Száguldó idő

Száguldó idő, s viharos percek,

mindennap reánk háruló terhek,

az élet folyama zavaros, nehéz,

a szerencse ritka, olykor benéz.

 

Végig küzdeni kell keményen,

ez a világ túlmutat az egyénen.

Múló évek varázsa elszáll tova,

s a régi idő nem tér vissza soha.

 

Kopik az elme, kopnak a sejtek,

a tudás hatalma egyfajta rejtek.

Fájó ízületek, szenvesztő kínok,

sajgó emlékeket felidéző sírok.

 

Bántó érzetek, hanyatló álmok,

a sors fintora ugyancsak álnok.

Elhiteti a jót, a szépet, a mesét,

mégsem gyógyítja a lélek sebét.

 

A sebet, mely sohasem gyógyul,

becsap, hogy nem járhatsz pórul.

Holott a valóság csak köd és pára,

az igazságnak bizony nagy az ára.

 

Míg fiatal valaki, csupán legyint,

hiszi a természet csakis reá tekint.

Később rájön mekkorát is tévedett,

szívébe a remény vágyakat égetett.

 

Vágyakat, melyeket elemészt a tűz,

s amikhez érzelmi szálak sora fűz.

Azután rálát a valóság miket is rejt,

sok olyat, mit ember meg nem fejt.

 

Mire megfejtené késő, s már hiába,

senki nem segít és nem száll vitába.

Elbukik a gáton, s nincs benne erő,

mi maradt az kevés, biz nem nyerő.

 

A szív mindenkiben dobog és él,

új álmokat kergetve már nem fél.

Tudja a múltat és a végzet szavát,

elnyomni próbálja a napok zaját.

 

Év végén azonban új vágyat táplál,

belső órája ismét indul és számlál.

Remél, hogy minden jobb lesz vala,

végre eléri a mindenségnek a szava.

 

Ködös álmai valóra válását várja,

a fantáziája sehova be nem zárja.

Belső érzelmek és vágyak serege,

sajna tovább pörög az idő kereke.

 

Száguldó idő, amely nem várhat,

amelynek múltja sokaknak fájhat.

Tovaszáll a jövő és az álmok felé,

legvégül megérkezik a végzet elé.

gde maquina tiempo2

Szívszorító fájdalom

Szívszorító fájdalom, lelket gyötrő bánat,

a bennünk élő gyász mélységesen fájhat.

Megsebez minket a rohanó emlékek sora,

míg élünk nem tudjuk őket felejteni soha.



A múlt percei velünk kelnek, s fekszenek,

akkor is ha voltak melyek nem tetszenek.

Az időt visszafordítani sajnos lehetetlen,

megmutatkozik az ember mily tehetetlen.



Könnycsepp az arcon, s mélabús mosoly,

kit, kiket elvesztettünk, a föld alatt fogoly.

Virágot viszünk a sírjukra emlékezve rájuk,

s ha megbántottuk őket, azt nagyon bánjuk.



Itt állunk a nyugalmat adó temetői csendben,

gyertyákat gyújtunk és fejet hajtunk rendben.

Átérezzük mennyire sebezhetőek is vagyunk,

mi vajon hátra milyen emlékeket hagyunk?



Zörög az avar, őszi szél suhan az ágak között,

elsimítja a virágszirmokat a sírhantok fölött.

Leszállt az est. A fájó pillanat magához láncol,

az éjben számtalan apró láng ragyogva táncol.

1446136120

A jövő ígérete

A jövő ígérete sajna igen kemény,

s naponta előhúz egy újabb lapot,

próbára tesz majd, nagyon serény

és megnehezítheti minden napod.

 

Harcolni sohasem könnyű ellene,

s váratlan helyzetekkel állhat elő,

kegyetlenebb lehet, mint kellene,

biztos benne, csak ő lehet nyerő.

 

Folyamatosan küzdelemre késztet

és a figyelem nem lankadhat soha,

biz pillanatonként növelheti a tétet,

s úgy tűnhet, a remény elszáll tova.

 

Feladni értelmetlen, s nem szabad,

vigyen előre az ész és a tiszta szív,

az élet folyama bármerre is halad,

a jövő ígérete homályos utakra hív.

72544092 466152604249762 4192905545763520512 n

Zűrzavaros világban élünk

Zűrzavaros világban élünk,

s oly sok mindentől félünk.

Kilátástalan pillanatok árja,

mindenki a szerencsét várja.

 

Azonban nem jön, nem akar,

sokat életünkben nem zavar.

