álmok Archívum - 18 / 26 oldal

Búcsúzhatunk

Búcsúzhatunk az eddigi, megszokott életünktől,

a régóta dédelgetett álmainktól, vágyainktól,

s elköszönhetünk igen sok készletünktől.

Mindhiába gyűjtöttünk össze különféle javakat,

és hiába igyekeztünk valami szépet, jót tenni,

sajnos elhittük a hazug, alattomos szavakat.

Mostanra nagyot fordult a világ, beborult az ég,

villámok cikáznak felettünk, s vihar dühöng,

a reményeink sokasága a gonosz tüzén ég.

Búcsúzhatunk az élővilágtól, mérgező a levegő,

sorban eltávoznak közülünk kiket szerettünk,

s nekünk sem marad más, csak a temető.

Az álmok világában

Az álmok világában béke van és nyugalom,

szeretet járja át a szíveket, a lelkeket,

s a boldogság az igazi jutalom.

Senki nem bántja a másikat, hanem imádja,

segíti, amiben tudja, s támogatja mindig,

végül együtt nevetnek a világra.

Nem létezik betegség, zsarnokság, félelem,

sem irigység, gyűlölet, fájdalom, rettegés,

s csak az igazság a valódi lételem.

Az álmok világában nincsen gonosz, bánat,

nincs teher, gond, adósság, vagy rossz,

s az ember reményből építhet várat.

Testi hibák és lelki sebek

Testi hibák és lelki sebek, égető fájdalmak,

a szív mélyén rejlő izzó titkok sokasága,

senki nem kíván magának fájdalmat.

A sebezhetőséget mindig nehéz elleplezni,

előbb-utóbb úgyis előbukkan váratlanul,

s úgy nehéz a gondokat jól elrendezni.

A tiszta érzések ritkák, mint a gyémántok,

épp ezért az értékük is felbecsülhetetlen,

sajnos azonban vannak még rémálmok.

Testi hibák és lelki sebek, parányi remény,

belülről emésztő tűz, elérhetetlen álmok,

ez az élet bizony rettentően kemény.

Mennyivel szebb lenne

Mennyivel szebb lenne egy értelmesebb világ,

ahol a szeretet átjárná a napokat, éveket,

s egész évben nyílna a sok virág.

Ahol nem lenne viszály, gyűlölet, harag, bánat,

nem létezhetne ellenségeskedés és elnyomás,

s ahol az embereket nem néznék nyájnak.

Amelyben mindenki békében élhetné a napjait,

boldogságban telne minden perc, minden óra,

s nem felednék el a történelem nagyjait.

Felnőttek és gyermekek megértenék egymást,

az igaz ölelések mindennaposak lennének,

s bárki tanulhatna a másiktól egy, s mást.

Nem létezne sem a fájdalom, sem a betegség,

senkinek nem lennének gondjai, problémái,

és nem létezne olyan, hogy ellenség.

A gonoszság nem tudná a lelket megmérgezni,

a sötétség és a félelem örökre eltűnnének,

s nem kellene a tudást soha megfékezni.

Mennyivel szebb lenne remények között élni,

hol az álmok és a vágyak valóra válnának,

és soha többé nem lenne mitől félni.

Meg kellene védeni

Meg kellene védeni a múltunkat, az álmainkat,

megőrizni szívünkben a régi szép időket,

s beteljesíteni az áhított vágyainkat!

Nem szabadna elengedni a jövőnek az esélyét,

s védtelenül várni a rosszat, a végzetünket,

és eljátszani valamennyiünk reményét!

Nagy hiba a fejünket lehajtva vágóhídra menni,

s ott tétlenül várni, hogy végezzenek velünk,

igenis tudnánk önmagunk létéért tenni!

Nem hagyhatjuk elpusztítani a szeretteink sorát,

és nem hagyhatjuk magukra a gyermekeket,

szájtátva várva, a nem létező csodát!

