg, igyekeznek tönkretenni, s bántani,

csakis a szeretetből szabad erőt meríteni.

A szívünkben, s a lelkünkben sokszor jókora a vihar,

oly sok a seb, rengeteg a fájdalom és a csalódás,

de küzdeni kell ellene, amíg mindez kihal.

Többet ér a világ

Többet ér a világ, mintsem hagyjuk elvérezni,

és hagyjuk kiölni a lelkünket, a szívünket,

a sors munkáját nekünk kell elvégezni!

Nem várhatjuk, hogy majd mások megoldják,

s nem nézhetjük a szeretteink elpusztítását,

és azt sem, hogy az értelmet megfojtsák!

Nem tűrhetjük, hogy mindenünket elvegyék,

s mindent, amiért vért izzadva dolgoztunk,

a hazug senkik önmaguknak eltegyék!

Ne nézzük tétlenül a szabadságunk eltiprását,

a jogaink teljes megsemmisítését örökre,

és a vágyaink, álmaink megtiprását!

Többet ér a világ, mintsem a gonosznak adjuk,

amely örökre börtönbe akarja zárni a fényt,

s vele együtt minket is, ha hagyjuk!

Mi egykoron jó volt

Mi egykoron jó volt, mára már nem létezik,

ügyesen elpusztították az idők folyamán,

és sajnos többé vissza nem is érkezik.

Megfélemlítettek és kiöltek rengeteg lelket,

megmérgeztek több milliárdnyi tudatot,

így igyekeznek megvalósítani a tervet.

A tervet, amely nem a szépről, a jóról szól,

ellenkezőleg, közeleg az örök sötétség,

s mindig egy újabb, egy másik kór.

Egymás ellen fordulva, haldoklik a szeretet,

a megértés meg nem értéssé válik hamar,

s mindez megterhel felnőttet, gyereket.

Sok barátság nem éli túl e nehéz időszakot,

a szerelmek sem olyanok mint réges-rég,

s elérkeztek az ellenséges időszakok.

Mi egykoron jó volt, ma már csupán álom,

amely felsejlik a nyugtalan éjszakákon,

s a szív várja, hogy újra valóra váljon.

A vágyott nyugalom

A vágyott nyugalom, a béke és a szeretet álom,

pedig a szív, a lélek, annyira repes utánuk,

azonban a sors sajnos nagyon álnok.

Néha felcsillantja a reményt, feltüzeli a vágyat,

s miközben az ember már beleéli magát,

gyorsan küld felé egy sötét árnyat.

A vágyott nyugalom szinte elérhetetlen, s ritka,

olyan, mint egy mesebeli csodás ajándék,

amit senki nem szívesen adna vissza.

A végtelen felé hajózva

A végtelen felé hajózva, a csillagok között,

az emberi lelkek nyugodtak és békések,

csak a rosszat hagyják maguk mögött.

Magukkal viszik azonban a szeretet erejét,

a boldog pillanatokat, a csodás álmokat,

s a dobogó szívük őszinte melegét.

A szeretteik emlékét, szavait, pajkosságát,

a gyermeki kacajt, a csilingelő nevetést,

és a kicsik mosolygó arcocskáját.

Az igaz öleléseket, s a barátságok emlékét,

a forró szerelmes perceket, a vágyakat,

és az összetartozás valós eszméjét.

A végtelen felé hajózva nem létezik bánat,

nincs többé fájdalom, sértődés, harag,

s minden lélek szabadon szállhat.

Mikor már minden fáj

Mikor már minden fáj, szenved a lélek,

ez az élet nem érhet ilyen csúfos véget.

Megannyi probléma, gondok és terhek,

és a semmibe szálló dédelgetett tervek.

Lassan nem marad semmi, ami megéri,

ezért eljött az idő a valóságról mesélni.

Az azonban bizony nagyon is fog fájni,

és nem lehet csak a régi álmokkal hálni.

Mikor már minden fáj, kevés a remény,

hiszen a gonosz sajnos erős, s kemény.

Harcolni ellene szívvel, szerettel lehet,

mert tovább ez a sok rossz, nem mehet.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30	31