Ne számítson rá soha senki,

a reményt a kétely körbelengi.

 

Álomvilág köde reánk települ

és szürke napjainkkal elegyül.

Azonban senkit nem visz előre,

érezzük semmi nem lesz belőle.

 

Mégis biztat, küzdelemre hív,

újra, s újból megdobban a szív.

A lélek húrjain játssza a dalát,

s talán megnyerhetjük a csatát.

almodozas 1

Elmúlt idők

Elmúlt idők, történések sora,

melyek nem felejtődnek soha.

Érzések, kapcsolatok, vágyak,

a szerelmek is múlttá válnak.



A csalódás leple betölti a teret,

a jövő hív, ennél szebb is lehet.

Homályba vész a zavaros múlt,

bármennyire is hosszúra nyúlt.



Eltemetett szavak, bántó tettek,

mind önmagunk árnyaivá lettek.

Félve piruló, tűzben égő vágy,

a sors néha simulékonyan lágy.



Titkolva titkolt érzelmi mámor,

eltűnhet gyorsan, mint a kámfor.

Ám maradhat is, ha a szív szeret,

ha érzi, a másikért valamit tehet.

30465006255 d6732dbfe1

Érzelmi mámor

Lobbanó tűz, izzó parázs,

mámorító selymes varázs.

Simító kezek és lágy szellő,

bódulat, mely éppen kellő.



Csillogó szemek, piros arc,

állandóan folyó örök harc.

A lélek húrjain játszó szív,

csábos erővel magához hív.



Érzelmi mámor hevít belül,

ezt semmi nem írhatja felül.

Csodás percek, s kéjes éjek,

többen álomvilágban élnek.

depositphotos 88005988 stock video bride stroking hands of the

Az élet rendje

Az élet rendje igen sok teher, munka és sarc,
rendszerint egy igazán nehéz, s kemény harc.
Születésünktől kezdve sokat küzdünk, félünk,
akármilyen körülmények közepette is éljünk.

Valamennyiünknek megvan önnön útja, sorsa,
bárkit komoly próbára tehet a feladata, dolga.
Kísérnek minket álmok, vágyak, s remények,
akadnak színesebbek, máskor meg szerények.

Nagyon sokszor nehéz szívünk szerint tenni,
mégis muszáj újra és újból csak előre menni.
Ki élni akar, nem menekülhet a gondok elől,
akármit is higgyen, netán reméljen legbelül.

Az élet rendje sohasem könnyű, vagy tiszta,
egy biztos, soha, senki nem fordulhat vissza.
A véget elkerülni nem lehet, történjen bármi,
az életünk útját igyekezzünk pozitívan zárni!

girl 1064658 1280

Kimerülés

Terhek, gondok, nehéz percek,

tikkasztó hőség, s kínzó napok,

a feszültség a levegőben serceg,

mindenki számára jutnak bajok.

 

Izzadtság csorog le az állakon,

sokasodnak a kíméletlen órák,

óriási súly fekszik a vállakon,

a sejtek fáradtan az utakat róják.

 

Leépül a test és kiürül az elme,

riasztó beszédzavar mutatkozik,

az embertől több már nem telne,

nincs pillanata, mikor unatkozik.

 

Kimerülés taszít a mélység felé,

egyre hevesebben dobog a szív,

bárki tétován állhat a sorsa elé,

a vég tárt karokkal magához hív.

woman, model, girl

Titkok és vágyak

Rezzenések, érzések, vágyak,

mindig beteljesülésre várnak.

Kellemes képzelgések, álmok,

a sors fintora igencsak álnok.



A szív rejtekében feléled a tűz,

varázslatos ereje bódulatba űz.

Meggyengül az akarat, a jellem,

zűrzavarban kavarog a kellem.



Erős a vonzódás, lehull a lepel,

a lélek hangjára egy másik felel.

Titkok fátyla lebben a szélben,

megoldásra talál a sötét éjben.

fantasy, landscape, haze

Tiszta szív

Feszült napok, rosszindulat árja,

az emberi gonosznak nincs párja.

Figyelő szemek és bántó szavak,

elszállnak a semmibe a lelki javak.



Vihar támad feltételezés nyomán,

harag, s gyűlölet szítódik az okán.

Életre kél az eddig lapuló kétely,

pusztítja a bizalmat, mint a métely.



Keringő pletykák, mézes mérgek,

soha véget nem érő álmatlan éjek.

Ám ha a szív tiszta, felülre kerül,

s elhozza a békés nyugalmat belül.

thunderstorm, weather, storm
Kiss Gyula versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.