Címke: érzelmek

Legyen nyugalom!

Nyugalomra vágyik a világ,

elege van a harcok sorából,

nem kellenek a sunyi viták,

kiábrándult a sötét korából!

 

Hiányzik a szeretet és a béke,

nem kell a szenny, s gyűlölet,

hagyják az embert élni végre,

térjen vissza varázs, bűvölet!

 

Ragyogjon újfent a megértés,

a megnyugvás, ölelések kora,

sokszor jobb lesz a megérzés,

a hamisságot űzzük el tova!

 

Nem hiányzik semmi, mi ártó,

a feszültség maradékából elég,

az értelemre mindez oly bántó,

az aljas réteg a pokolban elég!

 

Nem kell a félelem, a rettegés,

a pánikkeltés, a ketrecbe zárás,

nem kell a manipulált tettetés,

bizony nem hiányzik a bántás!

 

A vírus sem, a maszk sem kell,

ahogyan a hazugság sem, soha,

békességet a lelkünk akkor lel,

mikor a rossz száműzetik tova!

tree, lake, reflection

Testvéri szeretet

Testvér. Kimondatlanul

szoros kapocs az életben,

gyakran fel sem fogjuk,

mit jelent Ő az életben.



Természetesnek vesszük,

vele játszunk, vele élünk,

iskolába megyünk együtt,

hogy bántani fogják félünk.



Felnőve sem távolodunk,

összeköt minket a szív,

sokszor megérezzük azt,

mikor a segítségére hív.



A testvéreket összeköti

a vér, a szeretet, a család,

legyen ez a világ bármily

kemény, hitvány, galád.



Miután szemeit lehunyja

örökre a részünk marad,

emléke utunkon elkísér,

az idő bárhogyan is halad.

oroszlan3 650x435 1

Mindenki maga tudja

Mindenki maga tudja,

hogy kit, s miért szeret,

ki áll közel a lelkéhez

és mi az mit érte tehet.

 

Mire is vágyik igazán,

miről álmodik oly sokat,

mitől borzong, mitől fél,

a jókedve le mitől lohad.

 

Kit ölelne meg szívesen,

tüzet ki ébreszt fel benne,

kiért küzdene, s harcolna,

boldogságáért miket tenne.

 

Kiben bízhat meg őszintén,

kinek adhat sokat a szavára,

kiről szól számára az élet,

kit nem hagyna soha magára.

luck 4279432 1280

Pletyka

A Pletyka zűrzavarban született,

a józan ész semmit sem tehetett.

Nőtt és terjedt mint egy járvány,

magasan szállt szellők szárnyán.



Hazugságokat szórt mindenfelé,

de sohasem állt ki az igazság elé.

Félt, hogy lebuktatja saját magát,

mások által hangoztatta a szavát.



Sunyin lapult a bokrok tövében,

rejtve maradt az esetek zömében.

Haragot és gyűlöletet gerjesztett,

hamis, valótlan vádakat terjesztett.



Hatalma idővel gyengülni látszott,

bármily hamis húrokon is játszott.

Vesztét érezve bujkálásba kezdett,

ez a vég volt, nem pedig a kezdet.



Tudta megbocsátást nem remélhet,

bármily ármánykodva is beszélhet.

Végleg elbukott, s lehullott a feje,

az igazság bizony sosem volt vele.

hc3b3hc3a9r

Szembenézni önmagunkkal

Milyen könnyű mást bírálni

és hazug szavakkal traktálni,

becsmérelni az összes tettét,

kigúnyolni ruházatát, s testét.

 

Tökéletlenségére rávilágítani,

gondolkodását is átvilágítani,

mindig oly könnyedén okolni,

a reménytelenek közzé sorolni.

 

Ugyanakkor magunkba nézni,

az eddigi lépéseinket felidézni,

önnön hibáinkat belátni nehéz,

pedig ez a világ minket is lenéz.

girl, woman, mirror

Tiszta szív

Feszült napok, rosszindulat árja,

az emberi gonosznak nincs párja.

Figyelő szemek és bántó szavak,

elszállnak a semmibe a lelki javak.



Vihar támad feltételezés nyomán,

harag, s gyűlölet szítódik az okán.

Életre kél az eddig lapuló kétely,

pusztítja a bizalmat, mint a métely.



