Kimondhattuk volna

Kimondhattuk volna olyan sokszor,

megpróbáltuk többször, de rosszkor.

Megtehettük volna szívből, s igazán,

a bánat kései, csöppet sem vigasz ám.

 

Mi emberek annyira sokat hibázunk,

s biz lényegtelen dolgokon vitázunk.

Gyakorta letagadjuk azt amit érzünk,

kívül mosolygunk, de belül vérzünk.

 

Érezzük magunkon, hogy sok a teher,

a valóság, az igazság keményen lever.

Nem szeretnénk látni önnön hibánkat,

s dacosan zárjuk le gyakran vitánkat.

 

Nem mutatjuk ki az érzelmeink sorát,

szívesen elfújnánk történéseink porát.

Szeretünk, gyűlölünk, néha imádunk,

előfordul, nem tudjuk mit is csinálunk.

 

Nem nyújtunk kezet szeretteink felé,

ha lehet, nem megyünk a sorsunk elé.

Mire lépnénk elhervad az élet virága,

elalszik a tűz, elillan az álmok világa.

 

Szemünk előtt hever megannyi tettünk,

makacs önhittségünk okozza vesztünk.

Soká eszmélünk, addigra kínzóan késő,

s nem akarjuk hallani, hogy ez a végső.

 

Végül megtennénk mindent, amit lehet,

sajnos elkéstünk, a halál ím reánk nevet.

Szeretlek Anyám. Kimondhattuk volna,

s hátralévő időnk nem a gyászról szólna.

candle, candle light, candles

A posvány mocsarában

A posvány mocsarában vergődik a világ,

egyre lejjebb süllyed a mocsokba,

már nem nyílik számára virág.

 

A sötétség deleje előtör a bűzlő mélyből,

hosszú ideig várt lenn és erősödött,

most pusztíthat csupán kéjből.

 

Bármit megsemmisít, mi az útjába kerül,

mi át akar jutni ragacsos felszínén,

az biztosan az aljára lemerül.

 

Lávaként fortyog immár a felszín fölött,

elsodorja az élet apraját és nagyját,

s rendet vág az élők között.

 

Fojtogató halálként, s gonoszul gyilkol,

befolyik bárhová, tumorként dagad,

s minden lehetőt bepiszkol.

 

Magával ragadja a legerősebb lényeket,

az, melyik ellene szegül elpusztul,

megmásítva a valós tényeket.

 

A posvány mocsarában vergődik a világ,

ez a förtelem ezután mindent akar,

efelől nem is lehetnek viták.

 

Az élet utolsó reménye a Napban rejlik,

a mocsár kiszárítása a mentsvár,

ha a Nap végre elősejlik.

sunset, lake, landscape

Magasan járnak a fények

Magasan járnak a fények,

alant kékes bolygó forog,

a szárazföldek és tengerek

kavalkádjában eső kopog.



Hegyek, völgyek látszanak,

s termőföldek, rétek zöldje,

mindenfelé városok, falvak,

ez a béke a nyugalom földje.



Így tűnik mindez a magasból,

honnan nem a valóság látszik,

a felszínhez közeledve viszont

a káprázat már kevésbé játszik.



Apró pontok sokasága nyüzsög,

naponta járja reménytelen útját,

fáradtan, kimerülten, feszülten,

kizsákmányoltan teszi a dolgát.



Esélytelenül küzdenek a végig,

betegen is járják a sors táncát,

nincs irgalom, nincs kegyelem,

nem téphetik el a végzet láncát.



Születéstől kezdve kihasználtak,

s számukra az élet igen kemény,

fentről azonban minden szebb,

csupa jólét, vidámság, s remény.

75285859 467826194082403 2409916732585017344 n

Életünk pillanatképek sora

Életünk pillanatképek sora,

melyek nem tűnnek el soha.

Emlékek porát idézi a múlt,

bármilyen hosszúra is nyúlt.



