gyötrelem Archívum - 3 / 3 oldal

Egy igazságtalan világban

Egy igazságtalan világban oly csodás az élet,

s mindennap egy igazi álomnak számít,

melyet dicsőíthet a rengeteg lélek.

Boldog minden eltelt perc és valamennyi óra,

a szíveket melengeti a gyötrelem tüze,

s nem számíthat senki, semmi jóra.

Micsoda öröm nélkülözni, jogok nélkül élni,

a szabadságot eltemetni valódi gyönyör,

s egy mámor állandóan csak félni.

Ki ne szeretné, ha elvennék mindenét hamar,

legalább nem lenne semmije, soha többé,

és nem létezhetne pénzügyi zavar.

Ki ne vágyna jó kis szenvedésekre, s kínokra,

és ki ne vágyna háborúra, pusztulásra,

miközben virágot visz a sírokra.

Egy igazságtalan világban sose volt igazság,

és soha nem is hiányzott, hiszen minek,

ilyen ez az élet, egy vigasság.

Az élet sokszor meggyötör

Az élet sokszor meggyötör, megkínozza a lelket,

lehervasztja a fáradt arcokról a mosolyt,

s az ember kiutat nehezen lelhet.

Mindig újabb akadályt állít, s valamennyi nehéz,

elcsúfítja a szép álmokat, kiöli a vágyakat,

és mindezt még számtalan baj tetéz.

Az öröm sokszor nem felhőtlen és bizony kevés,

az érzelmek terén is hihetetlen a zűrzavar,

s evés helyett néha marad a nyelés.

Az élet sokszor meggyötör, ám muszáj harcolni,

meg kell küzdeni a problémákkal, a sorssal,

s végül talán sikerül nagyot alkotni.

Amikor a lélek belefárad

Amikor a lélek belefárad, a test is hamar feladja,

leépül, megbetegszik, s teljesen ronccsá lesz,

mielőtt önmagát a halálnak megadja.

Addig azonban számtalan kín és fájdalom gyötri,

hihetetlen gyötrelmek színesítik a végső utat,

s mindezek elől képtelenség elszökni.

Amikor a lélek belefárad, fájlalja azt is, hogy élt,

hiszen vajmi kevés jóban, örömben volt része,

s földi léte nagy részében csakis félt.

A rosszat és az igazságot hallani

A rosszat és az igazságot hallani nagyon nehéz,

mivel túl kínos lehet, túlságosan könyörtelen,

s túlontúl gyötrelmes a léleknek az egész.

Senki nem szereti, ha ráébresztik, biza tévedett,

s kiderült, hogy mennyire átverték, becsapták,

amíg a hazugságok csapdájába lépkedett.

Igen megterhelő meglátni a valóság igazi arcát,

annál sokkal könnyebb ellökni a segítő kezet,

s elutasítani azt, aki értünk is vívja a harcát.

A rosszat és az igazságot hallani oly félelmetes,

ám beismerni önnön hibáinkat, tévedésünket,

semmikor, s egyáltalán nem szégyenletes.

Iszonyat

Iszonyat mennyit szenved az ember életében,

rettenetes forróság kínozza, gyötri a testét,

s annak a hatása nem marad észrevétlen.

Töménytelen munka, s teendő terheli a vállát,

alig van szabadideje, amikor pihenhetne,

és sokszor kimerülten elhúzza a száját.

Az életét szabályok, s tiltások sora korlátozza,

nem szabad ezt, tilos amazt és így tovább,

a napjait nem önmaga kormányozza.

Mikor odáig jutna, hogy a szeretteivel legyen,

már szinte romokban hever a lelki állapota,

s csak alig több, mint egy tetem.

Iszonyat mit kell elviselni és kibírni a halálig,

mennyi fájdalom, s bánat nehezíti az útját,

amíg roncsként eljut az utolsó határig.

Iszonyatos hőség

Iszonyatos hőség, az egész világot kínzó pokol,

szenved ember, állat és valamennyi növény,

hamarosan itt lesz a sanyarú nyomor.

