rettegés Archívum - 16 / 18 oldal

Nehéz idők

Nehéz idők, s gonosz sötét idők járnak,

az emberek félnek, rettegnek,

s nyugalomra vágynak.

Félik, hogy elveszíthetik a családjukat,

felélik a kis tartalék pénzüket,

s elvesztik a barátaikat.

A gyerekeik jövőjéért aggódnak sokan,

holott már a jelenük is rémes,

s az idejük pedig rohan.

A vágyak, s álmok szerényebbé váltak,

szinte nem is léteznek újabban,

a lelkek harcban állnak.

Harcban mindenért, ami fontos nekik,

amiért képesek áldozatot hozni,

s közben önmagukat eszik.

Varászlatos szerelmek, ölelések hiánya,

s megannyi szívből jövő érzés,

keserűen kiált a világba.

Nehéz idők és sanyarú, tragikus sorsok,

kemény küzdelmek, fájdalmak,

megoldásra váró dolgok.

Kisüthetne a Nap, nyílnának a virágok,

s visszatérhetne a normális élet,

ha tenne érte minden lélek.

Ne hagyjuk!

Ne hagyjuk, hogy egymás ellen fordítsanak,

s hogy rettegésben, félelemben tartva,

mindenféle hazugságot ordítsanak!

Ne engedjük, hogy elvegyék szabad életünk,

ha sikerül nekik, nyomoroncok leszünk,

s már csak szolgaként élhetünk!

Küzdjünk mindazokért aki fontos, s a jóért,

a régi szép időkért, a történelmünkért,

s minden igaz, becsületes szóért!

Álljunk ki a veleszületett jogainkért gyorsan,

különben semmik leszünk, hitványak,

s el fogunk hullani mind sorban!

Nem engedhetjük, hogy a sárba tapossanak,

s ők az árulók, akiket mások fizetnek,

megmentő szentként ragyogjanak!

Ne higgyünk ármányos, gonosz szavaiknak,

a sötét háttér által diktált parancsoknak,

mely hasznos gyarapodó javaiknak!

Ne hagyjuk, hogy egymás ellen fordítsanak,

s kiöljék a tisztességet, az életösztönt,

s a világon mindent eltorzítsanak!

A zsarnok fogságában

A zsarnok fogságában tengődik az Élet,

láncra verve, megalázva, lenézve,

s így érhet a sorsa véget.

Fogoly, nem más, rabláncra vert senki,

tanácstalan, s a szemei is lesütve,

úgy érzi, hogy Ő semmi.

Lehajtott fejjel bólogat a zsarnoki szóra,

nem ellenkezik, s nem áll ellent,

mélán gondol csak a jóra.

Rettegve riad meg a legapróbb nesztől,

a hírek, mit hall, félelemmel töltik,

s menekülne e szennytől.

Minden porcikája szabadulna a láncról,

sajnos túl gyáva egy igaz harchoz,

s elzárja magát a vágytól.

A vágytól, mely éltetné a csodát, a létet,

s visszahozná a régi szép időket,

eltakarítva az útból a rémet.

A zsarnok fogságában tengődik az Élet,

s annak szolgájaként végezheti,

ha nem emeli meg a tétet.

A tétet, mellyel megszabadítja önmagát,

s letépve rabláncait örök időkre,

végül megnyerheti a csatát.

Az emberi értelem

Az emberi értelem összezsugorodott,

s hajdani fejlődése véglegesen leállt,

régen a Földön kimagaslott a tudása,

sajnos azonban az evolúciója megállt.

Szennycsatornákból ömlik a hipnózis,

s éjjel is, nappal is pusztulnak a sejtek,

az életösztön bambán bámul a világba,

s üres koponyákban nem létezik rejtek.

A gonosz szolgái vígan élik napjaikat,

és hatalmas vagyonokra tesznek szert,

terv szerint megosztják az embereket,

s céljaikért bevetnek akármilyen cselt.

Családok, barátok tartanak egymástól,

és rettegnek a másik közelsége miatt,

az eddigi jó kapcsolatok tova tűnnek,

s nem marad, akit szeretnének emiatt.

Agresszív propaganda mérge szárnyal,

s a beszűkült agyi kapacitás hisz neki,

a maradék józanság igyekszik küzdeni,

ám sajnos manapság túl kevés a zseni.

A balgák sora várja a kegyelemdöfést,

ami után már nem lehet visszaút soha,

önként lemondanak az eddigi létükről,

s reményeik maradékát belepi a moha.

Az emberi értelem szégyen önmagára,

s messze alulmúlja az öröklött géneket,

a csökevényes gondolkodás igen terjed,

a sötét háttér könnyen kiírtja a népeket.

A bitang vírus

A bitang vírus igencsak jól képzett,

s tudja, a hatalom még nem végzett.

Az ámokfutásának korán sincs vége,

a végtelenségig fennmaradhat a léte.

Jól megcsinálták, s tanították sokat,

folyvást, állandóan adják alá a lovat.

Hiszi is magáról, hogy bármit tehet,

legvégül így is, úgy is csak ő nevet.

Tudja, hogy sokan biz rettegnek tőle,

hisz óránként híreket hallanak felőle.

Iszonyú számokat produkál naponta,

s csodás tetteit minden tévé nyafogja.

