Kategória: versek

Olyan nehéz

Olyan nehéz bármilyen szépet és jót írni,

és egy ilyen hazug, gonosz világban,

bárkinek a szavában hinni, bízni.

 

Reménytelen már a remény maradéka is,

és sajnos szomorúan szánalmas senki,

aki lustaságból, s butaságból hisz.

 

Aki arra sem képes, hogy önmagát védje,

ki nem néz utána a dolgok sűrűjének,

s kinek csupán a dacosság a tétje.

 

Dacol akkor is, mikor tudja, hogy veszít,

tudja, hogy nincs igaza, nem is lesz,

s gyenge lelke sértődötten feszít.

 

Feláldozza a családját, a gyermekei létét,

s felvállalja a kísérleti nyúl szerepét,

a tükörben imádja önmaga képét.

 

Olyan nehéz bármilyen szépet és jót írni,

mivel esélytelen az értelem ébredése,

s bizony sokan, sokat fognak sírni.

woman, tears, sadness

Mi a fontosabb

Mi a fontosabb, a saját testünk, s a lelkünk,

vagy bármilyen üdülés, koncert, foci,

ahol sikerül kis örömre lelnünk?

 

Az, hogy genetikánk érintetlenül maradjon,

s azok maradjunk, akinek születtünk,

vagy az, hogy a terv haladjon?

 

Hagyjuk a sejtjeink, szöveteink rombolását,

s tétlenül nézzük végig a kísérleteket,

a nem létező erők tombolását?

 

Állatként örökre bezárva akarunk élni eztán,

állandóan kiszolgáltatva a félelemnek,

s elbukni az életet jelentő deszkán?

 

Mi számít jobban, a szeretteink, a családunk,

a gyerekek, kicsik, nagyok, s a barátok,

vagy, hogy a hullasorba beálljunk?

 

Mi a fontosabb, a szabad élet, a normális lét,

vagy az engedelmesség gyáván, ostobán,

miközben az élet, vagy a halál a tét?

for reading, granny, grandmother

A Szeretet és a Boldogság

A Szeretet és a Boldogság hathatós páros voltak,

kiegészülve az Örömmel, a Vidámsággal,

s az Öleléssel, az emberekhez szóltak.

 

Jobbá, szebbé tették számukra a perceket, órákat,

s ők melegséggel telített lelkekkel élhettek,

zengve a csapatukról regéket és ódákat.

 

Szép volt így az életük, s békésen teltek a napok,

türelmesek, megértőek voltak egymás iránt,

s folyamatosan alkottak valami nagyot.

 

Egy napon a sötétség köde kezdett leereszkedni,

homályt bocsájtott az észre és a szemekre,

s eközben új erők kezdtek felemelkedni.

 

Előlépett a ködből a Félelem, a Rettegés, a Pánik,

irgalmatlanul terjeszkedtek szerte a világban,

tudván, hogy az emberiség jóra vágyik.

 

Agresszív módon támadták az értelmet, az elmét,

s hatásosan szétzúzták a Szeretet csapatát,

széttépték, akár egy gyenge kelmét.

 

Az emberek tanácstalanul, s összezavarva néztek,

félelmükben egymás ellen fordultak rútul,

s attól kezdve a maguk börtönébe éltek.

 

Ráadásul megjelent a Zsarolás is, s a Fenyegetés,

melyek kiteljesítették a zsarnoki hatalmat,

és állandósult miattuk a veszekedés.

 

A Szeretet és a Boldogság ideje végzetesen lejárt,

még léteznek ugyan elvétve a szívek mélyén,

de nem bírnak azzal, mit a gonosz kreált.

embrace, hug, solidarity

Koromsötét jövő

Koromsötét jövő felé tart ez az egész világ,

pusztítás, gyilkolás, háborúk, mérgezés,

s igencsak elmérgesedett viták.

 

A gonosz sötét ármány leple gyorsan terjed,

megmérgezi a lelkeket, s az élet magját,

minden kegyetlenségre gerjed.