Szörnyű idők, a kegyetlenség uralma hatalmas,

elszegényedő rétegek, s megtiport szabadság,

elvett jogok, a bukás nem lesz diadalmas.

Mindenfelől kíméletlen, gonosz erők támadnak,

s fájdalmas sebeket okoznak mindenkinek,

táptalajt adva ezzel a lelki bánatnak.

A nyugalmas és szép életnek mindörökre vége,

nem jönnek vissza többé a szeretetteli évek,

amelyek csodásak voltak visszanézve.

Lassan a remény is elhagyja a szenvedő Földet,

s nem is tér vissza, amíg értelmet nem lát,

addig a bérencek hada még sokat ölhet.

Iszonyatos hőség gyötör, pusztít, őrjöngve tarol,

ezzel a borzalommal izzadtan, s meggyötörve,

a haldoklófélben lévő életösztön dacol.

Izzasztó forróság

Izzasztó forróság gyötri az élővilágot,

s lehervasztja az összes csodás virágot.

Sárgulnak a mezők, pusztulnak a rétek,

s alig lelhetőek fel manapság a méhek.

Minden élőlény megsínyli eme hőséget,

és elfelejtheti a világ az idén a bőséget.

Újra, s újból lesújt ez a rettenetes meleg,

ezt már nem bírja az éhes szúnyog sereg.

Az emberek is megszenvednek nagyon,

remélik e helyzet megszűnik egy napon.

A szélben mindenfelé sóhajok szállnak,

a lelkek, egy hűvös enyhülésre vágynak.

Az igazság fáj

Az igazság fáj és ezért félnek tőle sokan,

s nem akarják elismerni a valóságot,

miközben az idő sebesen rohan.

Könnyebb a szemeket lesütni, nem látni,

mint elismerni a sajgó gyengeséget,

s a nem létező hamisságra várni.

Nehéz elismerni a hibákat, a tévedéseket,

s elfogadni a valóság igazi mivoltát,

elhallgattatva a biztos tényeket.

Egyszerűbb letagadni azt, mi nem tetszik,

s elhessegetni az önvád maró kínját,

hisz a léleknek ez jobban fekszik.

Ki hibázott, s nem létezik a számára kiút,

mivel meggondolatlanul tett valamit,

oda lett a jövője, s marad a múlt.

Az igazság fáj, gyakorta éget, mint a tűz,

elviselhetetlenül gyötörhet, kínozhat,

s bárkit a szenvedés mezejére űz.

Szeretetre vágyik

Szeretetre vágyik a világ apraja és nagyja,

igazi, őszinte, szívből jövő szeretetre,

de a gonosz árny ezt nem hagyja.

Az árny nem tűri a boldogságot, sem a jót,

nem bírja elviselni a vidámságot sem,

és az elismerésekkel is igen skót.

Számára a gyötrelem az öröm, a kín kacaj,

és a rettegők sikítása a kéjes gyönyör,

manapság boldogabb, mint tavaly.

Mindenfelé a félelem az úr, a jó az szolga,

kegyetlen módon uralja a pánikolókat,

s a gyávák miatt könnyű a dolga.

Eltipor bárkit a Földön, bárkit, aki még él,

oly hatalmas a sötét erő a háta mögött,

nem véletlen, hogy soha nem fél.

Ám változhat a sors, s belőle lesz a halott,

kételkedhet ugyan önnön vereségében,

de önteltsége okán sebet kapott.

A sebe végzetes, s a pulzusa már gyengül,

az árny rángatózik, majd hörögni kezd,

gyilkos szándéka mégsem enyhül.

Szeretetre vágyik mindenki, kicsi és nagy,

egyszer erőre kap a fény, s felragyog,

a sötét árnyból semmit sem hagy.

h	K	s	c	p	s	v
					1	2
3	4	5	6	7	8	9
10	11	12	13	14	15	16
17	18	19	20	21	22	23
24	25	26	27	28	29	30
31