Érzelmek sokasága kavarog,

cseles útvesztőként kanyarog.

Jó, rossz, szeretet, vagy bánat,

az elmúlás oly nagyon fájhat.



Szeretteink szívünkben élnek,

már nem szenvednek, s félnek.

Szempilláik zárva maradnak,

a végső honuk felé haladnak.



Szomorú gyász tölti be a teret,

sötét fátylán átlátni sem lehet.

Gyertya lángol a homályban,

s ellobban a végtelen honában.

Gyertyalang

A jövő ígérete

A jövő ígérete sajna igen kemény,

s naponta előhúz egy újabb lapot,

próbára tesz majd, nagyon serény

és megnehezítheti minden napod.

 

Harcolni sohasem könnyű ellene,

s váratlan helyzetekkel állhat elő,

kegyetlenebb lehet, mint kellene,

biztos benne, csak ő lehet nyerő.

 

Folyamatosan küzdelemre késztet

és a figyelem nem lankadhat soha,

biz pillanatonként növelheti a tétet,

s úgy tűnhet, a remény elszáll tova.

 

Feladni értelmetlen, s nem szabad,

vigyen előre az ész és a tiszta szív,

az élet folyama bármerre is halad,

a jövő ígérete homályos utakra hív.

72544092 466152604249762 4192905545763520512 n

Alaposan beidomítva

Alaposan beidomítva. Ez a nagyurak álma,

nem lehet olyan, hogy engedetlenség,

az engedetleneket büntetés várja.

 

A világon szerteszét kutyák tömegei élnek,

kicsik és nagyok, fajtiszták, s korcsok,

vígan játszanak, soha nem félnek.

 

Osztoznak azon, ami a rendelkezésükre áll,

tudják, hogy hol a helyük a rangsorban,

ám mindőjükre fegyelmezés vár.

 

Pénzes gazdáiknak a lazaságuk nem tetszik,

nem tűrhetik a virgonc kutyáik játékát,

nekik az engedelmesség fekszik.

 

Kuvaszok, tacskók, vizslák, agarak, s pulik,

számtalan alfaj, sokféle méret, testalak,

vannak vérszomjasak és sunyik.

 

Mindez lényegtelen, eljött az idomítás ideje,

nem lesz kímélet, s nem lesz bocsánat,

lesújt a gonosz szándék deleje.

 

Az urak az idomároknak sok pénzt fizetnek,

elvárják, hogy kutyáikat megneveljék,

különben kegyeikből kiesnek.

 

Szájkosarat mindre, az engedetlen állatokra,

hordják azt mostantól nappal és éjjel,

ez lehet megoldás az állapotra.

 

Azután be lesznek oltva megmaradás ellen,

nekik se hús, se más ételféleség, se víz,

ezután egyáltalán ne is kelljen.

 

Meghagyják majd az engedelmes kutyákat,

kik nem mernek vakkantani sem eztán,

kiválasszák közülük a butákat.

 

A szükségtelenekre a gyepmester telepe vár,

ott hunyják le mindörökre a szemüket,

s emlékük az utókorra sem száll.

 

Nem szállhat, mert nem is lesz kire szállnia,

amelyik kutya még élve marad, kushad,

s csak a füttyentésre kell várnia.

 

Alaposan beidomítva, örök rettegésben élve,

a félelem szárnyal társaik sírjai fölött,

s a kutyák világának ezzel vége.

dog, herd, canine

Jövendölés

A csodálatos Pánik és a Hisztéria

bizony egymással versengve tarol,

oly sikeresen rettegést gerjesztve,

igencsak gyakorta egymásba karol.

 

Bármerre is vezesse őket az útjuk,

eredményeik magukért beszélnek,

nem is tudnák letagadni a múltjuk,

hisz sötét tetteikről sokan mesélnek.

