problémák Archívum - 4 / 4 oldal

Oly sokat veszítünk

Oly sokat veszítünk életünk, létünk folyamán,

rengeteg probléma terhel bennünket végig,

s mi tétován utazunk a sorsunk vonatán.

Eme vonat ismeretlen tájakra, a távolba vezet,

hol a szeretteink emléke fennen ragyoghat,

és ahol a szívünk teljes erejéből szeret.

Az úton azonban számtalan próba áll előttünk,

s egyik nehezebb lesz majd, mint a másik,

kérdés, mit hoz ez ki végül belőlünk?

A jót, a rosszat, a zűrzavart, a káoszt, a békét,

mégis lesz teremtő ereje a gondolatainknak,

esetleg elhozzuk a gyilkos világvégét?

Oly sokat veszítünk, hisz tétovázóak vagyunk,

és a gyengeségünk túl sokat nyom a latban,

vajon az időben milyen nyomot hagyunk?

Az igazi barát

Az igazi barát nem hagy el soha a bajban,

sőt, sokszor előre megérzi azt, ha baj van.

Megértően, s türelmesen nyújthat támaszt,

s meg is fogja lelni a neked fontos választ.

Mindig segíteni fog fájó problémák idején,

s maga is nagyon örül a barátjának sikerén.

Segítő kezet nyújt a legnehezebb időkben,

és pontosan ott van a találkozókon időben.

Az igazi barát átölel, amikor a kín gyötör,

melletted áll, s veled semmikor nem pöröl.

A szíve érted is dobog, hisz nagyon szeret,

s boldogságod idején őszintén veled nevet.

Közöny

Közöny. Feszít a világban,

önmaga képét úgy imádja,

büszkén hőzöng a vitákban,

a problémák sorát csinálja.

Szürke hétköznapok alant,

kimerítő, s fárasztó napok,

az élet látszólag egy kaland,

tömegével jönnek a bajok.

Egyre szűkül a világ zsákja,

fásultsággal telítődik a hely,

mások életét sohasem szánja,

s nyugalmat a béke nem lel.

A Közöny magas szinten áll,

flegmán az arcunkba röhög,

mindig újabb áldozatra vár,

entitáskánt fölöttünk hörög.

Nem érdekli semmi és senki,

mindegy az mi, miből készül,

állandóan a hazugságait zengi,

tőle mi elpusztulhatunk végül.

Elhomályosítja a valós igazt,

s félrefordítja az ember fejét,

hazugságokkal nyújt vigaszt,

s tőle senki nem leli a helyét.

Mindig más

Problémák sora, gondok, bajok,

gyakran felhangzó óhajok, jajok.

Véghez vivendő feladatok árja,

az ember lelkét kalitkába zárja.

Mindenért folyton küzdeni kell,

a harcban nyugalmat senki se lel.

Az eredményért pedig tenni kéne,

ezt sugallja mindenki belső lénye.

Miért Én, miért nem más valaki?

Hányszor, de hányszor ezt hallani.

A gesztenyét kaparja ki aki képes,

az ingyen zsákmány viszont édes.

Tenyerét tartani a legbutább is tudja,

remélve a zsákmányból neki is futja.

Így megy ez, amióta világ ez a világ,

míg el nem hervad az utolsó virág.

Belefáradva

Gyerekként csodás a világ,

gondtalanul telnek a napok,

játékosak a harcok és viták,

s gyorsan elmúlnak a bajok.

A szülők óvnak és védenek,

nem lehet ok félni semmitől,

soha nem is lesznek tétlenek,

erőt meríthetnek a semmiből.

Felnőttként sajna ennek vége,

azok az idők álommá válnak,

s nincs már többé lelki béke,

a gondok biz a húsba vágnak.

Naponta új kihívás, új teher,

s számtalan fárasztó pillanat,

a sok probléma sajnos lever,

letör egy szempillantás alatt.

Oly kevés az öröm, a szeretet,

fogyóban a szerelem, barátság,

nehéz begyógyítani a sebeket,

kikészíthet bárkit a bezártság.

Folyamatos nyomás a lelken,

betegség, hazugság, járvány,

néha a vér is majd kiserken,

a háttér aljas, hazug bálvány.

Belefárad ebbe a test nagyon,

a türelem elfogy, a végét járja,

túl kellene lépni ezen a bajon,

mielőtt a végzet magába zárna.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30	31