Saját alkotásaim
A megfizethetetlen nyugalom annyira ritka,
holott mindenki nagyon érzi a hiányát,
s biz ez hozná az életkedvet vissza.
Megpihenni a fárasztó, s gyötrő napok után,
élvezni a kötetlenséget, a szabad órákat,
a jóhoz néha ez is elég csupán.
Kizárni a külvilágot, s annak minden bűnét,
beengedni a szívünkbe az igaz szeretetet,
elűzve a sötét gonosznak a bűzét.
A megfizethetetlen nyugalom élteti a lelket,
támogatja az egészséget, örömmel tölt el,
s általa bárki igazi békét lelhet.
Madárcsicsergés hajnalban, este és reggel,
igazi nyugalmat sugall, békét, szeretetet,
s kellemesebben szól, mint a vekker.
Messze viszi a szél a kis madarak hangját,
s változatos dallamok kelnek versenyre,
ezzel szebbé téve az emberek napját.
Madárcsicsergés a természet kedves része,
behozza az életet, s a reményt a városba,
így száműzve a sötétséget a fénybe.
A színtiszta nyugalom olyan, mint a drágakő, ritka,
különlegessége felér a legszebb gyémántokkal,
s varázslatosságának a lelki béke a titka.
Olyan sokan vágynak rá, s annyira kevesen érik el,
mindazok, akiknek sikerült rátalálni e kincsre,
örömmel és vidáman néznek az égre fel.
A színtiszta nyugalom szinte felfoghatatlan dolog,
egy álomkép csupán az örök vágyakozásban,
s így is fog maradni, amíg a Föld forog.
Békében és boldogságban szebbek a napok,
kellemesebben telnek az órák, a percek,
érzik a szeretetet a kicsik, s a nagyok.
Nyugodtabb a légkör, fennen ragyog a Nap,
megszokott a segítőkészség, a jó szándék,
és emberségből mindenki példát kap.
Egymást támogatva jóval könnyebb az élet,
a gondok, bajok, hamarabb legyőzhetőek,
s jobb szívvel teszi dolgát a sok lélek.
Békében és boldogságban nem érzik az idő,
s nem fárad ki az elme, sőt nagyon aktív,
az emberiség számára ez lehet a jövő.
Az álmok útján bármi előfordulhat és történhet,
zöldellnek a fák, a bokrok, madarak dalolnak,
s itt nem érvényesek az emberi törvények.
Ragyogóan süt a Nap és beragyogja a kék eget,
a kristálytiszta patakok vizén sellők táncolnak,
itt minden élőlény boldog, szeret, s nevet.
Nagyok, s kicsik jól megférnek egymás mellett,
az állatok barátságosak, sőt beszélni is tudnak,
és megmutatja magát minden, ami rejtett.
Az álmok útján végtelen a fantázia és a remény,
bárki belebújhat bármilyen alakba, szerepbe,
itt nem létezik sem gazdag, sem szegény.
Létezik viszont igazságosság, s végtelen varázs,
az őszinte szeretet, az érző szív, a nyugalom,
és e helyen soha nem győzhet a kaszás.
Egy pihentető alvás olyan sok mindennel felér,
a fantáziavilág megelevenedik minden éjjel,
és varázslatos, csodás történetekről mesél.
A tudat ellazul és szabadon járja önmaga útját,
igen gyakran felidézi a régi szép emlékeket,
sokszor újraértelmezve a jelenét, múltját.
Eközben a test csak fekszik, nem ura magának,
tehetetlen és gyakorta szinte bénának tűnhet,
ám álmában ellenáll gondjának, bajának.
Egy pihentető alvás megnyugtathat, erőt adhat,
s szebbé teheti a világot, bármilyen is legyen,
általa bárki ismételten új reményt kaphat.
Nyugodt esték, békés napok, s vidám élet,
erre vágyik az a rengeteg megfáradt lélek.
Oly sok szenvedés, s annyi fájdalom után,
emberibb és sokkal igazabb időkre csupán.
Áhítják a szeretetet, s a szerelem varázsát,
az örömteli ölelést és a szívnek a tanácsát.
Vágyják az egészséget, mesebeli dolgokat,
s minden jót, ami megszépítheti a sorsukat.
Nyugodt esték, békés napok, órák, percek,
és szép évek, melyek boldogságban telnek.
Mindezeket, s mást is álmodnak olyan rég,
Földet, ahol süt a Nap, s mindig kék az ég.
Nyugodt álmok kísérik mindazoknak az útját,
akik mindig becsülettel és tisztelettel élnek,
s akik nem szégyellik önmaguk múltját.
Akik jól tudják, hogy mi a valóság és mi a jó,
látják és hiszik, a tetteikkel sokat segítenek,
s nem hagyja el az ajkukat hazug szó.
Nem néznek félre, mikor igazságtalan történik,
s tenni akarnak a hazájukért és a népükért,
a gonosz köröttük hiába is örvénylik.
Nyugodt álmok és pihentető éjek izzó parazsa,
a tisztességes emberekből igen sok kellene,
s nagyobb a szükség rájuk, mint valaha.
Hamar elmúlik minden jó és minden szép,
s a lélek azt kívánja, hogy ne múljon még.
Jó lenne, ha maradna a karácsonyi varázs,
a szeretet, az öröm, a boldogság, a parázs.
A tisztaság parazsa és a nyugalom békéje,
az ölelés ereje jót hoz az emberek népére.
Megerősíti a szívet és bátorságot biztosít,
s a rosszal szemben igencsak megizmosít.
Hamar elmúlik mindig az, amit szeretünk,
ne hagyjuk annyiban, lássuk mit tehetünk.
Vértezzük fel magunkat, védekezzünk jól,
hiszen minden rólunk, s az életünkről szól.
Pihentető nyugalom, ami igen ritka, oly kevés,
s annyira nehéz rátalálni a rohanó világban,
pedig a hatása az életre igencsak mesés.
Az elme rendkívül túlterhelt, s szinte fuldoklik,
elszívja az energiáját a folyamatos félelem,
s ettől a reménybe vetett hite is haldoklik.
Az értelem, amely egykor magas szinten állott,
igen nagy mértékben lesüllyedt a tudatlanba,
ahol szinte nullává és semmivé mállott.
Az ész már láthatatlan a végzet sötét viharában,
egyre kevesebbszer tűnik fel a homályból,
s nagyon szenved az elárvult igazában.
Pihentető nyugalom, a fáradt lélek áhított álma,
és sok alvás, ahol az álmok birodalmában,
kis időre teljesülhet a szívnek a vágya.