 

Nyomában csupán a kiválasztott elit marad,

és mindenki mást a túlvilágra küldenek,

az idő kegyetlen gyorsan halad.

 

Küzdelem nélkül elpusztul a remény esélye,

amely amúgy is zsugorodik félelmében,

s ha vége, rettegés lép a helyére.

 

Koromsötét jövő felé tart a fénynek az útja,

az út végén nem vár rá, csak pusztulás,

nem marad jelene, sem múltja.

time, clock, fractal

A technika és az ember

A technika és az ember találkozott egy napon,

az ember természetes élőlénynek született,

amit a technikára költöttek, egy vagyon.

 

Az egyikük él, a másik gép, s program csupán,

a sötét erők azonban erőltetik az egyesülést,

és ez lenne a végzet, a normalitás után.

 

A céljuk eléréséhez bevetnek bármit, mindent,

s ha kell megbetegítenek, gyilkolnak érte,

a természet rendje súlyosan kibillent.

 

Addig is a létszám csökkentése zajlik naponta,

és a világ népessége bután hagyja magát,

hisz minden jóval hitegetik gyakorta.

 

Amennyiben sikerrel járnak, nem lesz visszaút,

s gépies humanoidok járnak világszerte,

semmivé válnak majd és nincs kiút.

 

A technika és az ember találkozott egy napon,

kettejükből engedelmes szolgát csináltak,

melyikük énje fogja túlélni vajon?

robot, woman, face

A vágóhíd kapuja előtt

A vágóhíd kapuja előtt hosszú sorok,

a birkák, marhák, disznók és a kosok.

Vannak ott kecskék is, kissé hátrább,

hiszen lelkületük némiképp gyávább.

 

Belül az udvaron hentesek készülnek,

már jó ideje erre a vágásra készültek.

Lelkesen fenik a késeiket, a baltákat,

hamarosan levágják mind e marhákat.

 

Az állatok tülekednek, mindegyik siet,

van, amelyik órák óta nem látott vizet.

Azt remélik megkapják az örök életet,

a hentes brigád sugallta eme képzetet.

 

A jószágok nem is kételkednek ebben,

s örömmel várják, míg a balta lebben.

Hiszik a csodát, fej nélkül is élhetnek,

s többé nincs semmi, amitől félhetnek.

 

Elkezdődik a mészárlás, s folyik a vér,

immár a második vágás híre is útra kél.

Amelyik háziállat mégsem kerül sorra,

annak se konyuljon a földig le az orra.

 

Nemsokára újabb kés készlet várható,

a mészárosok kedve bizony szárnyaló.

A vágóhíd kapuja előtt a barmok sora,

bizony innen már nem távoznak soha.

sheep, road, landscape

Szeretetre vágyik

Szeretetre vágyik a világ apraja és nagyja,

igazi, őszinte, szívből jövő szeretetre,

de a gonosz árny ezt nem hagyja.

 

Az árny nem tűri a boldogságot, sem a jót,

nem bírja elviselni a vidámságot sem,

és az elismerésekkel is igen skót.

 

Számára a gyötrelem az öröm, a kín kacaj,

és a rettegők sikítása a kéjes gyönyör,

manapság boldogabb, mint tavaly.

 

Mindenfelé a félelem az úr, a jó az szolga,

kegyetlen módon uralja a pánikolókat,

s a gyávák miatt könnyű a dolga.

 

Eltipor bárkit a Földön, bárkit, aki még él,

oly hatalmas a sötét erő a háta mögött,

nem véletlen, hogy soha nem fél.

 

Ám változhat a sors, s belőle lesz a halott,

kételkedhet ugyan önnön vereségében,

de önteltsége okán sebet kapott.

 

A sebe végzetes, s a pulzusa már gyengül,

az árny rángatózik, majd hörögni kezd,

gyilkos szándéka mégsem enyhül.

 

Szeretetre vágyik mindenki, kicsi és nagy,

egyszer erőre kap a fény, s felragyog,

a sötét árnyból semmit sem hagy.

sunlight, ray, grass field

Elég

Elég a félelemkeltésből, s a zsarolásból,

a megtévesztésből és a sok hazudásból!

