gonosz Archívum - 23 / 30 oldal

Ébredj emberiség!

Ébredj emberiség, addig amíg teheted,

a gonosz erők elbánnak hamar teveled!

Ellenállás nélkül folytatják a tervüket,

s régen eladták az ördögnek a lelküket.

Kapzsiságuk, kegyetlenségük határtalan,

ellenük a csendben motyogás hatástalan.

Kegyelemre senki ne számítson általuk,

hisz nekik a népek, leölésre való állatok.

Számukra mindegy milyen nemű, s korú,

ilyen ütemben mindenkire leszáll a ború.

Nem kímélnek sem időset, sem gyereket,

tetszésük szerint forgatják az időkereket.

Mérgekkel, hazug szavakkal gyilkolnak,

rengeteg olyan tudás van, amit titkolnak.

A félelmet fenntartják, s tovább növelik,

aki vitatkozni mer, azt biza megkövezik.

Jogot formálnak a bolygó összes javára,

egyre hallgatnak csak, önmaguk szavára.

Az értelmet véglegesen ki akarják irtani

és a megszólalást is meg kívánják tiltani.

Ébredj emberiség, mielőtt lemegy a Nap,

több lehetőséget, s esélyt senki nem kap!

Amikor az alkonyt a végzet sötétje váltja,

az emberi fajt többé szem soha nem látja.

Szeretet nélkül

Szeretet nélkül milyen lenne a világ?

Sötét uralom alatt nyílna vajon virág?

A gyermekét eztán cirógatná a szülő?

Miféle lenne az elkövetkezendő jövő?

Számítana a jó, a szép, s a természet?

Netán végezne minddel az enyészet?

Éreznének a szívek bármit e Földön?

Lenne esélye, hogy a lét előre törjön?

Szeretet nélkül érdemes lehetne élni?

Lélek nélkül tudnánk, mi is az, félni?

Léteznének boldog, örömteli álmok?

Egy maradna, a gonosz, amely álnok.

A sötét erők támadása

A sötét erők támadása teljes erővel zajlik,

s bármilyen eszközzel kiirtanák a világot,

folyamatosan ömlesztik gonosz leheletük,

ezzel rothadásra ítélik a sok szép virágot.

Mérget adatnának be valamennyi lénybe

és a pokolba taszítanák le örökre a fényt,

az álmuk egy tökéletes, s totális uralom,

s már nem is próbálják tagadni eme tényt.

A sötét erők támadása végzetesnek tűnhet,

megrettentik a fény lelkeinek a sokaságát,

ám ha a remény sugara nem hal ki végleg,

megállíthatja az aljas sötétség rohanását.

Halálba hajszolni

Halálba hajszolni, ez ma a dicső terv,

állandó félelemkeltéssel, zsarolással,

a rettegés fokozásával, fenyegetéssel,

s az értelem elleni aljas szabotázzsal.

Elvenni az emberektől a szabadságot,

bezárni őket, mint vágni való barmot,

tönkretenni a vállalkozásaikat, s őket,

s folytatni a háttér által kiadott harcot.

A harcot, mely kiírtja az élet legjavát,

amely gonosz és kiszolgáltatottá tesz,

elveszi a legalapvetőbb emberi jogot

és amiben elnémul a legapróbb nesz.

Lassan már megszólalni is tilos lesz,

büntetendő a logikus, tiszta gondolat,

s megszűnnek munkahelyek, vágyak,

a méreg bizony megoldja a gondokat.

Halálba hajszolni, hatalomért, pénzért,

s elárulni mindent, mi igazi érték volt,

nem kellenek nekik élők, vagy hősök,

s remélik hamar megülik a halotti tort.

Szabadba csábít

Szabadba csábít a napfény, s a levegő,

a természet páratlan szépsége nyugtat,

a sok szürke nap után igazi vágyálom,

ha az ember kint sétálhat, vagy futhat.

Egy kis időre visszahúzódik a gonosz,

s a sötét mocsarának a mélyére merül,

ám nem mond le gyilkos tervezeteiről,

programozottan kiírt, bármibe is kerül.

Megvásárol, hazudik, zsarol, fenyeget,

s mindenáron méregbe fojtja a világot,

számára minden lény állatias és selejt,

s ridegen eltiporja a legapróbb virágot.

Szabadba csábít a környezet, a szellő,

a sarjadzó rügyek, a szabadság vágya,

az öröm érzete, a szeretet, s a remény,

végre mindezek kelhetnének szárnyra.

