öröm Archívum - 9 / 11 oldal

A szeretet éjjelén

A szeretet éjjelén békésebb és nyugodtabb minden,

az emberek újra közelebb kerülnek egymáshoz,

harag, veszekedés és vitatkozás nincsen.

A szíveket átjárja a ragaszkodás, a melegség érzése,

másképpen dobbannak és más lesz a ritmusuk,

s kialakul egy különleges összhang a végére.

Odakint szállingóznak a hópihék és fújdogál a szél,

a Hold sejtelmes fénye megcsillan a friss havon,

s a remény érzése egy időre új életre kél.

A lakásokban, házakban megterített asztalok állnak,

és telis-tele vannak mindenféle finomságokkal,

a szobákban karácsonyi dallamok szállnak.

Ajándékok tömege pihen a feldíszített fenyők alatt,

színesebbnél-színesebb csomagolásban várnak,

s az ajándékozásból senki ki nem maradt.

Örömteli gyermeki arcok, simogatások és ölelések,

harsány kacagások, s vicces csipkelődések sora,

a mai estén megerősödnek a kötelékek.

A szeretet éjjelén annyira más a légkör, más az élet,

őszintébbek a szavak és igazabbak az érzések,

s boldogabbá válik valamennyi lélek.

Ragyog a napfény

Ragyog a napfény a hóval borított hegyek fölött,

varjak csapata szárnyal a magasban károgva,

s füst szállingózik az erdő fái között.

A füst egy tisztáson álló faház kéményéből száll,

melyben egy négyfős család éli mindennapjait,

s ahol a két kisgyermek a Jézuskára vár.

Egy fiú és egy lány, pirospozsgás a kerek arcuk,

ötévesek, ikrek, egészségesek és életvidámak,

s egész nap hallható a csilingelő hangjuk.

Gyakorta másznak fel az ablak előtt álló székre,

és közben sokszor pillantgatnak hátrafelé is,

remélve, a szüleik nem veszik őket észre.

Kémlelik a havas tájat és a hópihéket csodálják,

kis szívük az izgatottságtól hevesen dobog,

biz szeretnék látni a Karácsony csodáját.

Apa és anya nagyon sok szépet mesélt már róla,

esténként, lefekvés előtt, együtt játszanak,

náluk mindennapos a kacagás, s a móka.

Minden percüket átjárja a szívből jövő szeretet,

sokszor szánkóznak és hógolyóznak odakint,

s talpuk alatt ropognak a fagyott levelek.

Ragyog a napfény, a Nap ismét lepihenni készül,

aranyló sugarai érdekes árnyakat képeznek,

s általuk e varázslatos vidék megszépül.

Ébredezik a Hold, eljött a sejtelmes éjszaka ideje,

apró gyémántként csillognak a hegyi kristályok,

s újfent felerősödött a télnek a hidege.

Bent kellemes a meleg, kandallóban ropog a tűz,

finom étkek illata árad a konyha irányából,

s ez a csodás este minden gondot elűz.

A kicsik repesnek, mikor a csengő hangja szólal,

gyorsan átszaladnak a másik szobába és látják,

van ám ajándék, s az asztal tele sok jóval.

Rég látott arcok

Rég látott arcok, s visszatérő emlékek,

ismerősök, barátok, s köztük testvérek.

Annyira várt találkozás, őszinte öröm,

a szép idők hangulata ím visszaköszön.

Boldog mosolyok villantak fel reggel,

amikor megszólalt a beállított vekker.

Az ok egyértelmű, újfent együtt végre,

és a csapat boldogan nézett fel az égre.

Rég látott arcok és újragondolt életek,

az elhangzottak felidézték a jó éveket.

Az idő hamar elszállt, a buli véget ért,

s a társaság valamennyi tagja hazatért.

Oly kevés az öröm

Oly kevés az öröm e haldokló, sötét világban,

a boldogság szinte teljesen kihalóban van,

s ez meg is látszik a harcos vitákban.

Igen gyorsan nő a meg nem értés, a feszültség,

egyre gyakoribb a harag és a gyűlölet árja,

s szinte ritkaságnak számít a derültség.

Barátok, családok fordítanak egymásnak hátat,

az eddigi megszokott jólét immár csupán rab,

s kiszabadulására nagyon sokat várhat.

Olyanok történnek, melyek horrorfilmbe valók,

elborzasztják az érzékeny lelkek sokaságát,

s az egekig magasztalják a bűnös csalót.

Oly kevés az öröm és annyira sok a fájó bánat,

a szeretet, a vidámság, a puha érintések sora,

s az igaz ölelések, jobb világra várnak.

A lelkek küzdőterén

A lelkek küzdőterén olykor nagy a vihar,

s néha a megnyugvás nem tud eljönni,

csak miután az ok-okozat kihal.

