Saját alkotásaim
Meghitt pillanatok, örömteli percek, vidám arcok,
a ma este igen különleges, nyugodt, békés,
s mára elcsitultak a lélektani harcok.
A szeretet ereje visszaköltözött ezekre a napokra,
s megmelengeti valamennyi ember szívét,
reményt hozva kicsikre, nagyokra.
Meghitt pillanatok, s tartalommal megtöltött idő,
őszinte érzések, feledhetetlen emlékek,
jó lenne, ha ilyen maradna a jövő!
Gyémántként csillog a Hold fénye a friss havon.
Este van. Állatok kelnek át a befagyott tavon.
A hegyen, magas fenyőfák között süvít a szél.
Újra megmutatja erejét, s igazi arcát, az idei tél.
Az erdő mélyén álló faházban kellemes a meleg,
a feldíszített fenyőfa körül zsong a gyerek sereg.
Kandallóban ropog a tűz, anya süt-főz, apa terít,
a készülődés izgalma minden családtagot felhevít.
Az öt gyerkőc vidáman játszik. Csillog a szemük.
Azt remélik, hogy a Télapó ma este itt lesz velük.
Gyakran kipillantanak az ablakon, s lesik a tájat,
az oly nagyon várt vendég, magára meddig várat?
Elkészült a vacsora. Az asztalon finom étkek sora.
A család boldogan falatozik, s az idő elszállt tova.
Mielőtt aludni tértek volna, teljesült a vágyuk.
A Télapó ugyan titokban, de mégis itt járt náluk.
Ropog a tűz a kandallóban, a lángok táncot járnak,
a szikrák vidám, pattogó hangon szálldosnak,
s a szívek felhőtlen boldogságra vágynak.
Kellemes a meleg, a szoba sarkában ott áll a fenyő,
csodás díszein megcsillannak a játékos fények,
odakint fehérbe öltözött az erdő és a mező.
Este van, a magasban csillagok milliói ragyognak,
nagy pelyhekkel ismét szállingózni kezd a hó,
s a tél állatai csendben örülnek a fagyoknak.
Ezek a szeretet napjai, mindenhol nyugalom honol,
békesség járja át a megfáradt emberi lelkeket,
s eközben kint, a szél a bokrok között kotor.
Ropog a tűz a kandallóban és megterítve az asztal,
sokféle fogás, s az arcokon örömteli mosoly,
ezen az estén senki nem törődik a faggyal.
Nem az ajándék számít, hanem az igaz szeretet,
a tiszta szív és a valódi pozitív érzelmek,
melyekből nem kaphatunk eleget.
A nyugalom, a békesség és a beteljesülő álmok,
az őszinte ölelések új erővel ruháznak fel,
s kisimulnak arcunkon a ráncok.
Nem az ajándék számít, hanem a boldog kacaj,
az örömteli pillanatok, a kellemes emlékek,
s minden szebb lesz, mint tavaly.
Nyugalom és pihentető éj, a fantázia szárnyal,
az álmok útjukra indulnak egy szép helyre,
s együtt suhannak a forró vággyal.
Útjuk során számtalan kalandban van részük,
s átjutva a varázslatos látnivalók világába,
megmutatkozik az eddig rejtett énjük.
Nyugalom és pihentető éj, ez sokaknak álma,
annyian áhítoznak a boldogságra, örömre,
hogy a reménynek is leesik az álla.
Csupa vidámság az élet, gondok, bajok és terhek,
minden napra akad baleset, rablás, gyilkolás,
s a házaikban gyakran időseket is vernek.
Egyre kevesebb a kapható élelem, az is túl drága,
visszatartják a cukrot, a lisztet és sok mást is,
zajlik a lelkekben a megkeseredett dráma.
Hihetetlen mértékben nőnek a rezsiárak, az égig,
ám ez még semmi, lesz ennél sokkal rosszabb,
és sokak életét sorscsapások kísérik végig.
