Saját alkotásaim
A vég óráiban végre kezd tisztulni a kép,
sajnos kissé későn ébredt a tömeg, a nép.
Immár rabokként élnek, s nem szabadon,
fennakadtak a mérgező, hazug szavakon.
Eljátszották a lehetőséget, mikor az volt,
és elkéstek, amikor a végzet kürtje szólt.
A javaikat már elvették, családjuk nincs,
és számukra a levegővétel is nagy kincs.
A vég óráiban az élet az utolsókat rúgja,
és tanácsait a megmaradtak fülébe súgja.
Összefogás nélkül nem vár, csak a halál,
ám ki keményen küzd, új reményre talál.
Egymást támogatva, egymást segítve kell haladni,
és akkor nem lehet megállítani az embereket,
a gonosz nem tud majd tovább maradni.
Össze kell fogni, de gyorsan, mert különben késő,
szeretni, s elfogadni egymást, tiszta szívből,
és akkor ez a harc lehet immár a végső.
Egymást támogatva szinte bármi elérhetővé válik,
felragyoghat ismét a szabadság, az élet napja,
s többé a lelkekkel a sötétség nem játszik.
A nyulak kertjében bőven termett a répa,
nőtt a káposzta és a sok haszonnövény,
uborka, zeller, karfiol, saláta, s cékla.
Gondozták is a kis területüket szorgosan,
reggel és este is kapáltak, s gyérítettek,
így múlatták az idejüket, dolgosan.
Egy esős időszakban, házaikba szorultak,
és ekkor, eme rövid néhány nap idején,
a kikelt gyomok virágba borultak.
Mire észbe kaptak, már ellepték a kertet,
s fojtogatták a terméseik javát erősen,
látták, itt sürgős beavatkozás kelhet.
A gazok erősen kapaszkodtak és híztak,
elszívták a terményeiknek szánt vizet,
saját szívósságukban nagyon bíztak.
A nyulak kertjében véget ért a vidámság,
és látták, hogy semmijük nem marad,
összefogtak, hisz kevés az imádság.
A lelkierejüket megerősítve kapát fogtak,
és ütötték, verték a gyomok sokaságát,
amíg azok a kertből végleg kikoptak.
Emésztő tehetetlenség tüze pusztítja a szíveket,
a segítőszándék sajnos nagyon kevés ma már,
és bizony sok ember hiszi a hazug híreket.
Ezen oknál fogva nem tudnak összefogni soha,
mivel úgy meg vannak osztva a hatalom által,
s amennyiben sikerülne, az lenne a csoda.
Sokan a gyermekeik védelmére is igen gyávák,
inkább hagyják őket bezárni és elpusztítani,
ilyetén módon születnek a sötét drámák.
Az életösztön ezekben a személyekben nincsen,
képtelenek féltésre, s megóvni saját véreiket,
és emiatt a pokolba vezet az útjuk innen.
Emésztő tehetetlenség kínozza az érző lelkeket,
és nem nyughatnak, míg nem fognak győzni,
s keresztül nem húzzák a gyilkos terveket.
Eljött az idő az összefogásra és egymás segítésére,
a nézetkülönbségek megbeszélésére, de hamar,
s elindulni a család, a barátok megsegítésére.
A gyengék támogatására, a gyerekek megvédésére,
s a küzdelemre, együtt minden rendes emberrel,
és a saját, vagy mások hibáinak elnézésére.
Ideje vállvetve felsorakozni az igaz ügyek mellett,
s nem hátrálni, mert mindenki élete múlhat rajta,
ilyen módon harcolni még sohasem kellett.
Eljött az idő, s talán soha nem lesz már több esély,
hiszen a létünkre törnek a sötétség gonosz erői,
és mindegy, hogy ki mit hisz, óriási a veszély.
A gonosz nem áll le, amíg mindenkivel nem végez,
lesújt újra és újra és újfent, míg életben vagyunk,
nem kegyelmez, soha nem fog, s nem kérdez.
