álmok Archívum - 15 / 25 oldal

Fiatalon még

Fiatalon még minden szebb és sokkal másabb,

könnyebbnek tűnnek a terhek, a gondok,

s a lehetőségek köre sokkal tágabb.

Az egészség még alapvetően jó, az elme hasít,

a test strapabíróbb, sokkal kevésbé fárad,

s kevesebb mindaz, ami csak taszít.

Rózsaszín útjukat róják, az álmok és a vágyak,

a remény sokkalta erősebb, mint később,

s a sóhajok is ritkábban szállnak.

Az idősek jó szándékú tanácsai nem fontosak,

mesének, hihetetlennek tűnhetnek olykor,

s félvállról lehet venni a gondokat.

Fiatalon még elképzelhetetlen a későbbi bánat,

és nevetségesnek látszanak a problémák,

ám a valóság később jól arcul vághat.

Egy csillagos estén

Egy csillagos estén, amikor nyugalom honol,

a Földön mindenfelé utat tör a szeretet,

s a békesség uralkodik, nem a pokol.

Megdobbannak a szívek, emlékek törnek elő,

s akár havas a táj, akár zöldellnek a rétek,

a lelkekben rejlik az igazi nyerő erő.

Egy csillagos estén minden szebbnek látszik,

elérhetőbbnek tűnnek a régi szép álmok,

s a vágyak sora a fantáziákon játszik.

Légbe szálló sóhajok

Légbe szálló sóhajok kavarognak a széllel,

megannyi álmot és vágyat hordoznak,

s végül egyesülnek a fénnyel.

A fény útján haladnak a végtelen felé tova,

ahol már nincsenek akadályok előttük,

s ahonnan nincs visszaút, soha.

Légbe szálló sóhajok hangjait hordja a szél,

e hangokat csak érzékeny lélek hallja,

s amíg hallja, érzi, hogy még él.

A kerek arcú Világ

A kerek arcú Világ mosolyogva rótta az útját,

s miközben a vállán batyujával bandukolt,

felidézte a szép időket, önmaga múltját.

A lelki szemei előtt újfent éltek a régi korok,

amikor fiatalon még hitte, csodás minden,

s fantáziálásra mindig adtak neki okot.

Megélt számtalan fordulatot a történelemben,

rengeteg cselszövést és megannyi csatát,

amiket leírt, az időtlen történetekben.

Bejárt úttalan-utakat, hegyeket és völgyeket,

mindenhol tanult valamit, nagyon figyelt,

s mindenfelé mesélt, igen bölcseket.

A történeteibe maga is belefáradt és lefeküdt,

álmában szuperhős volt, segítőkész jótevő,

s vidáman, mindenki ágyába befeküdt.

A kerek arcú Világ párnával takarta le a fejét,

s nem vette észre, hogy kigyulladt a háza,

vajon valaha felnyitja még a szemét?

Ki ne szeretne

Ki ne szeretne egy boldogabb világban élni,

ahol a békesség és a nyugalom állandó,

s ahol nem kell folytonosan félni?

Ki ne szeretné, ha szeretné az, akit ő szeret,

aki a legfontosabb a számára mindig is,

és akiért valami szépet, jót tehet?

Ki ne vágyna arra, hogy egészségben éljen,

hogy szabadon szárnyaljon az álmaival,

s hogy ne kelljen félnie az éjben?

Kinek ne lenne fontos a családja, a szerettei,

a rokonai, a barátai, s azok, kiket kedvel,

s kik mindig sokat fognak jelenteni?

Ki ne szeretne egy saját világot, ami az övé,

ahol sok az öröm, a boldogság és a fény,

s ahol csakis jókat vesz maga köré?

Mindenki ragaszkodik

Mindenki ragaszkodik valamihez, az álmaihoz,

sok különféle dolgot gyűjt össze apránként,

s titkon mindig is hű marad a vágyaihoz.

Idővel megtelik a szekrény, megdobban a szív,

új remények veszik át a köddé váltak helyét,

és a sors megint, s újfent kalandokra hív.

Mindenki ragaszkodik valakihez, akit szerethet,

akiért megtenne bármit, ha szükséges volna,

s akiről kellemes képzelgései lehetnek.

Mesél a szél

Mesél a szél, miközben körbejárja a világot,

útja során betekint a legkisebb helyre is,

s a réten megcirógat minden virágot.

A történetei a reményről, álmokról szólnak,

a szeretetről, a békéről és a biztonságról,

teret adva minden szépnek, jónak.

Regél az összetartozásról, az igaz ölelésről,

a szerelemről, a vágyakról, a megértésről,

és a szerető szülő, gyermek kötelékről.

Jótékonyan hallgat a mélységes sötétségről,

a gyilkos erejű viharokról, a villámokról,

és az éjszakák dermesztő sötétjéről.

Mesél a szél, hogy megnyugtassa a lelkeket,

és némi vidámságot vigyen a szívekbe,

ezzel szebbé téve a nehéz perceket.

A békesség szigetén

A békesség szigetén nem létezik a harag,

nincs ármány, sem semmiféle rossz,

s az idő a végtelen felé halad.

Dúsak a mezők, kristálytiszták a patakok,

virágok illata tölti be az egész teret,

s e helyen nincsenek viharok.

A szeretet átjár minden pillanatot, percet,

a természet szépsége varázslatos itt,

s e helyen az élet csak nyerhet.

A békesség szigetén a napok nyugodtak,

bárányfelhők veszik körül a Napot,

s a fák az álmokról susognak.

Mi mindenről

Mi mindenről lemondunk az életünk során,

kényszerből, vagy a megszorítások miatt,

és eltávozunk ebből a világból korán.

Mennyi álmunk megy veszendőbe az úton,

s mi mindent elvesznek tőlünk a gazok,

amíg mi töprengünk a régi múlton.

A lelkünkkel milyen aljas játékot játszanak,

és mennyire hatékonyan manipulálnak,

míg a nyílt színen jónak látszanak.

Mi mindenről nincs fogalma oly sokaknak,

s milyen csábító a hazugságok sokasága,

ami miatt sokan a vesztükbe rohannak.

Mivé válik

Mivé válik az ember tragikus körülmények között,

mikor megfeledkezik arról, hogy ki is volt rég,

s mennyi mindent hagyott maga mögött?

Mikor elfeledi a régi szép időket és egykori álmait,

s hagyja homályba veszni a kedves pillanatokat,

amik feltüzelték a lelke rejtett vágyait?

Amikor már nem igazán önmaga, s mindene sajog,

az egészségét aláásta a megszámlálhatatlan baj,

s amikor a jövője immár nem ragyog?

Mivé válik ez a világ a folytonos félelem korában,

a ridegség, kegyetlenség, érzéketlenség idején,

s marad egyáltalán valami jó a nyomában?

h	K	s	c	p	s	v
					1	2
3	4	5	6	7	8	9
10	11	12	13	14	15	16
17	18	19	20	21	22	23
24	25	26	27	28	29	30
31