ősz Archívum - 3 / 4 oldal - Kiss Gyula versei

Megérkezett az ősz ismét

Megérkezett az ősz ismét, színes levelek hullanak,

az állatvilág buzgón, szorgosan gyűjtöget télre,

és bizony egyetlen percre sem nyugszanak.

Az élelmen múlik a túlélés, várakozásra nincs idő,

lesznek állatok, amelyeket elhagy a szerencse,

és közülük nem igen marad majd hírvivő.

Az emberek világa is hasonló, ott is fontos az étel,

s ők csupán máshogyan dolgozzák fel mindezt,

nem aggódnak emiatt, míg győzik pénzzel.

Ősszel, az egyik kedvenc ételük, a jól hízott kacsa,

mely megsütve ínycsiklandó, s igen finom étek,

és örülhet az, aki végre vihet belőlük haza.

Ám az utóbbi években mindig felüti a fejét valami,

s pont akkortájt, amikorra meghíznak a kacsák,

így pusztul el mindaz, ami hazai, s tanyasi.

Megérkezett az ősz ismét és beszürkülnek a napok,

a szél gonosz ereje süvöltve hozza el a hideget,

és borzonganak majd a kicsik és a nagyok.

Ősz van

Ősz van. Színpompás faleveleket fújdogál a szellő,

a természet megmutatja varázslatos pompáját,

s állatok neszeitől hangos most az erdő.

A készülődés neszei ezek, az elraktározás időszaka,

minden élőlény igyekszik felkészülni a télre,

és eljön nemsokára a nyugalom pillanata.

A növényvilág is pihenni készül, eleget tett az idén,

nőttek sokat és a termőfajok szépen teremtek,

ám immáron, lezárul számukra az idény.

Ősz van. Nappal ragyog a Nap, s éjjel a Hold az úr,

a szellők finoman cirógatják a zöld fűszálakat,

miközben esténként, csillagok fénye gyúl.

Őszi estéken

Őszi estéken, amikor fent ragyognak a csillagok,

s a Hold, kerekded arccal mosolyog közöttük,

itt, alant, a szellővel suhannak az illatok.

Még pompáznak a virágok és termés van bőven,

a fák ágai roskadoznak az almától, körtétől,

a természet szépsége páratlan az őszben.

Őszi estéken, amikor az élővilág nyugalomra tér,

s elcsendesedik minden, kialszanak a fények,

az álmok világa, ismételten új életre kél.

Rózsaszirmok hullanak alá

Rózsaszirmok hullanak alá, bekacsintott az ősz,

a Nap is mosolyog az ég varázslatos kékjében,

s a melege kellemes, nem kegyetlenül bősz.

Megjött a nyugalom évszaka, csendesedik a táj,

még virítanak a virágok, a termés kint alszik,

és a természetre, az állatokra, pihenés vár.

Rózsaszirmok hullanak alá, s a remény útra kel,

erővel feltöltődve járja a vidéket, s a várost,

és segít ott, ahol reá várakozó lelkeket lel.

Egy férfi sétál este

Egy férfi sétál este az utcán, s igen nagy a csend,

rajta kívül más nem tapos az őszi faleveleken,

újabban már a rettegés a megszokott rend.

Kevés ablakból szűrődik ki fény, a többi az sötét,

az emberek rettentő módon félnek mindentől,

és sokuk már sötétben issza meg a sörét.

Több helyen csecsemősírás hallik, s igen élesen,

a babák is megérzik, hogy a szüleik aggódnak,

ennek ellenére nem maradhatnak éhesen.

Ahogy lopja a távot, több helyen kutyák ugatják,

dühödten, s vicsorogva ugranak a kerítésnek,

zavarva ezzel a környék éjjeli nyugalmát.

Azon mereng, hogy hogyan is jutottunk el idáig,

hogyan hagyhatják az emberek mindezeket,

s tudja, ezt nem lehet már bírni sokáig.

