Szomorú szerelem, s be nem teljesült vágyak,
a szellővel szárnyaló, suhanó érzelmek,
és a nagy csalódást sugalló árnyak.
Az elképzelt valóság, a félénk, lapuló remény,
az oly nagyon áhított imádat, igaz ölelés,
s a szemeit ismételten behunyó erény.
A magát kínzó lélek, amely önmagát emészti,
s mivel nem mer, nem akar róla beszélni,
a saját békéjét újfent másoktól reméli.
Szomorú szerelem és a hamu alatt izzó parázs,
lesütött pillák, s oldalra fordított tekintet,
ez az egész nem más, mint varázs.