A fojtogató maszk kötelező hordásából,

a való igazság, s az értelem fogságából!

 

Elég a jogtalan tiltások hosszú sorából,

a fenyegetésből, s a zsarnokok korából!

Az emberek egymás ellen fordításából,

a velünk született jogok korlátozásából!

 

Elég a szabadság tiprásából, elvételéből,

csak a méreg beadása segít elméletéből!

A szakadatlan uszításból, s a rettegésből,

a jó szándék és a megmentő tettetésből!

 

A céljukat szolgáló sztárocskák sorából,

és a lelkeket gyötrő pusztító homályból!

Elég volt a gyermekek megrémítéséből,

s a totál megsemmisítés előkészítéséből!

 

Elég volt mindenből, ami rossz, gonosz,

nem kell ámítás, ami feszültséget fokoz!

Nem kell a hitegetés, sem pedig ármány,

s főképpen nem kell semmiféle járvány!

 

Az emberek nyugalmat akarnak, s békét,

s látni szeretnék e színdarabnak a végét!

Az életüket akarják, egy élhetőbb életet,

nem végigszenvedni a hátralévő éveket!

 

Egy szebb jövőt szeretnének, megértést,

nem pedig gúnyos lekezelést, s lenézést!

Mindenki az álmai beteljesülését óhajtja,

és nem gyötrődni, kínok között sóhajtva!

mask, coronavirus, quarantine

Az igazság tükre

Az igazság tükre egy nagy bálteremben állt,

s elé járulhatott bárki, ki igazságot akart,

s kinek a valóság fontossá vált.

 

Kíváncsi emberek keresték fel igen sokszor,

kik remélték, hogy pozitív képet látnak,

s a sors további sikerekre voksol.

 

A tükör igazat szólt, nem hazudott senkinek,

és megmutatta a lelkek valódi mivoltát,

s nem nézett senkit semminek.

 

Egy napon elé járultak azok, kik lelketlenek,

kik elárulták a hazájukat, s a népüket,

s akik hazugságokat terjesztenek.

 

Akikben nincs becsület és nincs tisztességük,

lelkiismeretük pénz által megvehető,

s nekik a sötétség a reménységük.

 

A tükör rögvest megmutatta az igazi arcukat,

a jellemtelenségüket, a hitványságukat,

s hogyan végzik az aljas harcukat.

 

Felháborodtak a látottakon, s mind tagadtak,

de a tükör ezután a jövőjüket is láttatta,

s mutatta, a pokol felé haladnak.

 

Az igazság tükre nem kegyelmez, nem kímél,

nem állít valótlant, s nem hiteget senkit,

nem áltat, nem csap be, megítél.

vampire, dracula, blood sucker

A kígyó szorításában

A kígyó szorításában vergődik az egész világ,

s fuldoklanak a megfélemlített emberek,

erről zajlanak szenvedélyes viták.

 

A kígyót a sötét gonosz bérelte fel, hogy öljön,

ne kegyelmezzen senkinek ezen a Földön,

s ki még él, annak legyen ez börtön.

 

Legyen mindőjüknek ez véglegesen a végzete,

s ne menekülhessenek a rabság láncáról,

legyen valamennyiük a terv részese.

 

Részese a szolgaságnak, az örök elnyomásnak,

az engedelmességnek, a nincstelenségnek,

s a hazug és értelmetlen felfogásnak.

 

Hamarosan beteljesedik mindez, bezárul a kör,

s nem lehet választás, nem lesz kegyelem,

a gyilkos kígyó mindenki életére tör.

 

Addig azonban néha-néha a szorításon enged,

hadd higgye az áldozat, hogy menekülhet,

ám nincs menekvés, halálig szenved.

 

A kígyó szorításában nem lesz kegyelem soha,

s ha a butaság foka ilyen mértékben terjed,

a remény csekély esélye is elszáll tova.

snake, jungle, green