problémák Archívum - 3 / 4 oldal

Nem mindegy

Nem mindegy, hogy mire is tartjuk magunkat,

hogy mennyire ismerjük a belső énünket,

és mily módon oldjuk meg a bajunkat.

Bizony számít, miképpen tudunk jól harcolni,

hogyan állunk ki önmagunkért bárki ellen,

s miért is hagyjuk magunkat hajszolni.

Mennyire könnyedén hajtjuk a fejünket igába,

s adjuk fel a régóta dédelgetett álmainkat,

belekiáltva panaszainkat eme világba.

Nem mindegy, hogy reménytelen e az életünk,

vagy sikeres, teli a legmélyebb érzésekkel,

s az sem, alszunk, vagy végre ébredünk.

Az élethez

Az élethez igen nagy erő kell, kitartás és akarat,

számtalan akadály nehezíti az ember életét,

s oly ritkán hallani felemelő szavakat.

Ellenkezőleg, becsapást, félrevezetést, ármányt,

melyek megkeserítik a legszebb napokat is,

és nem hoznak előnyt, csak hátrányt.

Az élethez jókora türelem szükségeltetik végig,

s hihetetlen megpróbáltatások sokasága vár,

mielőtt a remény csillaga felfénylik.

Mindenkinek vannak gondjai

Mindenkinek vannak gondjai, amik felőrlik a lelket,

kisebbek, nagyobbak, fájdalmasak és kínzóak,

s miattuk az ember nyugalmat nem lelhet.

Nincs igazán olyan, hogy teljesen felhőtlen pillanat,

és tökéletes békesség sem létezik, s nem is fog,

minden álom semmivé válhat egy perc alatt.

Mindenkinek vannak gondjai, amik elkísérik végig,

amelyektől nem tud megszabadulni talán soha,

s melyek miatt a szív folyamatosan „vérzik”.

Fiatalon még

Fiatalon még minden szebb és sokkal másabb,

könnyebbnek tűnnek a terhek, a gondok,

s a lehetőségek köre sokkal tágabb.

Az egészség még alapvetően jó, az elme hasít,

a test strapabíróbb, sokkal kevésbé fárad,

s kevesebb mindaz, ami csak taszít.

Rózsaszín útjukat róják, az álmok és a vágyak,

a remény sokkalta erősebb, mint később,

s a sóhajok is ritkábban szállnak.

Az idősek jó szándékú tanácsai nem fontosak,

mesének, hihetetlennek tűnhetnek olykor,

s félvállról lehet venni a gondokat.

Fiatalon még elképzelhetetlen a későbbi bánat,

és nevetségesnek látszanak a problémák,

ám a valóság később jól arcul vághat.

Annyi terhet kell cipelni

Annyi terhet kell cipelni mindenkinek, ki él,

és annyi gondot muszáj megoldani,

az illető bármennyire is fél.

Olyan sok nehézséggel szembesülhet bárki,

hihetetlen mennyi gyötrelem akadhat,

s így nehéz két lábon állni.

A meg nem értés mindennapos, s kegyetlen,

a valóság ridegebb, mint az elmélet,

és nem az a baj az egyetlen.

Annyi terhet kell cipelni, mi letör és sokkol,

mi annyira megvisel, szinte elpusztít,

s ez jár a fejekben sokszor.

Megannyi teher

Megannyi teher nehezíti a napokat, az éveket,

felemésztve rengeteg erőt és energiát,

s megrövidítve az emberi életet.

Eme teendő halom elvonja a figyelmet másról,

nem igen hagy lehetőséget elmélkedni,

s megfoszt társtól, vágytól, gyásztól.

Kiöli a lelkeket, s szinte élő holtakká változtat,

eltompít, megvisel, kiszolgáltatottá tesz,

és tehetetlenné, gyengévé kárhoztat.

Megannyi teher mérgezi és keseríti a perceket,

elmossa a szeretet lángját, a jót, a szépet,

s megfásít felnőttet, gyermeket.

Az élet sokszor meggyötör

Az élet sokszor meggyötör, megkínozza a lelket,

lehervasztja a fáradt arcokról a mosolyt,

s az ember kiutat nehezen lelhet.

Mindig újabb akadályt állít, s valamennyi nehéz,

elcsúfítja a szép álmokat, kiöli a vágyakat,

és mindezt még számtalan baj tetéz.

Az öröm sokszor nem felhőtlen és bizony kevés,

az érzelmek terén is hihetetlen a zűrzavar,

s evés helyett néha marad a nyelés.

Az élet sokszor meggyötör, ám muszáj harcolni,

meg kell küzdeni a problémákkal, a sorssal,

s végül talán sikerül nagyot alkotni.

Egymással összefogva

Egymással összefogva könnyebb lehetne az élet,

könnyebb volna megbirkózni a gondokkal,

és nyugodtabb lenne rengeteg lélek.

Jobban átvészelhetőek lennének eme nehéz idők,

elviselhetőbbé válnának a megpróbáltatások,

és jó dolgokról is lennének hírvivők.

Egymással összefogva a világ békességben élne,

a szeretet és a jó szándék legyőzné a gonoszt,

s felragyoghatna a fény ideje végre.

Oly sokat veszítünk

Oly sokat veszítünk életünk, létünk folyamán,

rengeteg probléma terhel bennünket végig,

s mi tétován utazunk a sorsunk vonatán.

Eme vonat ismeretlen tájakra, a távolba vezet,

hol a szeretteink emléke fennen ragyoghat,

és ahol a szívünk teljes erejéből szeret.

Az úton azonban számtalan próba áll előttünk,

s egyik nehezebb lesz majd, mint a másik,

kérdés, mit hoz ez ki végül belőlünk?

A jót, a rosszat, a zűrzavart, a káoszt, a békét,

mégis lesz teremtő ereje a gondolatainknak,

esetleg elhozzuk a gyilkos világvégét?

Oly sokat veszítünk, hisz tétovázóak vagyunk,

és a gyengeségünk túl sokat nyom a latban,

vajon az időben milyen nyomot hagyunk?

Az igazi barát

Az igazi barát nem hagy el soha a bajban,

sőt, sokszor előre megérzi azt, ha baj van.

Megértően, s türelmesen nyújthat támaszt,

s meg is fogja lelni a neked fontos választ.

Mindig segíteni fog fájó problémák idején,

s maga is nagyon örül a barátjának sikerén.

Segítő kezet nyújt a legnehezebb időkben,

és pontosan ott van a találkozókon időben.

Az igazi barát átölel, amikor a kín gyötör,

melletted áll, s veled semmikor nem pöröl.

A szíve érted is dobog, hisz nagyon szeret,

s boldogságod idején őszintén veled nevet.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30