emberek Archívum - 61 / 72 oldal

Ha a pénz nem létezne

Ha a pénz nem létezne, a világ nagyon más volna,

nem a gyűlölködés és a kapzsiság uralná,

hanem az igaz szeretetről szólna.

A békéről, a nyugalomról, a családokról, s a jóról,

a szépségről, az összefogás óriási erejéről,

a becsületről és az igaz szóról.

Nem folyna a csapból is az ármány és a hazugság,

a sötét gonosz szemfényvesztése elbukna,

s helyette felragyogna az igazság.

Nem dúlna állandóan háború ezen a szép Földön,

nem irigykednének egymásra az emberek,

s nem volna drága hitel, kölcsön.

Ha a pénz nem létezne, a lélek nem lenne fogoly,

szabadon és tisztelettel bánna másokkal,

s természetessé válna a mosoly.

Minden pillanat

Minden pillanat egy újabb lehetőséget kínál,

egy másik esélyt és valamiféle varázst,

a sors sokszor újabb táncra hív már.

Csak az emberen múlik, hogy mit is lép erre,

van-e bátorsága megragadni eme esélyt,

vagy maga sem tudja hova, merre.

Amit hagy örökre elsuhanni, azt bánni fogja,

amíg csak él, mindennap kínozza majd,

s ez a tudat a lelkét nagyon nyomja.

Minden pillanat a végtelen honában egyesül,

és ott pihennek meg a csillagok között,

miközben az útjuk végére pont kerül.

A Halál kapujában

A Halál kapujában minden fájdalom véget ér,

nem lesz több probléma, gond és baj,

immár az örök nyugalom a cél.

Ott áll a kaszás, s megnyugtat, nem kell félni,

ezután megszűnik a szenvedés, a kín,

s a birodalmában jól lehet élni.

Elszáll valamennyi adósság, nincs több teher,

viszont megmarad a feltétlen szeretet,

s itt egy lélek, semmiért sem felel.

A Halál kapujában indul egy út a végtelenbe,

fel a csillagok közé, s az időtlen időkbe,

honnan vissza lehet nézni éjjelente.

A pusztítás lovasa

A pusztítás lovasa keményen végzi a dolgát,

ahol feltűnik, ott lángba borul minden,

megkeserítve az emberek sorsát.

Nyomában jár a halál és az iszonyú rettegés,

égett tetemek jelzik, hogy merre haladt,

s nem maradt utána, csak szenvedés.

A pusztítás lovasa vágtat, nem fog megállni,

nem kímél és nem kegyelmez senkinek,

csak a szeretet tudja az útját lezárni.

Év végén

Év végén a Remény egy kicsit kipihente magát,

sikerült rendeznie a gondolatait, érzéseit,

s rájött, régóta nem hallatta a szavát.

Nem is volt rá lehetősége és gyötörte a félelem,

a szégyen emésztette emiatt, visszavonult,

s úgy érezte, hogy mindenre képtelen.

Most azonban bátorságát összeszedve útra kelt,

fogta a hamuba sült pogácsákat, a kabátját,

és a hűtőben még finom bort is lelt.

Év végén eldöntötte, hogy eztán másképp lesz,

segíteni fog az embereken, az elesetteken,

és mindent csakis egy jobb világért tesz.

Fény idején sem

Fény idején sem pihen meg a sötétség serege,

és egyszerűen nem is akarnak megállni,

hisz őket taszítja a szeretet melege.

Képtelenek a jóra, az együttérzésre, a szépre,

képtelenek bármiféle emberi érzésekre,

és lehúznának mindenkit a mélybe.

Vérbe borítanák az egész világot véglegesen,

elpusztítanák a Földi életet mindörökre,

s leszámolnának a léttel ténylegesen.

Fény idején sem ment meg semmiféle csoda,

s ha nem fognak össze az emberek végre,

akkor nem menekülnek előlük soha.

Álmok élednek újra

Álmok élednek újra, mikor ünnep közeledik,

legalább egy kis időre visszatér a remény,

s mindenki kevesebbet kötekedik.

Felerősödik a szeretet, a rossz hátrább vonul,

hópikék szállingóznak a fagyos estéken,

s minden hely fényözönbe borul.

Álmok élednek újra és szerelmek szövődnek,

szívek dobbannak, s cirógatnak a vágyak,

így adva újabb esélyt a jövőnek.

Szív és szeretet nélkül

Szív és szeretet nélkül nagyon nehéz túlélni,

rengeteget kell szenvedni eme világban,

s mindezeken nem lehet túllépni.

A lelketlen lelkűeket ez nem igazán zavarja,

ők elfogadnak minden rosszat örömmel,

s hatalmas felettük a gonosz hatalma.

Mindennap egy újabb keserv, szörnyű teher,

és egyre fokozódó nyomás, tönkretétel,

a sötétség folyvást mérget kever.

Az emberek bizonytalanok, s némán tűrnek,

harc nélkül feladják jogaikat, az életüket,

és eközben teljesen összetörnek.

Szív és szeretet nélkül nem maradhat esély,

némi reményt csak az összefogás adhat,

hiszen egyre hatalmasabb a veszély.

Mi értelme az életnek

Mi értelme az életnek, ha a szomorúság rengeteg,

s alig van benne öröm, kihalóban a szeretet,

és érzéketlenekké váltak az emberek?

Mi is a jó van abban, hogy mindenki szolga lehet,

és fejet hajtva, rabként élve nyomorult életét,

szabad akaratából semmit nem tehet?

Miért is kellene küzdeni bármiért, ha értelmetlen,

ha kiölik a lelket is az emberek sokaságából,

s ha az igazság bűn, sőt kényelmetlen?

Minek a jó szándék, ha nem párosul valódi tettel,

és nagyon sokan lassan alamizsnából élnek,

s rettegve kelnek, ha csörren a vekker?

Mi értelme az életnek, mikor a sötét gonosz az úr,

és a gyűlölet hihetetlenül elterjedt a Földön,

s mindenhol az iszonyatos harag dúl?

Elmebajos világ

Elmebajos világ az, amelyben most élünk,

s amelyben úgy rettegünk, szenvedünk,

és amibe belehal az igazi énünk.

Amelyben a jót üldözik, s a hitvány feszít,

a becsületes elvérzik, az aljas dicsőül,

és a tisztességes mindent elveszít.

Az emberség ritka, mint Holdon a levegő,

a gonosz gyűlölete ellenünk hatalmas,

s hamar megtelik minden temető.

Az emberek megosztottak, s kínzó a jövő,

családok bomlanak szét, vesznek össze,

és pusztul a sok mérget nyelő.

A barátságok felbomlanak, a szerelem fáj,

a nehézségek elpusztítják az értelmet,

s az emberi faj olyan, mint a nyáj.

Elmebajos világ, gyorsan közelgő végzet,

önmagunk és szabadságunk feladása,

csak felgyorsítja a sötét véget.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31