remény Archívum - 22 / 32 oldal

Senki nem tudhatja 2

Senki nem tudhatja, hogy melyik a végső pillanat,

és mikor fejezi be majd az életét ezen a Földön,

s melyik napon jöhet el az utolsó pirkadat.

Nem lehet biztos benne, láthatja-e a Napot ismét,

bár hiszi, s reméli, folytatódnak a dolgos percei,

ám a szíve mégis sokszor elvinné biz innét.

Elvinné egy nyugodtabb, békésebb vidékre, tájra,

hol nincs rettegés, félelem, s nincsen rossz sem,

csakis szép, jó, vidámság és egészség várja.

Senki nem tudhatja, meddig ölelheti át a családját,

meddig cirógathatja a gyerekek kerekded arcát,

s melyik percben köszöntheti a saját halálát.

A remény harcosa

A remény harcosa a sötét erdők rejtekét járja,

és ott meglapulva figyeli a világ bánatát,

a fény visszatértét már nagyon várva.

Remeteként, magányosan és titokban jár, kel,

gyűjti az erejét az eljövendő nagy harchoz,

s az emberi lelkektől bátorítást nyer.

A remény harcosa visszavágyja a jót, a szépet,

tudja, nagyon keményen kell majd küzdenie,

ám hiszi, minden nem érhet így véget.

Láncra vert remény

Láncra vert remény, lábbal taposott álmok,

elölt vágyak tömege, s iszonyú félelem,

a sors nagyon kegyetlen és álnok.

Sarokba szorított szeretet, mely igen retteg,

s jéghideg gyűlölet, kegyetlen ridegség,

biz rosszat tesz a léleknek, testnek.

Megváltozott érzelmek, becsapott emberek,

tomboló gyávaság, magukba fordulás,

és védtelenül hagyott gyermekek.

Láncra vert remény és torkot szorító bánat,

dühöngő reménytelenség, tétova percek,

az ébredés magára még meddig várat?

A Remény harca

A Remény harca mindig is az embereket szolgálta,

az idők elejétől őket lelkesítette és bátorította,

s nem hagyott senkit egyedül a sorsára.

Küzdött az életükért, a családjukért, sokat segített,

a gondokból, a nehézségekből, a fájdalomból,

és a kudarcból is igen sok erőt merített.

Vitézül csatázott minden korban és minden időben,

s nem adta még meg magát soha, semmikor,

s nem is szándékozik a közelgő jövőben.

Most azonban elképzelhetetlen gonosszal csatázik,

aki valamennyi emberi lélekre halált akar hozni,

s a pici babákra is kíméletlenül vadászik.

A Remény harca nem volt még ennyire kegyetlen,

ám felöltötte a páncélját és felcsatolta a kardját,

s érzi, hogy igenis győzhet most, a jelenben.

Az értelem tava

Az értelem tava egy letűnt kor maradványa,

egykor csodás napokat látott maga körül,

ám mára beindult a végső hanyatlása.

Egy mély völgyben található az ősidők óta,

sűrű erdővel borított hegyek néznek le rá,

és annak idején sok állat hallott róla.

Lejártak a partjára magukba szívni a tudást,

s naponta itták a kristálytiszta, dús vizét,

majd gyakorolták a menekülést, futást.

A tó fénykorában az egész helyet betöltötte,

s néha már olyannyira megtelt életerővel,

hogy a szárazabb helyeket is elöntötte.

Áldásos hatása érvényesült fűben és fában,

miatta borultak virágba a közeli mezők,

s vize éltette őket télben és nyárban.

Egy idő után zavaros víz csörgedezett belé,

teli vegyi méreggel, trágyával, kosszal,

és a szenny tömegével indult felé.

Mikor elérte, sűrű és sötét mocsok lepte el,

bűzös lett, az állatok ivás után meghaltak,

s a természet érezte, ez gonosz jel.

