Viharfelhők gyűlnek ismét, erősek, s nagyobbak,
itt van az ősz, hamarosan lesújtanak a világra,
s nem maradnak utánuk, csak halottak.
Mindenfelé a tetemek jelzik majd a viharok útját,
szétvert életek, szétrombolt házak és kertek,
s a rombolás eltakaríthatja a világ múltját.
Múlt nélkül a jelen sem ugyanaz, s jövő nem lesz,
örök sötétségbe borulhat ez a gyönyörű Föld,
ha a megmaradt élet ez ellen nem tesz.
Viharfelhők gyűlnek, a háttérből fúj a halál szele,
vannak azonban még menedékhelyek néhol,
amelyek egy kis reménnyel vannak tele.