Címke: szív

A tétlenség ára

A tétlenség ára igen nagy lehet,

a végén pedig senki nem nevet.

Tétlenül várni a végzet árnyára,

lakatot tenni az igazság szájára.

 

Nem védeni önmagunkat soha,

s letűnt már a bátraknak a kora.

Gyáván nézni, míg kicsinálnak,

helyet nem adnak a kritikáknak.

 

Nem tűrik az értelmet, a tudást,

mivel az gátolja az előre jutást.

A kiirtás idején akadályt jelent,

s nem egy hazug világot teremt.

 

Rettegések során kivárni a véget

és nem remélni már igazi szépet.

Családunkat feladni harc nélkül,

s a gyerekeket is elhagyni végül.

 

Nem érinteni és nem ölelni már,

hiszen a méreg mindenkinek jár.

Maszkkal befogni minden szájat,

s kiölni a létből az összes vágyat.

 

A tétlenség ára tragikus, drámai,

így foszlanak szerte bárki álmai.

Ha a szív és a bátorság egyesül,

a sötétség ereje rögvest menekül.

euro, coins, currency

A szeretet ereje

A szeretet ereje hatalmas dolgokra képes,

túl tud juttatni a problémák során,

tiszta szívből jön, s nem véges.

 

Átsegíthet a válságokon, bántó viszályon,

kitarthat komoly problémák idején

és segít, hogy kevésbé fájjon.

 

Selymes simogatással cirógatja az arcokat,

lágy öleléssel támogathat, lelkesít,

s megvívja a lelki harcokat.

 

Sejtelmesen reményt adhat a kínok között,

kitartásra ösztönözhet bánat idején,

fény lehet a sötétség fölött.

 

Vidámmá tehet és boldogsággal tölthet el,

ölelésre ösztönözhet, s jó dolgokra,

míg énünk nyugalomra lel.

 

A szeretet ereje képes a gonoszt legyőzni,

segíthet túlélni a legzordabb időben,

semmi nem tudja őt lefőzni.

 

Mindehhez azonban elő kell, hogy jöjjön,

s ne lapuljon a félelemtől reszketve,

a szabadság ő, nem a börtön.

best friends, girls, friendship

Az időnek forgatagában élünk

Az időnek forgatagában élünk,

s fogolyként a rabjai vagyunk,

bármit is sugalljon eme énünk,

a sorshoz nem lehet szavunk.

 

Elillanó percek, s vágyott órák,

a sejtelmes érzetek kavalkádja,

a történések lám útjukat róják,

a lelket a félelem visszarántja.

 

Félelem a világtól, magunktól,

titkaink megóvása bármi áron,

nem menekülhetünk bajunktól,

úgy, hogy a vég ne reánk várjon.

 

Elszalasztott pillanatok tömege,

s megismételhetetlen tettek sora,

a világnak sehol sincsen közepe,

s álmaink törötten szállnak tova.

 

Meg kellett volna neki mondani,

megtenni, megkérdezni mit lehet,

a falakat egymás után lebontani,

az ember későn jön rá mit is tehet.

 

Kik szívünkhöz közel álltak, éltek,

többet is érdemelhettek volna talán,

soha nem tudjuk meg mitől féltek,

ők sem jutottak át csapdájuk falán.

83019201 532494797615542 7453392542176903168 n

Szív nélkül

Szív nélkül és lélek nélkül lehet élni,

a következményektől nem kell félni.

A hazudozás is oly könnyedén megy,

a gyarló köznép számára ez biz kegy.

 

Hisz ők nem is valók sohasem másra,

mint a túlvilágra befizetendő utazásra.

Könnyedén meg kell tőlük szabadulni,

hisz minden a terv szerint fog alakulni.

 

Még azt is elhiszik, ami nem is létezik,

s a megváltás kizárólag fentről érkezik.

Negédes, s mézes méreggel teli szavak,

a sötét, gonosz erőknek átadandó javak.

 

Szív nélkül pihekönnyű ítéletet hozni,

s lélek nélkül kínt, gyötrelmet fokozni.

Rettegést kelteni, az aztán valódi álom,

s ígéreteket tenni, ám úgy, hogy fájjon.

 

Az igaz szeretet ezeket legyőzni képes,

bizony az ármány deleje is igen véges.

Egymást segítve és jó szándékkal telve,

a szívtelen, lelketlen világ le lesz verve.

knight, soldier, warrior

Érző szív

Hull a hó, fájón süvít a szél,

s nagyon kemény az idei tél.

Este van és csikorog a hideg,

minden olyan nagyon rideg.