Tragikus sorsok

Tragikus sorsok és tönkretett életek,

kiszolgáltatott emberek, s családok,

hazugságokkal álcázott gyilkos terv,

egymást érik az új, s újabb csapások.

Láthatatlan ellenséggel vívott csata,

világháború zajlik, csak más néven,

gazdasági manipulációk tömkelege,

s tömeghisztéria, hogy a nép féljen.

Tragikus sorsok, rettegés és zsarolás,

megtévesztés, s uszítás egymás ellen,

maszkokba zárt lelkek, s gondolatok,

a cél az, senki megszólalni se merjen.

Becstelen, lelketlen, gonosz hatalom,

programozott, agymosó médiák sora,

arcukat adó, s népre ható személyek,

harc nélkül a remény is elszáll tova.

Nehéz az élet

Nehéz az élet, de milyen nehéz,

bebörtönözve a sötét homályba,

a Nap fénye néhanapján benéz,

mielőtt elérünk a végzet honába.

Rabok vagyunk, a saját rabjaink,

s a börtönőrünk a félelem maga,

így telnek biz a mindennapjaink,

míg elér bennünket a halál szaga.

Korlátok között éljük a napokat,

megfosztva az összes reménytől,

a sors hamar kijátssza a lapokat,

nem kapunk semmit szegénytől.

Nehéz az élet, gonosz, s kemény,

az úton hitehagyottan ballagunk,

bezzeg a hóhérok serege serény,

s végünk, ha mindig hallgatunk.

A gonosz ereje

A gonosz ereje a félelemből táplálkozik,

a rettegés és a pánik a legfőbb lételeme,

velejéig romlott, kapzsi, s gyilkolni kész,

általa eltűnik a fény, s mi marad éjfekete.

A gonosz ereje kihasználja a gyávaságot,

díjazza az árulást és a hazugságok sorát,

az értelem, s az élet úgy mentheti magát,

ha végre kiáll igazáért, s dönt, ne tovább!

Rabságba taszítva

Rabságba taszítva élnek az emberek,

megfélemlítve élik a mindennapokat,

a sóhajok senkit meg nem mentenek,

mindenkinek vívnia kell a harcokat.

Összefogás nélkül ez nem sikerülhet,

nem gyúlhat remény a sötét honában,

egyszer talán a gonosz is kimerülhet,

ám addig sem lehet bízni a csodában.

A maszk a rabság jelképeként ragyog,

fojtogat, elhidegít, s közömbössé tesz,

nem számít, hogy hőség, netán fagyok,

az emberek lelkéből minden jót kivesz.

Jéggé válnak a szívek, s az öröm kihal,

eltávolodnak egymástól a régi barátok,

a szeretet gyáván, megfutamodva inal,

s egymás ellen fordulhatnak családok.

A terv szerint tönkremegy a gazdaság,

sokan elveszítik kis félretett pénzüket,

s csupán az elitnek járhat a gazdagság,

ők felsőbbrendűként szórják fényüket.

A Földön minden az övéké, így vélik,

az emberekre szükségük már nincsen,

sem isten, sem más haragját nem félik,

s nem osztoznak a töméntelen kincsen.

A bolygó rabságba taszítva nyomorog,

a sors változó, a kocka még fordulhat,

a szerencse újfent a világra mosolyog,

ha eljön a tömegek által várt fordulat.

Milyen az az ember?

Milyen az az ember, aki üres lelkét eladja,

s pénzért, hatalomért a józanságot feladja?

Ki népét odadobja, mint a vágó barmokat,

s mindenáron elnémítja az igaz hangokat?

Hazugsággal hipnotizáltatja az embereket,

megfélemlít férfiakat, nőket, s gyerekeket?

Bábként kiszolgálja a gonoszok hatalmát,

ezzel is megerősítve a sötét háttér uralmát?

Milyen az az ember, aki ritkításban segít

és aki önmaga köré jellemteleneket kerít?

Kinek a becsület, s tisztesség nem számít,

s minden terhet az elszegényedőkre hárít?

A szabadságtól elzárva ím rettegésben tart,

a mérget beadatva a megmentő címre hajt?

Megfoszt a jogoktól, így tud előre haladni,

vajon hogy tudhat ilyetén ember maradni?

h	K	s	c	p	s	v
	1	2	3	4	5	6
7	8	9	10	11	12	13
14	15	16	17	18	19	20
21	22	23	24	25	26	27
28	29	30