hazugságok Archívum - 10 / 14 oldal

Hogyan lehet az embereket igába hajtani

Hogyan lehet az embereket igába hajtani, vajon hogyan,

egyszerűen, félelemben kell őket tartani mindig,

s állandó félelmükből semmi jó nem fogan.

El kell velük hitetni mindazt, ami a valóságban nincsen,

hazudni nekik a nap valamennyi percében folyton,

s nem hagyni, hogy bármi józanságra intsen.

Uralva a médiát, könnyedén eltörölni a maradék igazat,

elhallgattatni minden nem tetsző ellenvéleményt,

és felégetni a biztonságba vezető hidakat.

Kitalált szavak, fogalmak által korlátozni a szabadságot,

a kristálytiszta vizet teleönteni rengeteg szennyel,

és bármi áron betiltani az összes igazságot.

Mindennap folyamatosan méreggel szórni az élővilágot,

kiirtani az állatok sokaságát hazug ürügyek által,

s eltiporni a reményt és a sok szép virágot.

Háborúkba önteni az emberek adóját, nem jó dolgokba,

beleavatkozni a magánéletbe és megszüntetni azt,

s az erőszakot belevinni az emberi sorsokba.

Rovarevésre, műhúsra rávenni mindenkit, minél előbb,

elpusztítani a logikus gondolkodást, az értelmet,

s minél korcsabbá válik valaki, annál menőbb.

Hogyan lehet az embereket igába hajtani ármányokkal,

úgy, hogy ellehetetlenítenek, eladósítanak bárkit,

és csökkentik az emberi fajt, járványokkal.

A hazugságok szorításában fuldoklik a világ

A hazugságok szorításában fuldoklik a világ, a kezdetek óta,

egyre gyötrőbb a szorítás, s egyre kevesebb a remény,

hamarosan leketyeg majd, az a bizonyos óra.

A hazugságok szorításában fuldoklik a világ, s fogy a levegő,

amennyiben nem sikerül megszabadulni a szorítástól,

igen gyorsan megtelik majd, az összes temető.

A rémisztő lábnyomok

A rémisztő lábnyomok félelemmel töltik el a lelket,

van közöttük kicsi, nagy és lúdtalpas lenyomat,

ám az ökolábnyom az, amely sikerre lelhet.

Félelmetes, hiszen ezt hangoztatja a tévé, s a rádió,

ne használj sok vizet, ne lépj ki a házadból sem,

ám meglepő módon, nem ezt súgja a ráció.

Ne járj autóval, csak a tömegközlekedés az, ami jó,

s a legapróbb rezdülésed is kárt tesz mindenfelé,

a kiváltságok sokasága, csakis az elitnek való.

Ne egyél állati fehérjét, hiszen finomabb egy bogár,

sem a gyümölcsök, sem a tej, nem neked valóak,

ha nem hiszed el, elnyel majd a sötét mocsár.

Ne fürödj, s ne moss, örülj, hogy egyáltalán élhetsz,

a készpénz nélküli világban csakis rab lehetsz,

bármennyire hitetlenkedsz, hiába kétkedsz.

Bűntudatot próbálnak kelteni, reszkessen az ember,

mivel csakis miatta van ilyen helyzetben a világ,

s amíg a fajtája él, a Föld nyugalmat nem lel.

A rémisztő lábnyomok ökoálmokat vetítenek elénk,

s eme álmokban már ökohullák vagyunk csupán,

ilyen hazug gondolatokat sulykolnak belénk.

Hazug alapokon

Hazug alapokon épülnek a magas, hazug falak,

hazug anyagból készülnek az építőanyagok,

s eme hazugságokra nincsenek szavak.

Hazug a talapzat és hazug minden apró részlet,

hazugok a csempék, az ablakok, s az ajtók,

ahogy hazug a tetőszerkezet, s a végzet.

Hazug alapokon fekszik az is, ami nem látszik,

és a hazugságok tengere elmossa a partokat,

amíg a hazug téboly az elmékkel játszik.

Tele a temető

Tele a temető olyanokkal, kik a csodában hittek,

akik elhitték, hogy csak jót akarnak nekik,

és akiket folyamatosan tévútra vittek.

Akik elfogadták az ármányos, hitegető szavakat,

s akik gondolkodás nélkül fejet hajtottak,

és feláldozták valamennyi javukat.

Akik parancsszóra megtagadták az addigi életük,

elhidegültek a családjuktól és a barátaiktól,

s már maguk sem tudták, mi az érdekük.

