érzelmek Archívum - 24 / 28 oldal

Párizsi ősz (evokáció)

Párizsban járt az ősz szinte nyomtalan,

órák óta bolyongok, mint egy hontalan.

A kánikula időszaka véget ért egy időre,

ám talán újra találkozhatok vele jövőre.

Lelkembe mélyedve nézek magam elé,

közben egyre közeledek a Szajna felé.

Érzem, hogy mennyire fáradt is vagyok,

fáj, de tudom jól, nemsokára meghalok.

A Szent Mihály útján ballagok éppen,

nem tudom hová is tartok voltaképpen.

Utamon színpompás faleveleket látok,

oly régóta csak a hazám után vágyok.

Egy perc, esetleg több is lehet az élet,

küzdök, míg végül el nem hagy a lélek.

Itt járt az ősz, jól érezte magát, maradt,

itt, a párizsi, lombjukat hullató fák alatt.

Érzelmi tenger

Szeretet, csalódás, fájdalom,

őszinteség, félelem, szánalom.

Reménykedés, öröm, s bánat,

kudarc, mely igen soká fájhat.

Hűtlenség, bizalom és kétely,

mérgez a harag, mint a métely.

Irigység, rosszindulat, ármány,

őrjöng a düh, akár egy sárkány.

Szerelem, vágyakozás, mámor,

a jókedv, derű, csupán vándor.

Öntelt gőg, konokság, alázat,

a hitványság maga a gyalázat.

Érzelmek sokasága kavarog,

az időben viharként zavarog.

Tengerként hullámzik tova,

míg élünk nem lesz vége soha.

Az élet útja

Az élet útja rögös, fájdalmas,

a legtöbbször igen szánalmas.

Eleinte kacagás, vidám órák,

mindenfelé varázslatos rózsák.

Később gyarapszik az értelem,

a tudás vágya maga a végtelen.

Idővel feltárja az összes kaput,

semmivé foszlatva a léha tabut.

Ám nem áll meg, többet akar,

a valóság gyakran igen fanyar.

Egészség, erő, bizalom és hit,

mindenki a remény felé nyit.

Azonban telnek a hosszú évek,

elhalványulnak az esti fények.

Velük együtt hal a fájó végtelen,

az átalakulás sokszor vértelen.

Mi marad, elkopás, kín és bánat,

a sors végül az elmúlásnak átad.

Feltárul az örök nyugalom hona,

honnan nem lesz visszatérés soha.

Fájó érzések

Lenyugodni készül az őszi Nap,

sugarai beragyogják a völgyet,

minden vöröses színezetet kap,

rovarok zsongják körül a tölgyet.

Szomorú leány üldögél a padon,

könnycseppek áztatják az arcát,

elvesztette a szívét egy napon,

azóta vívja reménytelen harcát.

Megbántotta azt, ki őt szerette,

kinek ő volt a csillaga az égen,

nem érti, ezt hogyan is tehette,

ezen rágódik minden egyes éjen.

Játszotta a közömböst, a rideget,

nem mutatott érdeklődést iránta,

morcoskodott és adta a hideget,

pedig épp az ellenkezőjét kívánta.

Elüldözte magától a fiút messzire,

az sértve a távolba menekült előle,

sajnálja már amit tett, de mennyire,

azóta semmi hírt nem hallott felőle.

Későn jött rá, hogy szívből szereti,

nélküle semmi sem ugyanaz már,

mondaná neki, ám sajnos nem teheti,

hiszen fogalma sincs merre is jár.

Érzésekkel játszani nem szabad soha,

örökre elveszhet a szép, a jó, a varázs,

az álomképek fájón elszállhatnak tova,

ami marad, az csupán a kínzó parázs.

Nehéz elfogadni

Nehéz elfogadni, ahogy az idő múlik,

ahogy suhannak az évek, napok, órák,

az élet rögös útja a végtelenbe nyúlik,

a percek véget nem érő útjukat róják.