A lelkek igyekeznek érzéseiket elrejteni,

sebezhetőségüket próbálják eltitkolni,

s legtöbbször nem tudnak felejteni.

Gyakorta zűrzavar és káosz marad hátra,

sok időbe kerülhet innen lábra állni,

a folyamatokat megélve, s látva.

Hihetetlen az érzékenység, s a fájdalom,

a csalódás, a meg nem értés, a bánat,

és alig létezik egy kevés szánalom.

A színtiszta öröm, a boldogság oly ritka,

hisz annak az önzetlenség, s a jóság,

meg a valódi őszinteség a titka,

A lelkek küzdőterén mindennapi a csata,

s csupán ritkán csendesedik le a vihar,

mikor megszólal a szívek szava.

Érzelmek suhanása

Érzelmek suhanása, s szívek dobbanása a mélyben,

izzó vágyak szárnyalása és az álmok hajszolása,

nagyon sokan megmerülnének a kéjben.

Ugyanakkor mindezt a legtöbben félnek kimutatni,

pironkodva, szemlesütve, s gyakran félrenézve,

sokszor nem tudják hol fognak kilyukadni.

Igen bizonytalanok, gyakorta hebegnek-habognak,

ám amikor nem látja őket senki, maguk vannak,

öröm vidítja a lelküket s szinte ragyognak.

Érzelmek suhanása tölti be a napok minden percét,

és járja át a gondolatokat, elterelve a figyelmet,

s feledtetve a szürke hétköznapok terhét.

Egy nyugalmas nap

Egy nyugalmas nap a sok rettentő között,

mikor a vidámság szétárad a rossz fölött,

és visszahúzódik a gaz a sötétség odvába,

a hitvány pedig beleesik a saját mocskába.

Kellemes szellő fújdogál, s ragyog a Nap,

a bárányfelhők közül most egyik sem rab,

méhek zümmögnek a zöld, virágos réten,

és az örömöt ma semmi nem tartja féken.

A víztükör nyugodt és felcsillan a remény,

madarak szállnak e békés napnak az egén,

színes falevelek zörögnek a sün lábai alatt,

s a földeken, kint, még sok élelem maradt.

Egy nyugalmas nap, melyből sok kellene,

s végre szárnyalhat a szabadság szelleme,

a boldog kacajok szebbé teszik a perceket,

a sors maradandóvá tehetné eme helyzetet.

Varázslatos élet

Varázslatos élet, amelyben a boldogság szárnyal,

melyben az öröm folyamatos, a lélek repes,

s a szív alig bír a sok óhajjal, vággyal.

Ahol a szeretet örök és a segítés nem ismeretlen,

hol szerelem járja át a napok minden percét,

s nincs olyan ember, aki tiszteletlen.

A köszönés bárki felé egyértelmű, hangos, tiszta,

nincs rossz, nem létezik politika, s bűnözés,

és alapból a jó, a békésebb élet titka.

A családok összetartók, nincs harag, s feszültség,

oly gyakori a játék, a vidámság és a kacagás,

nem meglepő a mindennapos derültség.

Varázslatos élet, igazi bűbáj, de betegség nélkül,

mindenfelé dús, zöld mezők és virágos rétek,

ám az ember sajnos felébred végül.

Az Érintés és a Simogatás

Az Érintés és a Simogatás összeillő párost alkotnak,

boldogságot, s örömöt visznek az élet perceibe,

és nem hajtanak fejet semmilyen zsarnoknak.

Ősidők óta erősítik az egybetartozást, s a szerelmet,

és amennyiben a harag felüti a fejét a közelben,

ők a békéltetők, s gyakorolják a kegyelmet.

Kegyelmet az érzelmek vihara fölött, a bánat idején,

segítenek a szenvedések, s a fájdalom közepette,

igen hatásosak, sikeresek a lelkek szigetén.

Az Érintés és a Simogatás nélkül ez a világ kihalhat,

mivel elhidegülhetnek az emberek egymástól,

s mindez a mindennapjaikra is kihathat.

Serceg a tűz

Serceg a tűz, a szalonnák és a kolbászok várnak,

beirdalva, s megfelelő méretűre vágva,

a sütögetésre készen állnak.

Az asztalon tányérokon a paradicsom, a paprika,

mellettük a hagyma, a pálinka, a sör, a bor,

mind felkészültek a partira.

Akad még grillkolbász is, étvágygerjesztő igazán,

e kellemes délutáni program régóta várt,

testnek és léleknek vigasz ám.

Lassan szállingózik a füst, emelkedik a hangulat,

csepeg a szalonnák és a kolbászok zsírja,

boldogság melengeti az arcokat.

Serceg a tűz, s a társaság igen jó étvággyal eszik,

fogy az étel és örömteliek ezek a percek,

ezt nemsokára újból megteszik.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31