Saját alkotásaim
Apró kezek, csillogó szemek, huncut mosoly,
a gyermeki lélek játékos, tanulni vágyó,
és csupán nagyon ritkán komoly.
Hancúrozás, birkózás, s bújócska a társakkal,
ugrálás a trambulinon, fogócska a kertben,
és megismerkedés a sok furcsa állattal.
Őszinte öröm és szívből jövő boldog percek,
igazán varázslatos időszak ez a kicsiknek,
s a levegő a közelükben szinte serceg.
Apró kezek, amelyeket a kezeinkkel fogunk,
kíváncsi és minket fürkésző pillantások,
értük, ha kell, áldozatokat is hozunk.
Nyugodt esték, békés napok, s vidám élet,
erre vágyik az a rengeteg megfáradt lélek.
Oly sok szenvedés, s annyi fájdalom után,
emberibb és sokkal igazabb időkre csupán.
Áhítják a szeretetet, s a szerelem varázsát,
az örömteli ölelést és a szívnek a tanácsát.
Vágyják az egészséget, mesebeli dolgokat,
s minden jót, ami megszépítheti a sorsukat.
Nyugodt esték, békés napok, órák, percek,
és szép évek, melyek boldogságban telnek.
Mindezeket, s mást is álmodnak olyan rég,
Földet, ahol süt a Nap, s mindig kék az ég.
Milyen jó is lenne egy békés világban élni,
ahol nyugalom és szeretet uralja a teret,
s ahol soha, senkitől nem kell félni.
Ahol a szívet nem a fagy hidege dermeszti,
hanem az öröm tüze melengeti a lelket,
s az életet a megértés és a jó jellemzi.
Ahol a felnőttek és a gyerekek is vidámak,
a boldogság, az igaz ölelés természetes,
a Nap ragyog, nem villámok cikáznak.
Milyen jó is lenne ezt valóságként megélni,
s annak idején, amikor közeleg az este,
csakis a szépről és a jóról mesélni.
Hullik a hó és érzelmek szárnyalnak a szélben,
gyermekek kacaja hallik, szánkók siklanak,
ez egy kivételes pillanat az idei télben.
Felszabadult öröm, s láncok nélküli vidámság,
hógolyózás és hóangyal a friss hó buckáiban,
ez egy gyermeknek maga a királyság.
Hullik a hó és selymesen csillog az éjszakában,
a Hold ezüstje gyémántként ragyog a havon,
ez biz a normális a télnek évszakában.
Hamar elmúlik minden jó és minden szép,
s a lélek azt kívánja, hogy ne múljon még.
Jó lenne, ha maradna a karácsonyi varázs,
a szeretet, az öröm, a boldogság, a parázs.
A tisztaság parazsa és a nyugalom békéje,
az ölelés ereje jót hoz az emberek népére.
Megerősíti a szívet és bátorságot biztosít,
s a rosszal szemben igencsak megizmosít.
Hamar elmúlik mindig az, amit szeretünk,
ne hagyjuk annyiban, lássuk mit tehetünk.
Vértezzük fel magunkat, védekezzünk jól,
hiszen minden rólunk, s az életünkről szól.
Az összetartás ereje sokat segít, ha baj van,
általa könnyebb megküzdeni mindennel,
s megismerszik, ki a barát a bajban.
Összetartás nélkül könnyen elbukhat bárki,
s egyedül sokszor nagyon nehéz küzdeni,
ám együtt nem kell szorongva várni.
Karácsonykor különösen van hatása ennek,
hiszen az emberek, s a családok sokasága,
eme ünnepen ebből példát tesznek.
A szeretet és az ölelés melengeti a lelkeket,
a szívek érzik mindezt, s az öröm őszinte,
magával ragad felnőttet, s gyermeket.
Az összetartás ereje megerősítve önmagát,
reményt adhat bizony az emberiségnek
és megmentheti a létet, s a Földanyát.
A szeretet éjjelén békésebb és nyugodtabb minden,
az emberek újra közelebb kerülnek egymáshoz,
harag, veszekedés és vitatkozás nincsen.
A szíveket átjárja a ragaszkodás, a melegség érzése,
másképpen dobbannak és más lesz a ritmusuk,
s kialakul egy különleges összhang a végére.