Nehéz elfogadni, ahogy elkopik a test,

ahogy az emlékek homályossá válnak,

az egykori fürge elme manapság rest,

a sok utat megjárt lábak immár állnak.

Nehéz elfogadni, ahogy bármi fájhat,

ahogy az érzéseket ridegség váltja fel,

még a szeretet is ismeretlenné válhat,

megnyugvást a zaklatott lélek nem lel.

Nehéz elfogadni, ahogy véget érünk,

ahogy múltba vesznek majd tetteink,

az elmúlás nem kedveskedik nékünk,

szívükben őriznek minket szeretteink.

Mindennap

Mindennap, amit csak megélünk,

állandóan, folytonosan remélünk.

Izgulunk és szakadatlan vágyunk,

mindeközben rengeteg az álmunk.

Szeretünk, ölelve védünk, óvunk,

a saját bajainkról ritkán szólunk.

Megtörnek és bánatossá tesznek,

álmaink rögtön semmivé lesznek.

Megcsalnak, s hűtlenek hozzánk,

a régi álmainkat visszahoznánk.

A változásoktól gyakorta félünk,

küzdünk, harcolunk, amíg élünk.

Fájó valóság, gyötrelem és kín,

az ember harcol, amíg csak bír.

Feladni biz semmit nem szabad,

hiszen a jövő csakis előre halad.

Beismerés

Az élet színpadán gyakori a hiba,

a megcsalás, a féltékenység, s vita.

Az irigység, a hazug ígéretek sora,

melyek nem lesznek teljesítve soha.

A félreértés, a megjátszott érzelem,

melyeket fel nem foghat az értelem.

A hamis bájolgás, az igaz tagadása,

a becsületnek itt nem lesz maradása.

Képmutató pillanatok, önös érdekek,

melyek még önmagunkat is sértenek.

Számtalan hibáját tagadja az ember,

s csodálja, hogy nyugalmat nem lel.

Az érzelmek tengerén vihar tombol,

fájón kínoz, gyötör, pusztít, rombol.

Ha nem ismerjük be önnön hibánkat,

nem zárhatjuk le békében vitánkat.

Titkok és vágyak

Rezzenések, érzések, vágyak,

mindig beteljesülésre várnak.

Kellemes képzelgések, álmok,

a sors fintora igencsak álnok.

A szív rejtekében feléled a tűz,

varázslatos ereje bódulatba űz.

Meggyengül az akarat, a jellem,

zűrzavarban kavarog a kellem.

Erős a vonzódás, lehull a lepel,

a lélek hangjára egy másik felel.

Titkok fátyla lebben a szélben,

megoldásra talál a sötét éjben.

Az élet ára

Zűrzavaros világban élünk,

legtöbbször nagyon félünk.

A bizonytalantól és a mától,

a sokszor feltüzelt vágytól.

A kísértéstől, s a reménytől,

néha megfosztva szegénytől.

A gondoktól, a bajok sorától,

oly távol a csillagok porától.

A szegénységtől, a bánattól,

elvágva az összes támasztól.

A kínoktól, az égő sebektől,

a betolakodó sötét seregtől.

A csalódástól, a magánytól,

s az elkerülhetetlen haláltól.

A visszautasítástól, a Naptól,

a hamar bekövetkező fagytól.

A szerelemtől, meg az élettől,

a gyámoltalan, gyenge lélektől.

Végül is mindentől, ami drága,

az életnek igencsak nagy az ára.

Veszteség

Meglátni, megismerni és szeretni,

emlékek, miket nem lehet feledni.

Érzelmek, sóhajok, álmok, vágyak,

pillanatok, melyek köddé válnak.

Új játék a tűzzel, mely forrón éget,

ezerszer elillanhat előttünk a végzet.

Mégsem vesszük sokszor komolyan,

mélán hitegetjük magunkat konokan.

Elfordulunk és nem bízunk senkiben,

ábrándozunk, tétovázunk a semmiben.

Elveszítettük, aki fontos volt nekünk,

holott felé nyújthattuk volna a kezünk.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31