Nem áldozhatjuk fel, mit őseinktől örököltünk,

harcolnunk kell, ha muszáj az idők végéig,

s a gonoszon soha ne könyörüljünk!

Meg kellene védeni a jót, az igazat és a szépet,

hisz a lelkünk is, s a szívünk is tudja, érzi,

az életünk nem érhet ily siralmas véget!

Csakis szívvel

Csakis szívvel lehet jó szándékúan segíteni,

támogatni az elesetteket, a gyengéket,

s eközben e tettekhez erőt meríteni.

Védelmezni az állatokat és a növényvilágot,

a természet szépségeit, a csodás tájakat,

megcsodálva a sok szép virágot.

Csakis szívvel lehet szeretni, ölelni másokat,

megcirógatni a kicsiket, s játszani velük,

és beteljesíteni a legszebb álmokat.

Elszálló pillanatok

Elszálló pillanatok, megismételhetetlen percek,

varázslatos érzések, szívdobogtató remények,

és szerencsés esetben megvalósuló tervek.

Mindezek éltető erővel bírnak testre és lélekre,

s még amikor nem is válnak valóra az álmok,

akkor is erőt adhatnak hosszú évekre.

Elszálló pillanatok és a mélyben lapuló parázs,

féltve őrzött titkok kavalkádja az éjszakában,

s megannyi élmény, mielőtt jön a kaszás.

Erre a világra megszületni

Erre a világra megszületni aztán igazán csodás öröm,

nincs ennél szebb, s nem lehet bölcsebb gondolat,

főleg, ha belül maradunk a szegénység körön.

Mindig az a legjobb, ha tűrjük az igát, az elnyomást,

ha mindig engedelmeskedünk az elpusztítóinknak,

s reméljük, így megérhetjük az utolsó felvonást.

Ha a sötétség hitvány erőit éltetve, fizetjük az adókat,

s mindig jámborul, békésen bólogatva helyeslünk,

pénzzel tömjük a hazug, aljas, féreg csalókat.

Amíg soha nem vonjuk kétségbe a valótlan állításait,

s míg az elhullásunk megfelel a gonosz tervezetnek,

beteljesítve a jövőlátók számítógépes számításait.

Erre a világra megszületni minden ember szép álma,

és bizony annyira felemelő érzés eltiportnak lenni,

nem is lehet normális, akinek nem az a vágya.

Tiltások között élve

Tiltások között élve az élet nem igazi élet,

korlátozottak a jogok, nincs szabadság,

és mindettől szenved a sok lélek.

Ne tedd ezt, vagy nem szabad olyat tenni,

fizesd az adókat rendesen, hűségesen,

s ha parancsolják el kell menni.

Nem vitatkozhatsz, s mindent el kell tűrni,

önfeledten már nem is örülhetsz igazán,

ehhez nemigen van mit hozzáfűzni.

Mossák az agyadat, amíg van benne tudat,

nem lehet önálló gondolatod sohasem,

s az urak mindig mutatják az utat.

Elvárják, hogy magadba szúrasd a mérget,

majd jókat nevetnek az ostobaságodon,

s az életed kínok között érhet véget.

Tiltások között élve, elpusztítod önmagad,

és ha harc nélkül feladod az álmaidat,

mi rád vár, az egy kicsi földdarab.

A végtelen felé hajózva

A végtelen felé hajózva, a csillagok között,

az emberi lelkek nyugodtak és békések,

csak a rosszat hagyják maguk mögött.

Magukkal viszik azonban a szeretet erejét,

a boldog pillanatokat, a csodás álmokat,

s a dobogó szívük őszinte melegét.

A szeretteik emlékét, szavait, pajkosságát,

a gyermeki kacajt, a csilingelő nevetést,

és a kicsik mosolygó arcocskáját.

Az igaz öleléseket, s a barátságok emlékét,

a forró szerelmes perceket, a vágyakat,

és az összetartozás valós eszméjét.

A végtelen felé hajózva nem létezik bánat,

nincs többé fájdalom, sértődés, harag,

s minden lélek szabadon szállhat.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31