Keringő pletykák, mézes mérgek,

soha véget nem érő álmatlan éjek.

Ám ha a szív tiszta, felülre kerül,

s elhozza a békés nyugalmat belül.

thunderstorm, weather, storm

Szavak

Éles, bíráló, okoskodó, bántó,

érző, s mélyen lélekbe szántó.

Együtt érző, komoly, szomorú,

a valóságtól igencsak komorú.

 

Szerető, simogató, kedveskedő,

lenéző, becézgető, hetvenkedő.

Hazug, becsmérlő és sértegető,

elrettentő, alázatos, s kéregető.

 

Kedves, szerelmes, vágyakozó,

búbánatos, kíváncsi, szánakozó.

Gyengéd, haragos, húsba maró,

érzelmes, s gúnyosan felkavaró.

 

Szeretetteljes, őszinte, megértő,

alkalomadtán igencsak fülsértő.

Biz leomolhatnak előtte a falak,

nem többek ők, csupán szavak.

social media, word cloud, social media marketing

Nyári alkony

Közeleg az este. A Nap pihenni készül,

aranyló sugaraiban minden megszépül.

A természet káprázatos színekbe öltözik,

az élőlények lelkébe nyugalom költözik.



Susognak a fák, az esti nyári szélben,

sokan sétálnak a parkban kéz a kézben.

A madarak még rovarokat gyűjtenek,

életük társához sosem lesznek hűtlenek.



Fiatal pár ölelkezve üldögél a padon,

remélik, életük útja összeér egy napon.

Csillog a szemük, miközben beszélnek,

az élettől minden jót és szépet remélnek.



Felállnak. Árnyékuk kísérőként tart velük,

séta közben olykor összekoccan a fejük.

Az alkony fénye betölti már az egész teret,

érzik, ez a pillanat szebb tán nem is lehet.

kissing couple, romance, sunset

Rózsaszín köd

Rózsaszín köd, átláthatatlan fátyol,

reád telepedhet bármikor és bárhol.

Vakká tesz a valósággal szemben,

hatására elalélsz, szépen, csendben.



Könnyűnek, boldognak érzed magad,

s eközben gyakran elakad a szavad.

Már ébren is álmodsz, az űrben jársz,

mindennél csodásabb pillanatra vársz.



Nem jutnak el a füledig mások szavai,

hidegen hagynak a gazdagok javai.

Epekedsz, nem alszol, s nem eszel,

egyetlen pillantástól zavarodott leszel.



Lassan felszáll a köd, tisztul a világ,

láthatóvá válik az összes rejtett virág.

Tisztábban csobognak a hideg patakok,

eljutnak hozzád a hallgatag panaszok.



Látod a reggeli Nap ragyogó fényét,

újra felfedezed önmagad igazi lényét.

Feltárul előtted a lehetőségek kapuja,

s szétoszlik a kétkedés maró hamuja.

landscape 52e4dd444c 1280

Változó világ

Mindig minden állandóan változik,
ahogy a jövő fodra követi a múltat,
az idő kegyetlenül erős sodrásában,
s a történések véges folyamatában,
a fontos döntések sora legtöbbször,
csupán egy szemvillanáson múlhat.

Gyakorta van, hogy ráébredünk erre,
mégis mélázunk, miközben hibázunk.
Legbelül tudjuk, hogy bizony így van,
mégis értelmetlenül tovább vitázunk.

Vágyak, s álmok nőnek a lelkünkben,
ahogyan az új friss fű sarjad a mezőn,
olyan sokszor megbántanak minket,
olyankor csak nézünk üresen, merőn.

Fájdalmunkban úgy érezzük magunkat,
akár egy ártatlan, kicsi, megtiport virág,
nem látunk szorult helyzetünkből kiutat,
hiszen ellenünk van biz az egész világ.

Idővel megnyugszunk, mint a pihenőre
készülő Nap a vöröses árnyalatú éjben,
rá is szolgált, hiszen egész nap kitartóan
rótta szokásos útját, a csillagközi térben.

Tisztul a kép, belátjuk semmi sem örök,
majd a fájdalom, a bánat is elszáll tova,
tudatában vagyunk, ez egy változó világ,
bizakodunk, a rossz nem tér vissza soha.

planet, sience fiction, fantasy world