Egy férfi sétál egymagában

és búsul számtalan bajában.

Néz előre, a szemein fátyol,

lehetne ő most bizony bárhol.



Szerelme elhunyt, neki vége,

sohasem jut már el a révbe.

Összetört szívvel baktat előre,

nem érdekli ki mit gondol felőle.



Órák óta bolyong össze-vissza,

a múltat nem hozhatja már vissza.

Karácsony van, s ő üres belül,

fájdalmát semmi nem múlja felül.



Térdig jár a hideg hóban, fázik,

a kukák között valami mászik.

Mélán, s kíváncsian indul oda,

maga sem tudja pontosan hova.



Sírást hall a szemétkupacok mögül,

egy lányka néz rá a rongyai közül.

Vacog és rémült. Sovány szegény.

Látszik, elhagyta minden remény.



Ötéves lehet. Szemében fájdalom,

s a férfiban feléledt a szánalom.

Halovány, szutykos kis arca komoly,

bágyadt tekintetén semmiféle mosoly.



A férfi sérült szíve dobogni kezdett,

s érezte, hogy ez valami új kezdet.

Megfogta a rettegő kislány kezeit,

s merőn nézte a csillogó szemeit.



Óvatosan magához ölelte a kis árvát,

s megtörölte liluló, piciny kis száját.

Keserűségét félretéve indult vele haza,

hisz a kicsinek, övénél nagyobb a baja.



Hazaérve megfürdette, adott neki enni,

majd elment a számára ruhákat venni.

A Karácsony elűzte a bánatukat tova,

s többé nem hagyták el egymást soha.

79874274 513354706196218 5846281359869345792 n

A szeretet lángja

A szeretet lángja oly halovány és sápadt,

gyéren pislákol a sötétben, nagyon fáradt.

Az ereje elhagyta, a gonosz, gyilkos ködben,

s megérezte az ármány erejét mindeközben.

 

Elkedvetlenedett a sok rossztól, amit látott,

s hiába parázslott benne a jó meleg, fázott.

Megdöbbent, hogy ennyire el tudták feledni,

s vele együtt az álmokat, vágyakat is temetni.

 

A szeretet lángja csalódott, reményét vesztette,

hisz a világ ezúttal önmagát koporsóba fektette.

Karácsony jő. Legyenek a lelkek bezárva bárhol,

a szívük ereje táplálja és ő újfent erősen lángol.

fire, flame, candle

Addig kell szeretni

Addig kell szeretni valakit,

amíg köztünk van, amíg él,

s amíg mindennapi harcát

vívja és sok mindentől fél.



Amíg verejtékezve harcol,

hogy jobbá tegye a sorsát,

míg átölel és cirógatva hív,

bemutatva az igazi voltát.



Amíg támogat és szeretget,

saját fájdalmát elhallgatva,

s míg igazi szeretettel segít,

bánatunkat meghallgatva.



Gondok nyomják a vállát,

mégis reményt ad nekünk,

kitartásra és jóra ösztönöz,

s mindvégig itt lesz velünk.



Ám egyszer lepereg az idő,

elviszi magával a végtelen,

hiánya mérhetetlenül fájó,

a szív felfogni ezt képtelen.

77129884 497746004423755 5504496555467472896 n

Ismét közelednek az ünnepek

Ismét közelednek az ünnepek.

Eszünkbe jutnak a szeretteink,

akik az életünk folyamán sokat

jelentettek nekünk, ám sajnos

bármilyen fájdalmas is legyen,

soha többé nem lehetnek velünk.



Hevesebben dobban a szívünk,

mikor emlékek törnek elő ismét,

olyanok is, amelyek jó ideje rejtve

voltak, s a lelkünk mély gyászából

szabadulva, újonnan felidézve a régi

szépet, ezúttal is hozzánk szólnak.



Szív és ünnep. Kéz a kézben járva,

melegségre, jóra és szeretetre várva,

sok az olyan ember, aki más napokon

igazi örömre és megértésre nem lel.

Éljen valaki családban, vagy egyedül,

mind boldogságra vágyik legbelül.

christmas, blue, black

Ünnepek közeledtével

Ünnepek közeledtével

újból feldereng a múlt,

emlékek tolulnak ismét,

s a szívekben megbúvó

érzések sora lángra gyúlt,

semmi nem viheti innét.

 

Történések, tettek percei

tűnnek fel a lélek húrjain,

ügyesen pengetve a lelket,

lebeg az emlékezés fátyla,

szeretet árad a titkok útjain,

s a remény új utakra lelhet.

fatyol
Kiss Gyula versei
Powered by  GDPR Cookie Compliance
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.