Saját alkotásaim
Kinek ne lennének komoly gondjai, fájdalma, s bánata,
szerelmi csalódásai, kudarca önnön vágyai terén,
és ki az, akinek mindez biza nem ártana?
Kinek ne lennének komoly gondjai, tragédiája, végzete,
csalódásai, félelmei, s nehezen beteljesülő álmai,
és mikor érhet vajon véget ez a rémmese?
Az élethez nagy kitartás szükséges, bizony nem kevés,
biz rengeteg a gond és a megoldandó probléma,
hisz az élet nem csupán ivás, meg evés.
Az élethez nagy kitartás szükséges, de még mennyire,
az ember hiába hoz az erején felül is áldozatokat,
sokszor mégsem marad végül semmije.
Van mindenkinek elég problémája, akad belőle bőven,
s persze mindig könnyebb mások életét kritizálni,
miközben a magunkét védelmezzük bőszen.
Van mindenkinek elég problémája, több, mint kellene,
a megoldásuk azonban nagy kitartást igényelhet,
s ilyenkor mutatkozik meg, az ember jelleme.
Mindenki küzd a saját életével, a saját sorsával,
a mindennapi terhekkel, a nehézségekkel,
és sokszor nem bír önnön gondjával.
Folyamatos a harc az idővel, a nehéz percekkel,
az elvárásokkal, a túlzott követelményekkel,
és a szinte megvalósíthatatlan tervekkel.
Mindenki küzd a munkahelyén és az iskolában,
betegként a kórházban, küzd a lelki sebeivel,
s többet van másutt, mint az otthonában.
A korosztályok között nem lehet békesség soha,
s nem lesz megértés sem, az önfejűség miatt,
amíg eme viszályt be nem lepi az idő pora.
Minden ember azt hiszi, hogy tudja, mi az igaz,
s ettől a tudattól nem tágít, nem enged belőle,
ami végül nem történik meg, az a vigasz.
A korosztályok között a harc az idők végéig tart,
pedig nem kellene így lennie és értelmetlen,
sajna eddig minden józan gondolat elhalt.
Mindenkinek megvan a maga keserve, ami fáj,
ami égeti a lelkét, amely nyomorba dönti,
s amelyet sokszor elhallgathat a száj.
Legyen az idős, középkorú, vagy esetleg fiatal,
mindőjük küszködik valamivel az életében,
s az idők végezetéig tarthat a viadal.
Nem akarja megérteni egymást sajna az ember,
pedig túllépni a gondokon, s a fájdalmakon,
csakis együtt lehetséges majd egyszer.
Mindenkinek megvan a lehetősége és reménye,
ahogy megvannak a titkos álmai, s vágyai is,
ám ritkán kerül a sors az ember kezébe.
Nem mindegy, hogy mire is tartjuk magunkat,
hogy mennyire ismerjük a belső énünket,
és mily módon oldjuk meg a bajunkat.
Bizony számít, miképpen tudunk jól harcolni,
hogyan állunk ki önmagunkért bárki ellen,
s miért is hagyjuk magunkat hajszolni.
Mennyire könnyedén hajtjuk a fejünket igába,
s adjuk fel a régóta dédelgetett álmainkat,
belekiáltva panaszainkat eme világba.
Nem mindegy, hogy reménytelen e az életünk,
vagy sikeres, teli a legmélyebb érzésekkel,
s az sem, alszunk, vagy végre ébredünk.
Az élethez igen nagy erő kell, kitartás és akarat,
számtalan akadály nehezíti az ember életét,
s oly ritkán hallani felemelő szavakat.
Ellenkezőleg, becsapást, félrevezetést, ármányt,
melyek megkeserítik a legszebb napokat is,
és nem hoznak előnyt, csak hátrányt.
Az élethez jókora türelem szükségeltetik végig,
s hihetetlen megpróbáltatások sokasága vár,
mielőtt a remény csillaga felfénylik.
Mindenkinek vannak gondjai, amik felőrlik a lelket,
kisebbek, nagyobbak, fájdalmasak és kínzóak,
s miattuk az ember nyugalmat nem lelhet.
Nincs igazán olyan, hogy teljesen felhőtlen pillanat,
és tökéletes békesség sem létezik, s nem is fog,
minden álom semmivé válhat egy perc alatt.
Mindenkinek vannak gondjai, amik elkísérik végig,
amelyektől nem tud megszabadulni talán soha,
s melyek miatt a szív folyamatosan „vérzik”.
Fiatalon még minden szebb és sokkal másabb,
könnyebbnek tűnnek a terhek, a gondok,
s a lehetőségek köre sokkal tágabb.
Az egészség még alapvetően jó, az elme hasít,
a test strapabíróbb, sokkal kevésbé fárad,
s kevesebb mindaz, ami csak taszít.
Rózsaszín útjukat róják, az álmok és a vágyak,
a remény sokkalta erősebb, mint később,
s a sóhajok is ritkábban szállnak.
Az idősek jó szándékú tanácsai nem fontosak,
mesének, hihetetlennek tűnhetnek olykor,
s félvállról lehet venni a gondokat.
Fiatalon még elképzelhetetlen a későbbi bánat,
és nevetségesnek látszanak a problémák,
ám a valóság később jól arcul vághat.
