Saját alkotásaim
Egy nyugodalmas éjszakán, amikor a Hold ragyog,
az álmok elviszik az embert az ismeretlenbe,
ahol minden szép és nincsenek bajok.
Egy nyugodalmas éjszakán, fent, a csillagok között,
újra kalandokra indul a lélek, messzire szállva,
és a sok rosszat itt hagyja, maga mögött.
A tücskök zenéje messzire hallik az őszi estéken,
amikor a csillagok gyémántként ragyognak,
s a Hold járja szokásos útját az estében.
Ciripelésük egyfajta nyugalmat sugároz a térben,
és a hallatán romantikus hangulat támadhat,
érzelmek indulnak vadászatra az éjben.
A tücskök zenéje megcirógatja a szomorú lelket,
elfeledteti a bánatot, örömöt és reményt kelt,
s általa a legbékétlenebb is békére lelhet.
Őszi estéken, amikor fent ragyognak a csillagok,
s a Hold, kerekded arccal mosolyog közöttük,
itt, alant, a szellővel suhannak az illatok.
Még pompáznak a virágok és termés van bőven,
a fák ágai roskadoznak az almától, körtétől,
a természet szépsége páratlan az őszben.
Őszi estéken, amikor az élővilág nyugalomra tér,
s elcsendesedik minden, kialszanak a fények,
az álmok világa, ismételten új életre kél.
Egyszer mind elmegyünk oda, hol a nyugalom örök,
s ama helyen rátalálunk majd a lelki békénkre,
ott senki nem kiabál és semmi nem zörög.
Szabadok leszünk végre, s a csillagok között járunk,
nem cipelünk terheket, gondokat, fájdalmakat,
és egy varázslatos, csodás világra találunk.
Egyszer mind elmegyünk, s visszük az emlékeinket,
visszük, mit a szívünk magában rejtett mindig,
a titkainkat, a vágyainkat és a reményeinket.
Suhanó álmok járják a táncukat a csillagok között,
van mindenféle, jó, rossz, vidám, szomorú,
és ember áll, valamennyi mögött.
Emlékek, elképzelések, vágyak adják az alapjukat,
fantázia teszi színesebbé az estek sokaságát,
és éjjelente folytatják kalandjukat.
Suhanó álmok pihentetik a fáradt elméket reggelig,
ellazítják a testet, amely túl sok terhet cipel,
és ilyenkor nyugalomhoz engedik.
Vágyálmok suhannak tova a kora hajnali széllel,
és számtalan érzést, óhajt visznek messzire,
de újra visszatérnek majd, minden éjjel.
Éjjelente elhozzák a fantáziák és a titkok világát,
a legtüzesebb vágyakozásokat, a félelmeket,
így pótolva a nappali bátorság hiányát.
Vágyálmok suhannak a ragyogó csillagok útján,
s velük tartanak a szívek a végtelenség felé,
játszadozva a lelkek érzékeny húrján.
Mint apró gyémántok, úgy ragyognak a csillagok,
és az emberek, akik éjszakánként nézik őket,
azt mondják, ott fönt laknak az angyalok.
Ott élnek a szemek elől megbújva, s láthatatlanul,
onnan figyelnek és segítik a bajba jutottakat,
a tudtuk nélkül, kedvesen, számolatlanul.
Mint apró gyémántok, melyek megérintik a lelket,
úgy fénylenek a csillagok a legsötétebb éjben,
s általuk a legelesettebbek is békére lelnek.
Mikor leszáll az éj, felragyognak a csillagok,
s közöttük mosolyog a kerek arcú Hold,
mely odafönt is érzi a virágillatot.
A kertekben nyugalom honol, csend és béke,
ilyenkor nő a fű, mindenfelé új élet sarjad,
s lepihennek a nappal állatai végre.
Mikor leszáll az éj, csodás álmok kelnek útra,
életre keltik a fantáziák varázslatos világát,
s ezt megteszik minden éjszaka, újra.
A fantáziák világában bizony megtörténhet bármi,
valóra válhatnak a legkülönlegesebb álmok,
s az ember tud a csillagok között járni.
Lovagolhat sárkányok hátán, s lehet egy varázsló,
megküzdhet a csodaszép hercegnő kezéért,
és lehet gonosz űrlényekkel csatázó.
Halhatatlanná válhat és uralhatja az egész Földet,
űrhajóval száguldozhat a galaxisok között,
s legyőzheti a veszedelmes szörnyet.
A fantáziák világában nincs akadály és lehetetlen,
lenyűgöző teremtmények lakják a bolygót,
békében, boldogságban, szeretetben.
Nyugodalmas éjszakákon, amikor világít a Hold,
s körötte fényesen ragyognak a csillagok,
az alvó világ nem is olyan zord.
Mindenfelé békesség árad, s a félelem is lepihen,
a nyugalmat változatos álmok színesítik,
s talán hihetetlen, de van ilyen.
Nyugodalmas éjszakákon az élet szépnek látszik,
s miközben baglyok suhannak csendesen,
a Hold fénye az ablakokon játszik.
