Saját alkotásaim
Mindenki ragaszkodik valamihez, az álmaihoz,
sok különféle dolgot gyűjt össze apránként,
s titkon mindig is hű marad a vágyaihoz.
Idővel megtelik a szekrény, megdobban a szív,
új remények veszik át a köddé váltak helyét,
és a sors megint, s újfent kalandokra hív.
Mindenki ragaszkodik valakihez, akit szerethet,
akiért megtenne bármit, ha szükséges volna,
s akiről kellemes képzelgései lehetnek.
Mesél a szél, miközben körbejárja a világot,
útja során betekint a legkisebb helyre is,
s a réten megcirógat minden virágot.
A történetei a reményről, álmokról szólnak,
a szeretetről, a békéről és a biztonságról,
teret adva minden szépnek, jónak.
Regél az összetartozásról, az igaz ölelésről,
a szerelemről, a vágyakról, a megértésről,
és a szerető szülő, gyermek kötelékről.
Jótékonyan hallgat a mélységes sötétségről,
a gyilkos erejű viharokról, a villámokról,
és az éjszakák dermesztő sötétjéről.
Mesél a szél, hogy megnyugtassa a lelkeket,
és némi vidámságot vigyen a szívekbe,
ezzel szebbé téve a nehéz perceket.
A békesség szigetén nem létezik a harag,
nincs ármány, sem semmiféle rossz,
s az idő a végtelen felé halad.
Dúsak a mezők, kristálytiszták a patakok,
virágok illata tölti be az egész teret,
s e helyen nincsenek viharok.
A szeretet átjár minden pillanatot, percet,
a természet szépsége varázslatos itt,
s e helyen az élet csak nyerhet.
A békesség szigetén a napok nyugodtak,
bárányfelhők veszik körül a Napot,
s a fák az álmokról susognak.
Mi mindenről lemondunk az életünk során,
kényszerből, vagy a megszorítások miatt,
és eltávozunk ebből a világból korán.
Mennyi álmunk megy veszendőbe az úton,
s mi mindent elvesznek tőlünk a gazok,
amíg mi töprengünk a régi múlton.
A lelkünkkel milyen aljas játékot játszanak,
és mennyire hatékonyan manipulálnak,
míg a nyílt színen jónak látszanak.
Mi mindenről nincs fogalma oly sokaknak,
s milyen csábító a hazugságok sokasága,
ami miatt sokan a vesztükbe rohannak.
Mivé válik az ember tragikus körülmények között,
mikor megfeledkezik arról, hogy ki is volt rég,
s mennyi mindent hagyott maga mögött?
Mikor elfeledi a régi szép időket és egykori álmait,
s hagyja homályba veszni a kedves pillanatokat,
amik feltüzelték a lelke rejtett vágyait?
Amikor már nem igazán önmaga, s mindene sajog,
az egészségét aláásta a megszámlálhatatlan baj,
s amikor a jövője immár nem ragyog?
Mivé válik ez a világ a folytonos félelem korában,
a ridegség, kegyetlenség, érzéketlenség idején,
s marad egyáltalán valami jó a nyomában?
Egy gyengéd érintés és egy kedves mosoly,
egy támogató, érzelmekkel teli ölelés,
s a lélek a búban már nem fogoly.
Szárnyakat kap a szív, s szabadon szárnyal,
megszabadul a sok általa cipelt tehertől,
és leszámol az őt fojtogató árnnyal.
Egy gyengéd érintés, vágyak és remények,
újjáéledő álmok, beteljesülő szerelmek,
a tettek sokszor magukért beszélnek.
Sejtelmes álmok és cirógatásra vágyó lelkek,
minden évben, az ünnepek időszakában,
sokan egy kis nyugalomra lelnek.
Békés napokra, órákra, boldogságra, örömre,
s szeretnék remélni, hogy ez így marad,
nem csupán most, hanem örökre.
Sejtelmes álmok szállnak a légben messzire,
és átszövik az egész bolygót, a világot,
az útjuk nem vezethet a semmibe.
A boldog napok ideje véges, sajnos hamar lejár,
s bár az ünnepi fények még ragyognak,
a szeretetnek a kapuja bezár.
Eltávoznak az álmok, s velük mennek a vágyak,
az ölelések melegét felváltja a közöny,
és visszatérnek a sötét árnyak.
A boldog napok látomásként tűnnek majd tova,
a szívekben újfent zűrzavar uralkodik,
és távozik a karácsonyi csoda.
Ábrándok suhannak láthatatlanul a hideg széllel,
és ismét reménykedéssel töltik fel a lelkeket,
oly valóságosnak tűnnek Karácsony éjjel.
A szívek mélyén régóta lapuló izzó vágyakozás,
az eltitkolt szerelmek, s a letagadott érzések,
néha-néha kell egy kis huncut játszadozás.
Ábrándok suhannak, s velük szárnyal a fantázia,
olyan boldogítóak tudnak lenni az ölelések,
s olykor a remélt cél ott van, hajszálnyira.
Örömteli percek és szívből jövő tiszta szeretet,
a vágyak dallamát játssza a lelkek hárfája,
s felvidít minden felnőttet, gyereket.
Felpezsdíti a vért és újra szárnyalhat a remény,
újabb álmok kelnek útjukra az éjszakában,
s néhány napig a sors nem kemény.
Örömteli percek, feledhetetlen pillanatok sora,
szeretetteljes ölelések, s eltitkolt érzelmek,
önmagunkban rejlik az igazi csoda.
