vágyak Archívum - 16 / 25 oldal

Búcsúzhatunk

Búcsúzhatunk az eddigi, megszokott életünktől,

a régóta dédelgetett álmainktól, vágyainktól,

s elköszönhetünk igen sok készletünktől.

Mindhiába gyűjtöttünk össze különféle javakat,

és hiába igyekeztünk valami szépet, jót tenni,

sajnos elhittük a hazug, alattomos szavakat.

Mostanra nagyot fordult a világ, beborult az ég,

villámok cikáznak felettünk, s vihar dühöng,

a reményeink sokasága a gonosz tüzén ég.

Búcsúzhatunk az élővilágtól, mérgező a levegő,

sorban eltávoznak közülünk kiket szerettünk,

s nekünk sem marad más, csak a temető.

Mennyivel szebb lenne

Mennyivel szebb lenne egy értelmesebb világ,

ahol a szeretet átjárná a napokat, éveket,

s egész évben nyílna a sok virág.

Ahol nem lenne viszály, gyűlölet, harag, bánat,

nem létezhetne ellenségeskedés és elnyomás,

s ahol az embereket nem néznék nyájnak.

Amelyben mindenki békében élhetné a napjait,

boldogságban telne minden perc, minden óra,

s nem felednék el a történelem nagyjait.

Felnőttek és gyermekek megértenék egymást,

az igaz ölelések mindennaposak lennének,

s bárki tanulhatna a másiktól egy, s mást.

Nem létezne sem a fájdalom, sem a betegség,

senkinek nem lennének gondjai, problémái,

és nem létezne olyan, hogy ellenség.

A gonoszság nem tudná a lelket megmérgezni,

a sötétség és a félelem örökre eltűnnének,

s nem kellene a tudást soha megfékezni.

Mennyivel szebb lenne remények között élni,

hol az álmok és a vágyak valóra válnának,

és soha többé nem lenne mitől félni.

Érzések és remény

Érzések és remény, izzó, eltitkolt vágyak, sóhajok,

bizonytalanság, félelem attól, ami történhet,

s éjszakába kiáltott szívdobogtató óhajok.

Remegő kezek, belülről mélyen megsebzett lelkek,

akik vigyáznak arra, hogy mások ezt ne lássák,

amíg biztos támaszra, s vigaszra nem lelnek.

Érzések és remény, nélkülük annyira nehéz az élet,

s talán fel is adnák sokan a mindennapi harcot,

ám mégis adnak egy újabb esélyt a fénynek.

Erre a világra megszületni

Erre a világra megszületni aztán igazán csodás öröm,

nincs ennél szebb, s nem lehet bölcsebb gondolat,

főleg, ha belül maradunk a szegénység körön.

Mindig az a legjobb, ha tűrjük az igát, az elnyomást,

ha mindig engedelmeskedünk az elpusztítóinknak,

s reméljük, így megérhetjük az utolsó felvonást.

Ha a sötétség hitvány erőit éltetve, fizetjük az adókat,

s mindig jámborul, békésen bólogatva helyeslünk,

pénzzel tömjük a hazug, aljas, féreg csalókat.

Amíg soha nem vonjuk kétségbe a valótlan állításait,

s míg az elhullásunk megfelel a gonosz tervezetnek,

beteljesítve a jövőlátók számítógépes számításait.

Erre a világra megszületni minden ember szép álma,

és bizony annyira felemelő érzés eltiportnak lenni,

nem is lehet normális, akinek nem az a vágya.

A végtelen felé hajózva

A végtelen felé hajózva, a csillagok között,

az emberi lelkek nyugodtak és békések,

csak a rosszat hagyják maguk mögött.

Magukkal viszik azonban a szeretet erejét,

a boldog pillanatokat, a csodás álmokat,

s a dobogó szívük őszinte melegét.

A szeretteik emlékét, szavait, pajkosságát,

a gyermeki kacajt, a csilingelő nevetést,

és a kicsik mosolygó arcocskáját.

Az igaz öleléseket, s a barátságok emlékét,

a forró szerelmes perceket, a vágyakat,

és az összetartozás valós eszméjét.

A végtelen felé hajózva nem létezik bánat,

nincs többé fájdalom, sértődés, harag,

s minden lélek szabadon szállhat.

Szabad szelek szárnyán

Szabad szelek szárnyán szállva vidám az élet,

s szabadon szökellve a virágos mezőkön,

igazi nyugalmat talál minden lélek.

Széles e világon, sok a szemet megragadó táj,

dombok, hegyek és völgyek békés vidékén,

a szív repes, ilyenkor semmi sem fáj.

Szabad szelek szárnyán útra kelnek a vágyak,

érzések hevülnek és érzelmek szikráznak,

reményt adva sok-sok titkos vágynak.

Mi minden rejlik belül

Mi minden rejlik belül, a lelkünk legmélyén,

ezt bizony majdnem lehetetlen megfejteni,

s ezért elbukunk majd az utunk legvégén.

Megannyi szeretet, szerelem, s titkos vágyak,

elképzelt, de meg mégsem valósult tettek,

velünk mind az örökkévalóba szállnak.

Kihagyott lehetőségek és forrón izzó percek,

a számtalan csalódás, fájdalmak, s bánat,

a semmivé váló, egykori szép tervek.

A néma megbánás, a ki nem mondott szavak,

a megjátszott sértődöttség, s a duzzogás,

a ki nem használt, könnyed nyarak.

Mi minden rejlik belül, magunk sem tudjuk,

és sokszor még önmagunkat is meglepjük,

miközben álmainkat börtönbe csukjuk.

Csillagfényes éjszakán

Csillagfényes éjszakán útjára indulnak a vágyak,

a régóta eltitkolt érzések feltörnek a mélyből,

s az álmok hátán az ismeretlenbe szállnak.

Ott keresnek valami fantáziadúsat, s valami újat,

elfeledve a sikertelenségeket, a kudarcokat,

és messzire hessegetve a keserédes múltat.

Csillagfényes éjszakán újra izzanak az érzelmek,

az érzékek finoman játszanak a lélek húrjain,

s mára aludni küldik a megfáradt értelmet.

Ha megkaphatnánk, amit szeretnénk

Ha megkaphatnánk, amit szeretnénk, az csodás lenne,

szárnyalhatna a szívünk és a lelkünk is egyaránt,

s a sorsunk azontúl csakis jó irányba menne.

Boldogak lennének a napok, nyugodt minden pillanat,

örömteli valamennyi történés, oly békések az órák,

és nem foszlanának szét az álmok egy perc alatt.

Ha megkaphatnánk, amit szeretnénk, az elég is volna,

már nem kellene mindennap az életünkért küzdeni,

hiszen a világ csak a jóról és a szépről szólna.

Életben tartó emlékek

Életben tartó emlékek, s a lelket perzselő tűz,

a szívet marcangoló vágyak izzó parazsa,

ez mind a sejtelmes izgalmak felé űz.

Ki nem a szépről, jóról álmodik, nincs olyan,

s olyan sem, akit hidegen hagyna mindez,

bár lehet, elképzeléséből jó nem fogan.

Megannyi, ezerszer átgondolt pillanat árnyal,

felidéződnek a legmélyebben rejlő titkok,

ám mégis a földön kell állni, két lábbal.

Életben tartó emlékek, s ködbe vesző remény,

selymesen bársonyos simogatások érzete,

talán felcsillan az esély a jövő egén.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31