szenvedés Archívum - 10 / 17 oldal

Megéri az élet

Megéri az élet azt a számtalan gondot és szenvedést,

a sok-sok fájdalmat, a rengeteg megpróbáltatást,

a meg nem értést, s a folyamatos megvetést?

Az álmaink és a vágyaink eltiprását, a hazugságokat,

a kihasználtságot, a szakadatlan terhelések sorát,

vajon levonjuk ebből egyszer a tanulságokat?

Miért olyan kevés a szeretet, s miért van a sok bánat,

olyan csodás is lehetne minden, ha azt akarnánk,

a jóság és a remény, kéz a kézben nem járhat?

Megéri az élet mindezt, megéri a végtelen küzdelem,

s leszedhetjük-e valaha a kitartásunk gyümölcsét,

vagy nekünk a kilátástalanság jut, szüntelen?

Az élet nagy része keserűség

Az élet nagy része keserűség, szomorúság és bánat,

kéretlen teher, mindennapi gondok sokasága,

s amíg élünk, számtalan pillanat fájhat.

Persze vannak nyugodtabb napok, s békésebb órák,

szeretetteljes percek, igazi vidámság és öröm,

no meg vágyak, melyek a végtelent róják.

Az élet nagy része keserűség, kötelezettségek sora,

s miközben túlzott elvárások kísérnek minket,

úgy tűnik, ennek nem lesz vége soha.

Hullafáradtan tenni a dolgunkat

Hullafáradtan tenni a dolgunkat nem egy élmény,

ellenkezőleg, maga a kimerítő rémálom,

és nincs igazi boldogság a végén.

Hiába az igyekezet, ha a lélek és a test is kimerül,

a figyelem erősen lankad, a beszéd zavaros,

s szomorú, de semmi nem sikerül.

Hullafáradtan tenni a dolgunkat, merő szenvedés,

s mikor az ember már azt sem tudja kicsoda,

nem érdekli semmilyen kedvtelés.

Mindenkinek a saját fájdalma

Mindenkinek a saját fájdalma az, amit igazán átérez,

és amitől olyannyira kínzóan tud szenvedni,

a máséra csak udvariasságból rákérdez.

Ki-ki önnön gondját, baját és terheit cipeli magával,

legtöbbször az élete végéig küzd mindezzel,

s végül nem képes leszámolni a bajával.

Mindenkinek a saját fájdalma az igazi, hisz azt érzi,

s amíg a lelke szinte belerokkan mindebbe,

nem fog békében és nyugalomban élni.

Mindenkinek van bánata

Mindenkinek van bánata, amely elkísérheti a sírig,

amely soha nem hagyja nyugodni a lelkét,

s az a bánat, eljut egészen a szívig.

Ott megbújik, s rejtve munkálkodik, kínoz, gyötör,

néha már maga sem tudja, mióta szenved,

azonban mégis oly kitartóan pöröl.

Mindenkinek van bánata, mely álmaiban is kísérti,

s hiába minden, egyszerűen nem csitul el,

az embert az utolsó percig kíséri.

Mennyi mindent

Mennyi mindent kell elszenvednünk, amíg élünk,

számtalan sérelmet, megaláztatást és bánatot,

s mindezeket tűrjük, miközben félünk.

Félünk a kudarctól, a lelki sebektől, a csalódástól,

az érzelmektől, a szerelemtől, az elutasítástól,

és önmagában, főképpen a valóságtól.

Félünk a betegségektől, a háborúktól, a terhektől,

az adósságtól, a szörnyű kiszolgáltatottságtól,

és a megvalósíthatatlan tervektől.

Félünk a szomorúságtól, a fájdalomtól, s a kíntól,

a szeretteink elvesztésétől, az egyedülléttől,

és legfőképpen, a reánk váró sírtól.

Mennyi mindent szeretnénk és mikre is vágyunk,

milyen csodás dolgokról álmodunk, de hiába,

amíg a jóra csupán tétlenül várunk.

Az élet túlontúl rövid

Az élet túlontúl rövid, de a forróság ideje hosszú,

kegyetlenül gyötrő, a kínokat igen elnyújtja,

s olyan ez, mint egy élet elleni bosszú.

Az élet túlontúl rövid, ám a pokoli hőség nem az,

s könnyedén tönkreteszi a vidám perceket is,

a kérdés az, hol marad a hűvös vigasz?

Kinek nincs még elege

Kinek nincs még elege a szenvesztő hőségből,

melyben minden perc egy igazi gyötrelem,

és az ember kibújna már a bőréből?

Mikor elfogy az erő és nem lehet hová elbújni,

a légzés is igen nehéz a fullasztó levegőtől,

ez nem fog már sohasem elmúlni?

Kinek nincs még elege mindebből az egészből,

meddig kell még tűrni és meddig kitartani,

s meddig csak álmodni a reményről?

Kinek kell egy olyan világ

Kinek kell egy olyan világ, ahol a kín rengeteg,

amelyben a sötétség elpusztítja a fényt,

s melyben a napok nem csendesek?

Amelyben a normalitás bűn, s az értelem kihalt,

amelyikben a szeretet nem létezhet soha,

és ahol egy szellő is okozhat vihart?

Melyben a szülők ellen fordul saját gyermekük,

nem törődnek sem a jóval, sem a széppel,

és a megosztás a gonosz fegyverük?

Hol van az igazságnak a csírája, volt egyáltalán,

létezett valaha becsület és tisztességes lét,

s állt valami az erkölcs magaslatán?

Hogyan tarthatja fogságban a valótlan az elmét,

s miképpen manipulálhatja a belső tudatot,

felhasználva a szavahihetőség elvét?

Kinek kell egy olyan világ, ahol csak rab lehet,

és nem számítanak a tettei, sem önmaga,

s önmagáért biza semmit nem tehet?

Mindenkiből kihozza

Mindenkiből kihozza a hőség a legrosszabb oldalát,

a kegyetlenséget, a gyilkos hajlamot és a gonoszt,

s felidézi az emberiség legsötétebb korszakát.

Azt a korszakot, melyben az értelem nem virágzott,

amelyben a jóság, a szeretet és a szépség bűn volt,

s amelyikből a tiszta erkölcs biza hiányzott.

Mindenkiből kihozza a pokol az igazi, valódi énjét,

a legrejtettebb vágyait és a legszörnyűbb álmait,

s megmutatja az emberi faj igazi mikéntjét.

h	K	s	c	p	s	v
	1	2	3	4	5	6
7	8	9	10	11	12	13
14	15	16	17	18	19	20
21	22	23	24	25	26	27
28	29	30