Hihetetlen, hogy az értelem csúfos szintre jutott,

és elfeledte az elődök jó, hasznos tanításait,

s ilyetén az egykori fény a mélybe bukott.

Manapság igen gonosz erők pusztítják a világot,

könyörtelenül eltipornak mindenféle életet,

s egyre többek sírját borítják a virágok.

Egy férfi sétál este, csendben, s halkan lépkedve,

zűrzavarral a szívében aggódik a szeretteiért,

a sorsban, s a reményben nagyon kétkedve.

Hullanak az őszi levelek

Hullanak az őszi levelek, mint megannyi élet,

s összefonódva a természet igazi rendjével,

jól jelképezik, ma mennyit ér egy lélek.

Az egyre erősebb szél packázik, játszik velük,

jobbra-balra sodorja valamennyit gyorsan,

s nem számít, melyik fán volt a helyük.

Pazar színeik rozsdabarnává változnak hamar,

az erezetük elporlad a legapróbb szellőtől,

és sok vizet immár egyikük sem zavar.

Hullanak az őszi levelek, s beborítják a talajt,

már nem többek, csupán bomló tetemek,

miket a végzet az utolsó útjára szalajt.

Az őszi Nap melege

Az őszi Nap melege lágyan cirógatja az arcokat,

kellemesen ellazít, feltölti a szomorú lelkeket,

s erőt ad ahhoz, hogy megvívják a harcukat.

A harcukat a mindennapokban, az igazi életben,

amely tragikussá, szinte elviselhetetlenné vált,

s mely egyre keményedett az utóbbi években.

Az őszi Nap melege megbizserget, segít feledni,

segít álmodozni egy szebb, csodásabb világról,

s megtanít vidámnak lenni, nevetni, szeretni.

Varázslatos az ősz

Varázslatos az ősz, mégis zord idők járnak,

és olyan dolgok történnek folyamatosan,

melyek az embereknek nagyon fájnak.

Csodásan süt a Nap, mégis fáznak a lelkek,

egyfolytában érzik a közelgő hideg erejét,

és tudják, abban sok jóra nem lelnek.

Biz tanácstalanul kémlelik a szürkülő eget,

s látják, hogyan suhannak a viharfelhők,

sejtik, ennél sokkal rosszabb is lehet.

Varázslatos az ősz, s színesednek a levelek,

legyen a jövő bármilyen rideg és kemény,

a kitartáshoz erőt tud adni a szeretet.

Őszi táj és nyugalom

Őszi táj és nyugalom, színes levelek a fákon,

az élővilág apraja és nagyja szorgoskodik,

s a békesség megpihen ezen a tájon.

A völgyben patak csordogál, a réten virágok,

nyulak szaladnak játszadozva mindenfelé,

s a tenger felől felbukkantak a sirályok.

Őzek legelnek, készülnek a hideg, zord télre,

a közelükben róka oson a bokrok között,

s reméli, egy állat sem veszi észre.

A magasban réti sas száll, átszelve a vidéket,

a pockok és az egerek is a kedvére valók,

tavasszal pedig imádja a fácáncsibéket.

A hegyek irányából néhány varjú is ideszáll,

s mély hangon károgva üzenik társaiknak,

a számukra egy elhullott tetem az ideál.

Őszi táj és nyugalom, cirógat a Nap melege,

s miközben enyhe szellő suhan a távolba,

alvásra készülődik az állatok serege.

Színes falevelek és nyugalom

Színes falevelek és nyugalom uralja a tájat,

ragyog a Nap, kellemes melege simogat,

száműz eme vidékről minden árnyat.

Állatok készülnek a téli pihenőre serényen,

s amíg csak lehet, gyűjtögetik az élelmet,

minden falatért küzdenek keményen.

Apró neszek, halk zörejek, sejtelmes zajok,

a bokrok alján játszanak a siheder állatok,

s eközben a közelben pihennek a nagyok.

Színes falevelek és nyugalom, sebes patak,

lassan közeledik a varászlatos alkony,

és hamarosan lepihennek a vadak.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31