emberek Archívum - 60 / 72 oldal

Állatoknak tartva

Állatoknak tartva kezelnek, s bánnak velünk,

elvárják, hogy ugorjunk a parancsszóra,

s önmagunkért semmit ne tegyünk.

Meghatározzák, hogy miről, mit gondoljunk,

mit szabad ennünk, miféléket is ihatunk,

s főleg semmit meg ne fontoljunk.

Eldöntik kit szerethetünk, kikkel kell élnünk,

kiknek kell átadni összegyűjtött javainkat,

s elérik, hogy folyamatosan féljünk.

Felforgatják, s elpusztítják a békés világunk,

megfigyelnek minden lehetséges módon,

és mindig tudják, miket is csinálunk.

Kísérleti patkányként bánnak a gyerekekkel,

s bármikor el is vehetik őket a szüleiktől,

leszámolnak az érzésekkel, szeretettel.

Állatoknak tartva, háziállatoknak, le is ölnek,

hiszen szentül hiszik, hogy ők különbek,

s eme hazug önámításnak be is dőlnek.

Bármikor eljöhet

Bármikor eljöhet életünkben az utolsó pillanat,

mindig is tudtuk és mégis nehéz elfogadni,

hogy létünk megszűnhet egy perc alatt.

Ám az is meglehet, hogy sokáig húzódik a vég,

s addig rengeteg szenvedésben lesz részünk,

a lelkünk hiába szeretne küzdeni még.

Bármilyen hosszúra is nyúljon az utunk odáig,

számtalan dolgot mulasztunk el időközben,

s bánni fogjuk, hogy tétováztunk sokáig.

Mennyi kimondatlan gondolat marad bennünk,

mennyi kihagyott szerelmet őriz a szívünk,

s hány ölelést, amit meg nem tettünk.

Bármikor eljöhet értünk a végtelennek a hajója,

amely békésen száll a csillagködök között,

s megmaradt álmaink ott válnak valóra.

Mit szólnának elődeink

Mit szólnának elődeink, ha látnák mivé váltunk,

s látnák azt, hogy önként feladjuk mindazt,

amire egykor olyannyira vágytunk?

Ha látnák, hogyan mondunk le a szabad életről,

minden jogunkról és az összes álmunkról,

nem sütnék le a szemüket a szégyentől?

Ha látnák, mennyire gyávák és rettegők lettünk,

mennyire befolyásolhatóak, beidomítottak,

nem válna értelmetlenné minden tettünk?

Ha látnák, hová süllyedtünk az évek folyamán,

miként ugrasztanak össze minket érdekből,

s közben tétlenül ülünk a sors vonatán?

Mit szólnának elődeink, ha jelenleg itt állnának,

s fürkésző tekintettel végigmérnének minket,

meglepő lenne, ha a sírjukba vágynának?

Meddig tűrjük

Meddig tűrjük, hogy mások döntsenek helyettünk,

mások mondják meg, mikor, mit tehetünk,

s mások uralkodjanak felettünk?

Miért fogadjuk el, hogy tönkretegyék az életünket,

hogy eltiporják a szabadságunkat, jogainkat,

s előidézzék a kínzó végzetünket?

Hogyan hagyhatjuk azt, hogy elvegyék a javainkat,

s amíg sokszorosára növelik a bajainkat,

elnémítsák a józan szavainkat?

Hogy nézhetjük tétlenül, hogy állatként kezelnek,

tücsköt, bogarat és férget etetnek velünk,

míg a világra rácsokat szerelnek?

Milyen szülő az, aki a saját gyermekeit sem védi,

tétlenül hagyja, hogy kísérletezzenek rajtuk,

s eközben az igazságot azt kétli?

Meddig tűrjük, hogy a halálunkig igában tartanak,

félelmet és rettegést generálnak a számunkra,

míg ők otthon békésen alszanak?

Mivé válik

Mivé válik az ember tragikus körülmények között,

mikor megfeledkezik arról, hogy ki is volt rég,

s mennyi mindent hagyott maga mögött?

Mikor elfeledi a régi szép időket és egykori álmait,

s hagyja homályba veszni a kedves pillanatokat,

amik feltüzelték a lelke rejtett vágyait?

Amikor már nem igazán önmaga, s mindene sajog,

az egészségét aláásta a megszámlálhatatlan baj,

s amikor a jövője immár nem ragyog?