Tökéletesen tudja azt, hogy hány óra,

s ki, mikor megy a kutyasétáltatóba.

Ki mikor léphet be az üzletek ajtaján,

semmi sem olyan már, mint hajdanán.

Maszkba kényszeríthet bárkit, bárhol,

s ha belefúlnak, bizony nem gyászol.

Éppen ellenkezőleg röhög a markába,

s a világon ott van mindenki sarkába.

Aki igazán beteg, ne számítson jóra,

az egészségügy nem akar tudni róla.

Immár nem léteznek másféle bajok,

s nem jutnak el senki füléig a jajok.

A bitang vírus szórakozik szabadon,

retteg tőle felnőtt, gyerek, s hajadon.

A nők, a férfiak, az idősek vacognak

és félelmükben egymásra taposnak.

Vidáman egymásnak ugraszt barátot,

s megosztja a legszorosabb családot.

Gazdáinak, készítőinek vagyont hoz,

holott nem más, csak háttérbeli kosz.

Öntelten múlatja az időt a szabadban,

az isteni mivoltát dicsőítik szavakban.

Egyszer azonban, mikor a Nap ébred,

dicső hadjáratának bealkonyul végleg.

Tragikus sorsok

Tragikus sorsok és tönkretett életek,

kiszolgáltatott emberek, s családok,

hazugságokkal álcázott gyilkos terv,

egymást érik az új, s újabb csapások.

Láthatatlan ellenséggel vívott csata,

világháború zajlik, csak más néven,

gazdasági manipulációk tömkelege,

s tömeghisztéria, hogy a nép féljen.

Tragikus sorsok, rettegés és zsarolás,

megtévesztés, s uszítás egymás ellen,

maszkokba zárt lelkek, s gondolatok,

a cél az, senki megszólalni se merjen.

Becstelen, lelketlen, gonosz hatalom,

programozott, agymosó médiák sora,

arcukat adó, s népre ható személyek,

harc nélkül a remény is elszáll tova.

A gonosz ereje

A gonosz ereje a félelemből táplálkozik,

a rettegés és a pánik a legfőbb lételeme,

velejéig romlott, kapzsi, s gyilkolni kész,

általa eltűnik a fény, s mi marad éjfekete.

A gonosz ereje kihasználja a gyávaságot,

díjazza az árulást és a hazugságok sorát,

az értelem, s az élet úgy mentheti magát,

ha végre kiáll igazáért, s dönt, ne tovább!

Kakasszó harsan

Kakasszó harsan, hamarosan pirkad,

a világra ismét egy újabb nap virrad.

A sötétség árnyainak elmúlt az ideje,

nekik csak éjszaka van igazán sikere.

Éjszaka tombolnak, pánikot okoznak,

mindenfelé bizarr félelmet fokoznak.

Felerősítik a babonákat és a rettegést,

s dübörgővé teszik a halk reccsenést.

Zavarják a nyugodt, pihentető álmot,

a legszebb álomból is szedik a sápot.

Sokakat ki tudnak meríteni reggelre,

s gyakorta frászt hoznak az emberre.

Kakasszó harsan, a vidék ébredezik,

s ez így fog történni biz a végletekig.

A fény tovább küzd, s nem adja fel,

miatta a sötétség hatalomra nem lel.

Milyen az az ember?

Milyen az az ember, aki üres lelkét eladja,

s pénzért, hatalomért a józanságot feladja?

Ki népét odadobja, mint a vágó barmokat,

s mindenáron elnémítja az igaz hangokat?

Hazugsággal hipnotizáltatja az embereket,

megfélemlít férfiakat, nőket, s gyerekeket?

Bábként kiszolgálja a gonoszok hatalmát,

ezzel is megerősítve a sötét háttér uralmát?

Milyen az az ember, aki ritkításban segít

és aki önmaga köré jellemteleneket kerít?

Kinek a becsület, s tisztesség nem számít,

s minden terhet az elszegényedőkre hárít?

A szabadságtól elzárva ím rettegésben tart,

a mérget beadatva a megmentő címre hajt?

Megfoszt a jogoktól, így tud előre haladni,

vajon hogy tudhat ilyetén ember maradni?

Összefogás nélkül

Összefogás nélkül nehéz lesz győzni,

s a gonosz ellenséget ilyetén lefőzni.

A széthúzás kizárólag nekik kedvez,

s ármányuk jó kis halotti tort rendez.

A széthúzás megkönnyíti a dolgukat,

erővel befolyásolnak emberi sorsokat.

Hazugság árad a nap minden percében,

s élő nem szerepel a sötétség tervében.

Vagyis szerepel, de azok ők maguk,

hisz a háttérből irányít hamis szavuk.

Bábjaik hűen teljesítik a parancsot,

állandóan kongatják a hamis harangot.

Hipnotizálják a gyenge emberi agyat,

s ki magánál van arra dobálják a sarat.

A folytonos félelem, s a rettegés a cél,

különben a hitvány pénzéhez nem fér.

Összefogás nélkül lesújthat a végzet,

s megszűnik e Földön a legtöbb élet.

Örök sötétségbe borulhat az eddigi lét,

most az egész világ sorsa maga a tét.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31