Tervezett háborúk zajlanak, az infláció hatalmas,
méregtől hullanak az emberek nap, mint nap,
s ez a világ újabban igencsak szánalmas.
Bizony mennyi ok van az örömre és a nevetésre,
mindenfelé kacaj hallik, ölelkeznek a barátok,
s közben nem lesz elég hely a temetésre.
Csupa vidámság az élet és minden perc élmény,
szebb és jobb dolgokat álmodni sem lehetne,
a kérdés csak az, hogy ki nevet a végén.
Az álmok földjén minden békés, vidám,
jól elfér egymás mellett óriás és törpe,
manó, sárkány, tünde, sellő, titán.
Mindig ragyog a Nap és zöldell a mező,
kellemes, enyhe szellők fújdogálnák,
s itt csak esténként esik az eső.
Az itt élő lények nem gyűlölik egymást,
ellenkezőleg segítik és támogatják,
folyvást tanulnak egy, s mást.
Közösen építik e földet és együtt védik,
a nyugalmukat nagy becsben tartják,
s alvás előtt a csillagokat nézik.
Az álmok földjén a gonosz nem létezik,
az öröm, s a játékosság azonban igen,
emberek mindezt nem észlelik.
Olyan jó lenne végre igazi nyugalomban élni,
ahol a szeretet, a tisztelet mindig kölcsönös,
s amelyben nem kellene sohasem félni!
Milyen szép is lenne arra ébredni egy napon,
mindenfelé boldogság árad és öröm fakad,
s ezzel nem érne fel semmilyen vagyon!
Mennyire mássá tenne mindenkit egy ölelés,
mely őszinte érzésekkel táplálná a lelket,
s melyet nem lepne be soha a feledés!
Olyan jó lenne fel szabadultan sokat nevetni,
elérni mindazt, ami elérhetetlennek tűnt,
és zavartalanul, tiszta szívvel szeretni!
A tiltások hazájában igazán csodás az élet,
semmit nem lehet, csak amit engednek,
s ettől igazán boldog minden lélek.
Tilos a gondolkodás, nincs is szükség arra,
hiszen mindent megoldanak helyettünk,
és nem kell készülnünk a harcra.
Csodásak az áremelések, a megszorítások,
a fűtés nélküli hideg évszak, a pánik,
s a megfázás utáni borogatások.
Csodás, hogy elzárják előlünk az élelmet,
ilyetén sokkalta könnyebb éhen halni,
s elültetni mindenkiben a félelmet.
Igazi mámor, hogy a tulajdonunk odavész,
a pénzünk, a megtakarításunk eltűnik,
s mit megtarthatunk, az csenevész.
Milyen remek, hogy nincsen már állatunk,
mivel jótékonyan leölették az összeset,
s mi mind az éhhalálra várhatunk.
Helyes, hogy korlátozzák az üzemanyagot,
legalább gyalogolhatunk a pokol felé,
s erre találnak mindig magyarázatot.
Örömteli a lét kizsigerelve s kihasználtan,
mikor már semmihez nem lehet jogunk,
csak úgy úszunk ám a boldogságban.
A tiltások hazájában sok a vígság, a kacaj,
minden gazdag sokkal gazdagabbá vált,
s a vagyonuk sokszorosa, mint tavaly.
Az álmok világában béke van és nyugalom,
szeretet járja át a szíveket, a lelkeket,
s a boldogság az igazi jutalom.
Senki nem bántja a másikat, hanem imádja,
segíti, amiben tudja, s támogatja mindig,
végül együtt nevetnek a világra.
Nem létezik betegség, zsarnokság, félelem,
sem irigység, gyűlölet, fájdalom, rettegés,
s csak az igazság a valódi lételem.
Az álmok világában nincsen gonosz, bánat,
nincs teher, gond, adósság, vagy rossz,
s az ember reményből építhet várat.