Mivé válik ez a világ a folytonos félelem korában,

a ridegség, kegyetlenség, érzéketlenség idején,

s marad egyáltalán valami jó a nyomában?

Pénzért bármit

Pénzért bármit meg lehet venni és szerezni,

hatalmat, kastélyt, autót, repülőt, jachtot,

ám nem lehet tiszta szívből szeretni.

El lehet érte adni a becsületet, lelket, hazát,

s megtagadni a családot, igaz barátokat,

nem meghallva a gyermekek szavát.

A telhetetlenek képesek gyilkolni is miatta,

háborúznak és pusztítanak kegyetlenül,

s a rengeteg ártatlant a világ siratja.

Pénzért bármit megkap az, akinek van elég,

s míg ő dőzsöl a javakban és élvezkedik,

sokaknak arra sem jut, hogy egyék.

A manipuláció világában

A manipuláció világában a borzalom rengeteg,

tetszés szerint tehetnek bármit, bárkivel,

s azután újabb rémségekbe kezdenek.

Folyamatosan adagolják a félelmet, a rettegést,

s miközben egyre gyarapszik a vagyonuk,

tökélyre fejlesztik a hazug tettetést.

Álnokságuk és gonoszságuk nem ismer határt,

lelkiismeretük nincs, becsületük szintúgy,

s tervszerűen osztogatják a halált.

A céltáblájuk közepén van felnőtt és gyermek,

idős, fiatal, férfi, nő, egészséges, elesett,

s minden élőnek ássák a vermet.

A manipuláció világában nem lesz nyugalom,

s nem lesz békesség, öröm, vidámság,

amíg a gonosz uralkodik a tudaton.

Mindenkinek megvan a maga terhe

Mindenkinek megvan a maga terhe, ez így igaz,

megvan a saját problémája, kínja és gondja,

s ez bizony senki számára nem vigasz.

Olyan dolgokkal kell küzdeni életünk folyamán,

amelyek legtöbbje egyre kibírhatatlanabb,

s mind együtt utazunk a sors vonatán.

Elszenvedjük az igazságtalanság gyilkos voltát,

az állandó kiszolgáltatottságot, az adókat,

és közben letagadják létünk mivoltát.

Mindennap húzzuk az igát, s jobb mégsem lesz,

vajon mikor jön már rá az emberek zöme,

hogy értük a hatalom semmit nem tesz?

Mindenkinek megvan a maga terhe, ez iszonyú,

s nem úgy tűnik, hogy ennek vége lehet,

ez pedig lelkeket kiölő és szomorú.

Van értelme az életnek

Van értelme az életnek, melyben a rossz rengeteg,

amelyben kizsákmányolnak és kizsigerelnek,

s mindennap egy szörnyűséges fergeteg?

Mi a jó a nehéz napokban, mikor nincs menekvés,

mikor szeretetre lenne szükség és békességre,

s melyben nincs jó szándékú cselekvés?

Elfogadható, hogy még öregen is dolgozni kelljen,

gyengén, elesetten, leépült elmével, megtörve,

s mind aki ilyen megszólalni se merjen?

Miféle dolog megfosztani bárkit attól, hogy éljen,

és szabad akaratát elvenni aljas szándékból,

s elintézni, hogy amíg él csak féljen?

Miféle világ az, melyben a gonosz uralja a Földet,

amelyben eltiporják az értelmet, az érzéseket,

s kiirtanak minden még meglévő zöldet?

Van értelme az életnek kihasználtan, s szolgaként,

lélekben megtiporva, becsületben megsértve,

és mindörökre a sötétség foglyaként?

Becsapva és megtévesztve

Becsapva és megtévesztve élnek az emberek,

egykedvűen végzik a dolgukat naponta,

a teendőjük nem kevés, rengeteg.

Elgondolkozni sem idejük, sem erejük nincs,

annyira lefoglalja őket az a sok rossz,

s lassan szabad akaratuk sincs.

Elvész minden joguk, amit valaha szereztek,

amiért sokat harcoltak, s vérüket ontották,

miközben sok családtagot eltemettek.

Sötét vihar dühöng, mindennapos az ármány,

s valamennyi életforma veszélyben van,

hisz nem többek ők, mint zsákmány.

Becsapva és megtévesztve az élet kegyetlen,

tragikus idők járnak, s nem lesz irgalom,

amíg nem lesz rend a fejekben.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31