Odakint szállingóznak a hópihék és fújdogál a szél,
a Hold sejtelmes fénye megcsillan a friss havon,
s a remény érzése egy időre új életre kél.
A lakásokban, házakban megterített asztalok állnak,
és telis-tele vannak mindenféle finomságokkal,
a szobákban karácsonyi dallamok szállnak.
Ajándékok tömege pihen a feldíszített fenyők alatt,
színesebbnél-színesebb csomagolásban várnak,
s az ajándékozásból senki ki nem maradt.
Örömteli gyermeki arcok, simogatások és ölelések,
harsány kacagások, s vicces csipkelődések sora,
a mai estén megerősödnek a kötelékek.
A szeretet éjjelén annyira más a légkör, más az élet,
őszintébbek a szavak és igazabbak az érzések,
s boldogabbá válik valamennyi lélek.
Ragyog a napfény a hóval borított hegyek fölött,
varjak csapata szárnyal a magasban károgva,
s füst szállingózik az erdő fái között.
A füst egy tisztáson álló faház kéményéből száll,
melyben egy négyfős család éli mindennapjait,
s ahol a két kisgyermek a Jézuskára vár.
Egy fiú és egy lány, pirospozsgás a kerek arcuk,
ötévesek, ikrek, egészségesek és életvidámak,
s egész nap hallható a csilingelő hangjuk.
Gyakorta másznak fel az ablak előtt álló székre,
és közben sokszor pillantgatnak hátrafelé is,
remélve, a szüleik nem veszik őket észre.
Kémlelik a havas tájat és a hópihéket csodálják,
kis szívük az izgatottságtól hevesen dobog,
biz szeretnék látni a Karácsony csodáját.
Apa és anya nagyon sok szépet mesélt már róla,
esténként, lefekvés előtt, együtt játszanak,
náluk mindennapos a kacagás, s a móka.
Minden percüket átjárja a szívből jövő szeretet,
sokszor szánkóznak és hógolyóznak odakint,
s talpuk alatt ropognak a fagyott levelek.
Ragyog a napfény, a Nap ismét lepihenni készül,
aranyló sugarai érdekes árnyakat képeznek,
s általuk e varázslatos vidék megszépül.
Ébredezik a Hold, eljött a sejtelmes éjszaka ideje,
apró gyémántként csillognak a hegyi kristályok,
s újfent felerősödött a télnek a hidege.
Bent kellemes a meleg, kandallóban ropog a tűz,
finom étkek illata árad a konyha irányából,
s ez a csodás este minden gondot elűz.
A kicsik repesnek, mikor a csengő hangja szólal,
gyorsan átszaladnak a másik szobába és látják,
van ám ajándék, s az asztal tele sok jóval.
Rég látott arcok, s visszatérő emlékek,
ismerősök, barátok, s köztük testvérek.
Annyira várt találkozás, őszinte öröm,
a szép idők hangulata ím visszaköszön.
Boldog mosolyok villantak fel reggel,
amikor megszólalt a beállított vekker.
Az ok egyértelmű, újfent együtt végre,
és a csapat boldogan nézett fel az égre.
Rég látott arcok és újragondolt életek,
az elhangzottak felidézték a jó éveket.
Az idő hamar elszállt, a buli véget ért,
s a társaság valamennyi tagja hazatért.
Oly kevés az öröm e haldokló, sötét világban,
a boldogság szinte teljesen kihalóban van,
s ez meg is látszik a harcos vitákban.
Igen gyorsan nő a meg nem értés, a feszültség,
egyre gyakoribb a harag és a gyűlölet árja,
s szinte ritkaságnak számít a derültség.
Barátok, családok fordítanak egymásnak hátat,
az eddigi megszokott jólét immár csupán rab,
s kiszabadulására nagyon sokat várhat.
Olyanok történnek, melyek horrorfilmbe valók,
elborzasztják az érzékeny lelkek sokaságát,
s az egekig magasztalják a bűnös csalót.
Oly kevés az öröm és annyira sok a fájó bánat,
a szeretet, a vidámság, a puha érintések sora,
s az igaz ölelések, jobb világra várnak.