Az értelem tava a kiszáradás szélére került,

sekély lett, ám elérte egy friss vizű patak,

s a tó a végzet elől a reménybe merült.

Egy képzelt világban

Egy képzelt világban a gonosz nem létezik,

a boldogság, s az öröm ösztönösen érkezik.

A szeretet folyamatos és a szívek repesnek,

az emberek nevetnek, mindenkit szeretnek.

Nincs bűn és nincs bűnözés, nincs politika,

egyetlen nap sem unalmas, s nincs tragédia.

Étel, ital van bőven, semmiből nincs hiány,

valamennyi ember tudja, mi a helyes irány,

Mindennapos a szerelem, az ölelés, a csók,

s minderre rátesz a sok kacaj, nevetés, bók.

Zöldek a mezők, a rétek, s virágok nyílnak,

a lelkek e helyen különleges erővel bírnak.

Egy képzelt világban az óhajok teljesülnek,

nagyokat, s piciket szintúgy megbecsülnek.

Az álmok valóra válnak és a remény valós,

a sors a jóval és a széppel nem marad adós.

Félelemben tartva

Félelemben tartva már semmi nem olyan,

másak a színek, s fanyarabbak az ízek,

és az emberek megváltoztak sokan.

A rettegés kiöli a lelket, mérgezi az agyat,

elbutít, lealacsonyít és zombivá tehet,

s ki így jár nem láthat több nyarat.

Az értelem gyáván kushad, szégyen a léte,

ám az elnyomottak még nem adják fel,

s könyörögnek térjen már észre.

Félelemben tartva nincs kiút, sem remény,

csak az összefogás segíthet a helyzeten,

különben nem lesz többé esély.

Egy igaz ember

Egy igaz ember nem alkuszik meg soha,

s nem irányítható és nem is zsarolható,

s nem adja a lelkét az ördögnek oda.

Nem hagyja levenni magát a valós útról,

és kitart a végsőkig, harcol önmagáért,

s nem feledkezik meg a szép múltról.

Számára fontos a becsület, s a tisztesség,

segít az elesetteken, s a szegényeken,

és nem hiszi magáról, hogy istenség.

Akármit megtesz az igazságért, s a jóért,

kiáll akkor is, ha már nincsen remény,

és képes küzdeni egy kedves szóért.

Egy igaz ember nem mond le az elveiről,

biz nem megvesztegethető semmikor,

s nem lebeszélhető a jó terveiről.

Szomorú szerelem

Szomorú szerelem, s be nem teljesült vágyak,

a szellővel szárnyaló, suhanó érzelmek,

és a nagy csalódást sugalló árnyak.

Az elképzelt valóság, a félénk, lapuló remény,

az oly nagyon áhított imádat, igaz ölelés,

s a szemeit ismételten behunyó erény.

A magát kínzó lélek, amely önmagát emészti,

s mivel nem mer, nem akar róla beszélni,

a saját békéjét újfent másoktól reméli.

Szomorú szerelem és a hamu alatt izzó parázs,

lesütött pillák, s oldalra fordított tekintet,

ez az egész nem más, mint varázs.

A szeretet átsegíthet

A szeretet átsegíthet a nehéz időkön, a gondokon,

a problémák hosszú során és a viszályokon,

s javíthat bizony az emberi sorsokon.

Átölelhet, ahogyan átöleli egy anya a gyermekét,

megcirógathatja a síró és szenvedő arcokat,

s könnyíthet a túlterheltek helyzetén.

Olyan dolgokra képes, amelyet felfogni is nehéz,

áttörheti a gyűlölet által létrehozott falakat,

s úgy tűnik, a lelkek mélyére is benéz.

A szeretet átsegíthet az érzelmek viharos tengerén,

megbocsátásra ösztönözhet és nyugalomra,

s kifoghat minden ármány fegyverén.

h	K	s	c	p	s	v
1	2	3	4	5	6	7
8	9	10	11	12	13	14
15	16	17	18	19	20	21
22	23	24	25	26	27	28
29	30