Nem kérdezi meg, hogy az emberek mit is szólnak,
és egyáltalán nem érdekli senki véleménye sem,
be akarja adni a mérget rosszaknak és jóknak.
A kivételezetteken kívül mindenkinek mennie kell,
muszáj lesz végleg elhagyni eme csodás világot,
s menekvést a pusztulás elől bárki nehezen lel.
Addig is arctalanná kívánnak tenni minden embert,
rettegő és félelemben élővé, megalázkodó rabbá,
felforgatva a mindennapokat, estét és reggelt.
A gonosz nem áll le, amíg azt tehet, amit csak akar,
ám az értelem és az összefogás meg tudja állítani,
s ha győznek, a gonosz több vizet nem zavar.
Félelemben tartva már semmi nem olyan,
másak a színek, s fanyarabbak az ízek,
és az emberek megváltoztak sokan.
A rettegés kiöli a lelket, mérgezi az agyat,
elbutít, lealacsonyít és zombivá tehet,
s ki így jár nem láthat több nyarat.
Az értelem gyáván kushad, szégyen a léte,
ám az elnyomottak még nem adják fel,
s könyörögnek térjen már észre.
Félelemben tartva nincs kiút, sem remény,
csak az összefogás segíthet a helyzeten,
különben nem lesz többé esély.
Az összefogás ereje bizony hatalmas erőt adhat,
aki gyenge, elesett, vagy akár bizonytalan,
mások támogatásával új esélyt kaphat.
Az élővilágban számtalan példa akad minderre,
a méhek, a hangyák, a hiénakutyák csapata,
egymást segítve viszi az életét sikerre.
Közösen többre képesek és jobbak az esélyeik,
nagyobb biztonságban vannak az utódaik,
s együtt növelik a túlélésük esélyeit.
Az összefogás ereje sokat segíthet bajok idején,
és győzelemhez segítheti az embereket is,
amennyiben okulnak az állatok sikerén.
A veszteségek kora ím reánk köszöntött,
a bú és a baj számtalan helyről özönlött.
Lassan mindenkinek a nyakáig ér a vész,
s igazán ritka az, aki jobb napok elé néz.
Ármány és hazugságok uralják a médiát,
egymás után érkeznek a halálos szériák.
Sorozatban készülnek a gyilkos mérgek,
amelyeket beadnának az összes népnek.
Nincs olyan, aki nem veszített el senkit,
és akinek mindez nem számított semmit.
A félelem és a rettegés tombol a világon,
s nem lesz újabb esély a sötét túlvilágon.
Ma kell a létért küzdeni, felvéve a harcot,
másként mindenki utoljára fizeti a sarcot.
Ideje vállvetve és bátran csatasorba állni,
s a hazug ígéretekre nem kell időt szánni.
A veszteségek kora kegyetlen és gonosz,
minden léleknek csupán fájdalmat okoz.
Összefogás, szeretet, remény és értelem,
mindezek együtt kifoghatnak a végzeten.
Összefogás nélkül nehéz lesz győzni,
s a gonosz ellenséget ilyetén lefőzni.
A széthúzás kizárólag nekik kedvez,
s ármányuk jó kis halotti tort rendez.
A széthúzás megkönnyíti a dolgukat,
erővel befolyásolnak emberi sorsokat.
Hazugság árad a nap minden percében,
s élő nem szerepel a sötétség tervében.
Vagyis szerepel, de azok ők maguk,
hisz a háttérből irányít hamis szavuk.
Bábjaik hűen teljesítik a parancsot,
állandóan kongatják a hamis harangot.
Hipnotizálják a gyenge emberi agyat,
s ki magánál van arra dobálják a sarat.
A folytonos félelem, s a rettegés a cél,
különben a hitvány pénzéhez nem fér.
Összefogás nélkül lesújthat a végzet,
s megszűnik e Földön a legtöbb élet.
Örök sötétségbe borulhat az eddigi lét,
most az egész világ sorsa maga a tét.
