vágyak Archívum - 19 / 25 oldal

Amíg alszunk

Amíg alszunk, addig rejtélyes világban járunk,

szépeket is álmodhatunk, varázs vesz körül,

s mindig megszerezzük, amire vágyunk.

A jövő várhat reánk a galaxisok között szállva,

ragyogó csillagok, s fekete lyukak mélyén,

az embert a csodák mesés esélye várja.

Minden beteljesül, amit valaha is elképzeltünk,

legyen az szerelem, vagy izgalmas kalandok,

s rájövünk, a fantáziánkban eltévedtünk.

Amíg alszunk, nem érezünk fájdalmat, kínokat,

a remény éltet és a siker garantáltan biztos,

a lelkünk mindennap új álomra hívogat.

Eltitkolt érzelmek

Eltitkolt érzelmek, s belülről gyötrő vágyak,

a félelem, a bizonytalanság, a tétovázás,

mind a beteljesülés útjában állnak.

A megfelelni akarás, a ki mit szól bármihez,

a pletyka, a sunyi pusmogás, az irigység,

mind elzárja a szív útját bárkihez.

Izzón perzseli a lelket az oly áhított gyönyör,

a varázslatos álmok utáni sóvárgás tüze,

s mindezekkel az elme nem is pöröl.

Eltitkolt érzelmek, megtagadott percek sora,

eljátszott közömbösség, s elfordított arc,

ezek nem vezetnek el a célhoz soha.

Régi emlékek

Régi emlékek suhannak a gondolatok útjain,

felidézve olyan sok szépet, annyi vágyat,

s csendesen pengetnek a lélek húrjain.

Ismét előtörnek az elmúlt idők a homályból,

mosolyok, ölelések, vidámság és flörtök,

s megannyi érzés a szívnek a honából.

Újfent élnek az eltávozott szerettek, barátok,

az elvesztett gyermekek, közeli rokonok,

és elmosódnak a láthatatlan határok.

Régi emlékek, s egykori, csodás álmok sora,

bennünk élnek az időknek a végezetéig,

s nem fognak elhagyni minket soha.

Szomorú szerelem

Szomorú szerelem, s be nem teljesült vágyak,

a szellővel szárnyaló, suhanó érzelmek,

és a nagy csalódást sugalló árnyak.

Az elképzelt valóság, a félénk, lapuló remény,

az oly nagyon áhított imádat, igaz ölelés,

s a szemeit ismételten behunyó erény.

A magát kínzó lélek, amely önmagát emészti,

s mivel nem mer, nem akar róla beszélni,

a saját békéjét újfent másoktól reméli.

Szomorú szerelem és a hamu alatt izzó parázs,

lesütött pillák, s oldalra fordított tekintet,

ez az egész nem más, mint varázs.

Rejtett vágyak

Rejtett vágyak lapulnak a szívünk mélyén,

és nem maradnak ott, nem hagynak békén.

Folyamatosan emlékeztetnek, hogy élnek,

és a lelkünkbe bezárva a felejtéstől félnek.

Félik, biza soha nem juthatnak ki a fénybe,

s más nem értheti, mi megy bennük végbe.

Előtörnek olykor, mint egy hűs vizű patak,

mely a sziklák résein gyorsan lefelé halad.

Rejtett vágyak izzanak és égetnek legbelül,

eme érzéseket immár semmi nem írja felül.

Velünk lesznek mindig, míg eljő a pillanat,

s reánk köszönt a csodás, ragyogó virradat.

Mikor már késő

Mikor már késő, sokszor akkor éled a szív,

akkor döbben rá, hogy mennyire szeret,

és önmagával kegyetlen csatát vív.

Nehezen ismeri be, de tudja, hogy hibázott,

érzi a tévedését és a bizonytalanságot,

s rájön, eddig feleslegesen vitázott.

Figyelmen kívül hagyta a valódi érzéseket,

elhessegette a varázslatot és a vágyait,

s csupán félve tett fel kérdéseket.

Bizonytalanul mozdult meg, amikor kellett,

s nem hitte el, hogy neki is sikerülhet,

ám sajna a félénkségéből ez tellett.

Mikor más késő, s mikor látszólag elbukott,

és úgy tűnik a számára nincs bocsánat,

rájön, a másik szívéig végül eljutott.

Az elmúlás küszöbén

Az elmúlás küszöbén felidéződnek a régi dolgok,

emlékek sokasága tör fel a lelkek mélyéből,

köztük sikeres tettek és tragikus sorsok.

Újra megelevenednek a gyermeki évek, s a család,

az ifjúkori tévedések, hibák, az izzó szerelmek,

a fájó kudarcok és a megnyert csaták.

A felnőtt időszak nehézségei, a sok-sok tennivaló,

a rengeteg munka, a mindennapi küzdelmek,

a jólét ideje, s mikor nem volt ennivaló.

A vágyak suhanása, az elképzelések, álmok ideje,

a tavasz csillogása, a nyári programok sora,

a szép őszi tájak és a télnek a hidege.

Az elmúlás küszöbén, mikor közel a végső béke,

frissebbnek tűnnek az elfeledett események,

s mindaz, ami egykor nem jött létre.

Sértődöttség és dacolás

Sértődöttség és dacolás gyötri a megsebzett lelket,

amely szenved és nagyot csalódott valakiben,

s míg vérzik a szíve, nyugalmat nem lelhet.

Olyan fájdalmas az ábrándok érintését elveszíteni,

az áhított, s elképzelt vágyakat, remélt álmokat,

s önmagunk hibáit becsülettel szembesíteni.

A duzzogás nem jó megoldás, önbecsapás csupán,

s a látszat, mely szerint mi vagyunk megbántva,

e hazugságot magyarázná meg igen sután.

Sértődöttség és dacolás, oly hiábavaló egy dráma,

kár elvesztegetni rá értékes perceket, s órákat,

mikor helyrehozhatnánk mindent már ma.

Sóhajok szállnak

Sóhajok szállnak, izzik a vágyak parazsa,

a szívek dobbanása erőteljesen hallik,

s remélnek az álmok, mint valaha.

A lélek félénken pislog szerte maga körül,

az érzések és az érzelmek táncot járnak,

s eme zűrzavarnak, van aki örül.

A szemek tiszta tükrében remény csillan,

és a puha érintések nyugalmat adnak,

talán a pillanat varázsa el nem illan.

Sóhajok szállnak, de ezek boldog sóhajok,

most a lélegzet is visszafojtva figyel,

s reméli, beteljesednek az óhajok.

Szeretni és szeretve lenni

Szeretni és szeretve lenni varázslatos dolog,

s olyankor az érintett személy úgy érzi,

a világ ezentúl majd körötte forog.

Másnak látja a valóságot és másnak az időt,

nem érzi nehéznek a gondok sorozatát,

s hiszi, reá következnek a jó idők.

Rózsaszínű ködként ereszkedik alá a fátyol,

nem eszik, s nem iszik eleget mostanság,

a valóságtól pedig most igen távol.

Álomvilág uralja a fantáziája összes percét,

s a vágyai szétáradnak az testében szerte,

elfeledve a lelkének minden terhét.

Szeretni és szeretve lenni sokak nagy álma,

s mindent megtennének ezért az álomért,

csak ne érje el őket a csalódás árnya.

h	K	s	c	p	s	v
	1	2	3	4	5	6
7	8	9	10	11	12	13
14	15	16	17	18	19	20
21	22	23	24	25	26	27
28	29	30