Tele a temető azokkal, kik szerették ezt a világot,

akiket örömmel töltött el számtalan pillanat,

s akik most a sírjukra várják a virágot.

Mi mindenről

Mi mindenről lemondunk az életünk során,

kényszerből, vagy a megszorítások miatt,

és eltávozunk ebből a világból korán.

Mennyi álmunk megy veszendőbe az úton,

s mi mindent elvesznek tőlünk a gazok,

amíg mi töprengünk a régi múlton.

A lelkünkkel milyen aljas játékot játszanak,

és mennyire hatékonyan manipulálnak,

míg a nyílt színen jónak látszanak.

Mi mindenről nincs fogalma oly sokaknak,

s milyen csábító a hazugságok sokasága,

ami miatt sokan a vesztükbe rohannak.

Becsapva és megtévesztve

Becsapva és megtévesztve élnek az emberek,

egykedvűen végzik a dolgukat naponta,

a teendőjük nem kevés, rengeteg.

Elgondolkozni sem idejük, sem erejük nincs,

annyira lefoglalja őket az a sok rossz,

s lassan szabad akaratuk sincs.

Elvész minden joguk, amit valaha szereztek,

amiért sokat harcoltak, s vérüket ontották,

miközben sok családtagot eltemettek.

Sötét vihar dühöng, mindennapos az ármány,

s valamennyi életforma veszélyben van,

hisz nem többek ők, mint zsákmány.

Becsapva és megtévesztve az élet kegyetlen,

tragikus idők járnak, s nem lesz irgalom,

amíg nem lesz rend a fejekben.

Ha a pénz nem létezne

Ha a pénz nem létezne, a világ nagyon más volna,

nem a gyűlölködés és a kapzsiság uralná,

hanem az igaz szeretetről szólna.

A békéről, a nyugalomról, a családokról, s a jóról,

a szépségről, az összefogás óriási erejéről,

a becsületről és az igaz szóról.

Nem folyna a csapból is az ármány és a hazugság,

a sötét gonosz szemfényvesztése elbukna,

s helyette felragyogna az igazság.

Nem dúlna állandóan háború ezen a szép Földön,

nem irigykednének egymásra az emberek,

s nem volna drága hitel, kölcsön.

Ha a pénz nem létezne, a lélek nem lenne fogoly,

szabadon és tisztelettel bánna másokkal,

s természetessé válna a mosoly.

Mindenki fél valamitől

Mindenki fél valamitől, még ha le is tagadja,

a csalódástól, a viszonzatlan szerelemtől,

és a kudarctól, ami magával ragadja.

A becstelenségtől, a hitványságtól és a bútól,

a kirekesztettségtől, a kizsákmányolástól,

s attól, hogy letér egyszer az igaz útról.

A fájdalomtól, amely folyton gyötri a lelkét,

a betegségektől és a hazugságok sorától,

tudva, így elősegíti a sötétség tervét.

A veszteségektől, amik kivéreztetik a jelent,

a soha meg nem bocsátható tévedésektől,

melyek többsége utolsó esélyt jelent.

A számkivetettségtől, az aljas korlátozástól,

a kötelező mérgektől, a fenyegetettségtől,

és a durva, erőszakos kíváncsiságtól.

Mindenki fél valamitől, mi fogságban tartja,

és egész életútját behálózhatja a rettegés,

amíg a fejét örök álomra nem hajtja.

Hihetetlen a feszültség

Hihetetlen a feszültség az emberek között,

óriási a belül lakozó rémítő aggodalom,

s a kegyetlen jövőkép áll emögött.

Lassacskán már nem beszélnek egymással,

s elhidegülnek az eddigi jó kapcsolatok,

le kellene számolniuk egy, s mással.

Nem kellene hallgatniuk a hazug szavakra,

az ámításra, becsapásra, mételyezésre,

s gondolniuk kéne a saját javukra.

A szeretet lenne erre a legjobb gyógymód,

a színtiszta őszinteség, a becsületesség,

s nem megtagadni a valósat szólót.

Hihetetlen a feszültség eme sötét világban,

s mégis meg kell próbálni legyőzni ezt,

hiszen a gonosz terve sem hibátlan.

h	K	s	c	p	s	v
					1	2
3	4	5	6	7	8	9
10	11	12	13	14	15	16
17	18	19	20	21	22	23
24	25	26	27	28	29	30
31