 

A tudat megjelenésének kezdete óta,

lelkeket megnyomorítva él e páros,

született róluk számtalan film, nóta,

tevékenységük veszélyes és káros.

 

Eközben a Figyelem lesüti a szemét,

a sötét igazságot nem igen akarja látni,

kimondani sem meri a bűnösök nevét,

struccként szándékozik a véget kivárni.

 

Figyelmét elkerüli, hogy ez háború,

ritkul ami sok, pusztul a jó, a stabil,

a napsütés kora ím lezárul, jön a ború,

a világ tönkremegy, működése instabil.

 

A Félelem duzzad, kicsattan az erőtől

és egyenesen legyőzhetetlennek tűnik,

csak nevet a tudatlanokon tiszta erőből,

jelenléte a bolygón meg sosem szűnik.

 

Dúvadként sarokba szorul az Értelem,

s önnön ketrecébe zárva várja a véget,

naponta éri rengeteg csalódás, sérelem,

mindehhez nem fűz semmit, csak béget.

 

Az Ébredés szunnyad, sokat várat magára,

a Föld végleg gonosz erők birtokába kerül,

nem lesz többé gyógyír senkinek a bajára,

az ember örökre a rabság mocsarába merül.

A világháború utáni idők

A világháború utáni idők bizony nehezek voltak,

a hiteles krónikák a szovjet elnyomásról szóltak.

A sztálinizmus réme biz eluralkodott hazánkban,

csupán félelem és rettegés volt minden határban.



Nagy szegénység, nélkülözés, hazugság és bánat,

a nép érezte magán, hogy mindez mennyire fájhat.

Változást követeltek, s feléledt a szabadság vágya.

Életre keltek a remények, egy jobb világra várva.



Munkatábor, kivégzések, terror. Elegük lett belőle.

Nem érdekelte őket, hogy a világ mit gondol felőle.

Kivágott, tépett magyar zászlók, fellelkesült tömeg,

szemben állt velük az MDP és a sok szovjet löveg.



Nyugatról segítséget ígértek, de hazudtak nekünk,

hiszen mikor kellett, nem küzdöttek együtt velünk.

A forradalmat hagyták sárba tiporni, vérbe fojtani.

Vajon miért kellett a magyart hazugul „beoltani”?



Magyarhon népe a szabadságharcát vívta magában,

s becsapva, cserbenhagyva küzdött a saját bajában.

Vesztettek, ám történelmet írtak. Emlékük ma is él,

s ha úgy hozza a szükség, a forradalom új életre kél.

letoltes 10

Zűrzavaros világban élünk

Zűrzavaros világban élünk,

s oly sok mindentől félünk.

Kilátástalan pillanatok árja,

mindenki a szerencsét várja.

 

Azonban nem jön, nem akar,

sokat életünkben nem zavar.

Ne számítson rá soha senki,

a reményt a kétely körbelengi.

 

Álomvilág köde reánk települ

és szürke napjainkkal elegyül.

Azonban senkit nem visz előre,

érezzük semmi nem lesz belőle.

 

Mégis biztat, küzdelemre hív,

újra, s újból megdobban a szív.

A lélek húrjain játssza a dalát,

s talán megnyerhetjük a csatát.

almodozas 1

Mit is jelenthet

Mit is jelenthet az, hogy barát?

Van akiben bízhatunk, ha kell,

s meghallgatva a másik szavát,

énünk, lelkünk nyugalomra lel.



Számíthatunk reá mindenben,

legyen az kínos, vagy kellemes,

hihetünk semmiben, istenben,

s még rossz énünk is jellemes.



Reá bízhatjuk a féltett titkokat,

mindörökre megtartja magának,

lepergeti rólunk a fájó szitkokat,

mindig hitelt adhatunk szavának.



Segít rajtunk mikor soha senki,

s közel áll hozzánk oly nagyon,

barátnak nem is könnyű lenni,

mit tőle kaphatunk egy vagyon.

woman, sisters, siblings