álmok Archívum - 15 / 26 oldal

Állandó árnyékban

Állandó árnyékban nehéz kicsirázni a magnak,

és szinte lehetetlen, hogy egykor felnőjön,

s megmutathassa magát a Napnak.

A folytonos taposás alatt a fűszálak megtörnek,

és nem olyan szép a rét, amennyire lehetne,

főképpen, ha még az esők sem jönnek.

A szakadatlan félelem elpusztíthatja a lelkeket,

véget vethet a legszebb álmok sorának is,

és megkeserítheti a kellemes perceket.

Állandó árnyékban bujdokol a szegény remény,

már alig meri szemét rávetni a nagyvilágra,

hisz tudja, az ereje most igen csekély.

Mindenkinek vannak gondjai

Mindenkinek vannak gondjai, amik felőrlik a lelket,

kisebbek, nagyobbak, fájdalmasak és kínzóak,

s miattuk az ember nyugalmat nem lelhet.

Nincs igazán olyan, hogy teljesen felhőtlen pillanat,

és tökéletes békesség sem létezik, s nem is fog,

minden álom semmivé válhat egy perc alatt.

Mindenkinek vannak gondjai, amik elkísérik végig,

amelyektől nem tud megszabadulni talán soha,

s melyek miatt a szív folyamatosan „vérzik”.

Mit a szívünk rejt

Mit a szívünk rejt, talán végleg ott is marad,

mélyen megbújva és félénken reszketve,

a sorsunk útja bármerre is halad.

Rengeteg titok gyűlik össze, ameddig élünk,

és mind magában hordozza az álmainkat,

ügyesen eltitkolva, mit is érzünk.

Mit a szívünk rejt, folyvást perzsel legbelül,

emésztő tüze gyötör, kínoz, s elhamvaszt,

míg a lelkünk önmagával szembesül.

Telnek-múlnak az évek

Telnek-múlnak az évek, az idő gyorsan halad,

közben elkopik minden élő és élettelen,

s a végén ugyanaz semmi nem marad.

Megváltozik a jövő, s a remény feladja magát,

immáron nem képes többé segíteni senkin,

és az emberiség nem hallatja a szavát.

Helyette mélyen hallgat, mert öntudata kihalt,

nem uralja a saját gondolatait és érzéseit,

bezzeg a bódult kábulata, az kitart.

Telnek-múlnak az évek és mi jó volt, elmúlik,

ködbe vesznek az álmok, a sok-sok vágy,

s aki marad, az félelmében elbújik.

Rövid az élet

Rövid az élet, mégis sokszor hosszúnak tűnhet,

és amikor a mindennapok terhe kegyetlen,

ezek az érzetek meg nem szűnnek.

Összemosódik a múlt, a jelen és a jövő ígérete,

az ember napjai a mocsárban fuldokolnak,

és felsejlik a sötét végzet kísértete.

Rövid az élet, s oly sok álom foszlik szerteszét,

a legtöbben megtörnek és fejet is hajtanak,

megtagadva a szabadság szellemét.

Fiatalon még

Fiatalon még minden szebb és sokkal másabb,

könnyebbnek tűnnek a terhek, a gondok,

s a lehetőségek köre sokkal tágabb.

Az egészség még alapvetően jó, az elme hasít,

a test strapabíróbb, sokkal kevésbé fárad,

s kevesebb mindaz, ami csak taszít.

Rózsaszín útjukat róják, az álmok és a vágyak,

a remény sokkalta erősebb, mint később,

s a sóhajok is ritkábban szállnak.

Az idősek jó szándékú tanácsai nem fontosak,

mesének, hihetetlennek tűnhetnek olykor,

s félvállról lehet venni a gondokat.

Fiatalon még elképzelhetetlen a későbbi bánat,

és nevetségesnek látszanak a problémák,

ám a valóság később jól arcul vághat.

Egy csillagos estén

Egy csillagos estén, amikor nyugalom honol,

a Földön mindenfelé utat tör a szeretet,

s a békesség uralkodik, nem a pokol.

Megdobbannak a szívek, emlékek törnek elő,

s akár havas a táj, akár zöldellnek a rétek,

a lelkekben rejlik az igazi nyerő erő.

Egy csillagos estén minden szebbnek látszik,

elérhetőbbnek tűnnek a régi szép álmok,

s a vágyak sora a fantáziákon játszik.

Légbe szálló sóhajok

Légbe szálló sóhajok kavarognak a széllel,

megannyi álmot és vágyat hordoznak,

s végül egyesülnek a fénnyel.

A fény útján haladnak a végtelen felé tova,

ahol már nincsenek akadályok előttük,

s ahonnan nincs visszaút, soha.

Légbe szálló sóhajok hangjait hordja a szél,

e hangokat csak érzékeny lélek hallja,

s amíg hallja, érzi, hogy még él.

A kerek arcú Világ

A kerek arcú Világ mosolyogva rótta az útját,

s miközben a vállán batyujával bandukolt,

felidézte a szép időket, önmaga múltját.

A lelki szemei előtt újfent éltek a régi korok,

amikor fiatalon még hitte, csodás minden,

s fantáziálásra mindig adtak neki okot.

Megélt számtalan fordulatot a történelemben,

rengeteg cselszövést és megannyi csatát,

amiket leírt, az időtlen történetekben.

Bejárt úttalan-utakat, hegyeket és völgyeket,

mindenhol tanult valamit, nagyon figyelt,

s mindenfelé mesélt, igen bölcseket.

A történeteibe maga is belefáradt és lefeküdt,

álmában szuperhős volt, segítőkész jótevő,

s vidáman, mindenki ágyába befeküdt.

A kerek arcú Világ párnával takarta le a fejét,

s nem vette észre, hogy kigyulladt a háza,

vajon valaha felnyitja még a szemét?

Ki ne szeretne

Ki ne szeretne egy boldogabb világban élni,

ahol a békesség és a nyugalom állandó,

s ahol nem kell folytonosan félni?

Ki ne szeretné, ha szeretné az, akit ő szeret,

aki a legfontosabb a számára mindig is,

és akiért valami szépet, jót tehet?

Ki ne vágyna arra, hogy egészségben éljen,

hogy szabadon szárnyaljon az álmaival,

s hogy ne kelljen félnie az éjben?

Kinek ne lenne fontos a családja, a szerettei,

a rokonai, a barátai, s azok, kiket kedvel,

s kik mindig sokat fognak jelenteni?

Ki ne szeretne egy saját világot, ami az övé,

ahol sok az öröm, a boldogság és a fény,

s ahol csakis jókat vesz maga köré?

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31