félelem Archívum - 13 / 27 oldal

Ha a jó nemet tudna mondani

Ha a jó nemet tudna mondani, a rossz elbukna,

és ha nem adná át mindenét engedelmesen,

az ellene tervezett ármány is megbukna.

A gonosz hatalma óriási, mások félelme élteti,

a rettegés és a szenvedés állandóan táplálja,

s vígan él, tudva, őt mindenki félheti.

A sötétségből származik és a pokol tüzén nőtt,

a lelketlensége, s a kegyetlensége végtelen,

mióta létezik, sok mérgező hálót szőtt.

Ha a jó nemet tudna mondani, megmenekülne,

felragyogna az ég és szebbé válna a világ,

közben a rossz, végleg ellehetetlenülne.

A sötétség lelketlen szörnyei

A sötétség lelketlen szörnyei nem pihennek soha,

folyamatosan vadásznak, hisz telhetetlenek,

s az éjben nem látszik pusztításuk nyoma.

Pedig mindenfelé vértócsa jelzi, hogy ott voltak,

és sikeresen öltek, mert az étvágyuk óriási,

a tetteikről az ősidőkben is regék szóltak.

A sötétség lelketlen szörnyei rettegnek a fénytől,

föld alatti üregekben és odúkban lapítanak,

így védve magukat a Naptól, s a széltől.

Egy igazságtalan világban

Egy igazságtalan világban oly csodás az élet,

s mindennap egy igazi álomnak számít,

melyet dicsőíthet a rengeteg lélek.

Boldog minden eltelt perc és valamennyi óra,

a szíveket melengeti a gyötrelem tüze,

s nem számíthat senki, semmi jóra.

Micsoda öröm nélkülözni, jogok nélkül élni,

a szabadságot eltemetni valódi gyönyör,

s egy mámor állandóan csak félni.

Ki ne szeretné, ha elvennék mindenét hamar,

legalább nem lenne semmije, soha többé,

és nem létezhetne pénzügyi zavar.

Ki ne vágyna jó kis szenvedésekre, s kínokra,

és ki ne vágyna háborúra, pusztulásra,

miközben virágot visz a sírokra.

Egy igazságtalan világban sose volt igazság,

és soha nem is hiányzott, hiszen minek,

ilyen ez az élet, egy vigasság.

A hiénák stratégiája

A hiénák stratégiája a felőrlés és a kifárasztás,

a félelem fenntartása az éles hangjukkal,

s a tudatos, célratörő kiválasztás.

Először az öreg és sérült egyedeket támadják,

majd következnek a gyengék, az elesettek,

s végül a fiatal, újszülött állatkák.

Nem kegyelmeznek, ha bármi esélyt is látnak,

s kímélet nélkül széttépik az áldozataikat,

hiszen mindőjük húsára vágynak.

A hiénák stratégiája, megenni minden állatot,

elvenni más ragadozóktól is a zsákmányt,

a számukra ez az ideális állapot.

Folyamatos nyomás alatt

Folyamatos nyomás alatt állnak az emberek,

s nyugalomra nagyon kevés az esélyük,

bezzeg gondjuk az van, rengeteg.

Számtalan napi teendő köti le a figyelmüket,

nincs idejük a valóságot tanulmányozni,

s ez nem könnyíti meg az életüket.

Beköszöntött a félelem, a rettegés sötét kora,

káosz és zűrzavar uralja immár a napokat,

erre az emberek nem vágytak soha.

Már nincs idő a jó és szép dolgokkal törődni,

nincsen idő szeretni, másokon segíteni,

s nem igazán van mihez kötődni.

Folyamatos nyomás alatt megtörnek a lelkek,

elveszítik egykori önmaguk igazi arcát,

s ilyetén békességet nem lelnek.

Született vesztes

Született vesztes a Földön valamennyi ember,

hisz bármilyen ügyesen játsszon a sorssal,

a végén a halál karjaiból kiutat nem lel.

Hiába okos, bátor, idős, fiatal, nő, netán férfi,

s lehet akármilyen talpraesett, vagy ügyes,

egyiküknek sem sikerül örökké élni.

Lehet vidám, jólelkű, kedves, vagy szomorú,

segítőkész, mogorva, esetleg irtó gonosz,

a sírjukon ott díszeleg majd a koszorú.

Akár csóró, szegény, vagy iszonyúan gazdag,

s élhet az utcán, vagy hatalmas kastélyban,

végül majd mind a temetőben laknak.

Született vesztes mind, aki ezen a világon él,

s hiábavaló küzdeni, mert ebből nincs kiút,

hiába retteg ettől mindenki és hiába fél.

Néma óhajok

Néma óhajok, soha ki nem mondott szavak,

szívet marcangoló érzelmek sokasága,

és a cél előtt megállító lelki falak.

Bizonytalanság és félelem szinte mindentől,

folytonos kudarcok, ámítás, önbecsapás,

az óvatosság megvéd mindettől.

Néma óhajok és a szorosan összezárt ajkak,

látszólagos önbizalom, kedves mosoly,

a látszat sokszor csapdába csalhat.

Remény nélkül

Remény nélkül egyre elviselhetetlenebb az élet,

egyre kilátástalanabbak a mindennapok,

s egyre összetörtebb a sok lélek.

Ez a világ a gonoszok világa, s nem tűri a fényt,

kiirtásra kerül minden, ami valaha jó volt,

nem kímélve semmiféle lényt.

Az állandósult rettegés és a félelem nem enged,

nincs sajnálat, ahogyan emberség sincsen,

s felnőtt, gyerek egyaránt szenved.

Remény nélkül elvesznek az álmok, s a vágyak,

megkeserednek az érzelmek, a szerelmek,

és a sóhajok a semmibe szállnak.

Meddig tűrjük

Meddig tűrjük, hogy mások döntsenek helyettünk,

mások mondják meg, mikor, mit tehetünk,

s mások uralkodjanak felettünk?

Miért fogadjuk el, hogy tönkretegyék az életünket,

hogy eltiporják a szabadságunkat, jogainkat,

s előidézzék a kínzó végzetünket?

Hogyan hagyhatjuk azt, hogy elvegyék a javainkat,

s amíg sokszorosára növelik a bajainkat,

elnémítsák a józan szavainkat?

Hogy nézhetjük tétlenül, hogy állatként kezelnek,

tücsköt, bogarat és férget etetnek velünk,

míg a világra rácsokat szerelnek?

Milyen szülő az, aki a saját gyermekeit sem védi,

tétlenül hagyja, hogy kísérletezzenek rajtuk,

s eközben az igazságot azt kétli?

Meddig tűrjük, hogy a halálunkig igában tartanak,

félelmet és rettegést generálnak a számunkra,

míg ők otthon békésen alszanak?

Mivé válik

Mivé válik az ember tragikus körülmények között,

mikor megfeledkezik arról, hogy ki is volt rég,

s mennyi mindent hagyott maga mögött?

Mikor elfeledi a régi szép időket és egykori álmait,

s hagyja homályba veszni a kedves pillanatokat,

amik feltüzelték a lelke rejtett vágyait?

Amikor már nem igazán önmaga, s mindene sajog,

az egészségét aláásta a megszámlálhatatlan baj,

s amikor a jövője immár nem ragyog?

Mivé válik ez a világ a folytonos félelem korában,

a ridegség, kegyetlenség, érzéketlenség idején,

s marad egyáltalán valami jó a nyomában?

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31