csillagok Archívum - 4 / 5 oldal

A fantáziák világában

A fantáziák világában bizony megtörténhet bármi,

valóra válhatnak a legkülönlegesebb álmok,

s az ember tud a csillagok között járni.

Lovagolhat sárkányok hátán, s lehet egy varázsló,

megküzdhet a csodaszép hercegnő kezéért,

és lehet gonosz űrlényekkel csatázó.

Halhatatlanná válhat és uralhatja az egész Földet,

űrhajóval száguldozhat a galaxisok között,

s legyőzheti a veszedelmes szörnyet.

A fantáziák világában nincs akadály és lehetetlen,

lenyűgöző teremtmények lakják a bolygót,

békében, boldogságban, szeretetben.

Nyugodalmas éjszakákon

Nyugodalmas éjszakákon, amikor világít a Hold,

s körötte fényesen ragyognak a csillagok,

az alvó világ nem is olyan zord.

Mindenfelé békesség árad, s a félelem is lepihen,

a nyugalmat változatos álmok színesítik,

s talán hihetetlen, de van ilyen.

Nyugodalmas éjszakákon az élet szépnek látszik,

s miközben baglyok suhannak csendesen,

a Hold fénye az ablakokon játszik.

Csillagfényes estéken

Csillagfényes estéken, mikor a Hold magasan jár,

csilingelő madárdal hangjait viszi a szellő,

s az élővilág pihentető nyugalomra vár.

Lassan elcsitulnak a neszek, a zörejek és a zajok,

a legtöbb ember hazatér, eleget szorgoskodtak,

s álomra hajtják a fejüket kicsik, nagyok.

Csillagfényes estéken útjukra indulnak az álmok,

s miközben csodás helyekre viszik az alvókat,

az éjben szentjánosbogarak ropják a táncot.

Egy csillagos estén

Egy csillagos estén, amikor nyugalom honol,

a Földön mindenfelé utat tör a szeretet,

s a békesség uralkodik, nem a pokol.

Megdobbannak a szívek, emlékek törnek elő,

s akár havas a táj, akár zöldellnek a rétek,

a lelkekben rejlik az igazi nyerő erő.

Egy csillagos estén minden szebbnek látszik,

elérhetőbbnek tűnnek a régi szép álmok,

s a vágyak sora a fantáziákon játszik.

A csillagok útján

A csillagok útján sétálnak az eltávozó lelkek,

köröttük mindenfelé varázslatos az űr,

s ők remélik, végre békére lelnek.

A galaxisok között hihetetlen az a nyugalom,

ami eddig elképzelhetetlen volt számukra,

s annak, ki idejut, ez igazi jutalom.

A csillagok útján haladva az emlékek szépek,

hisz megszépültek e csodás ragyogásban,

s ebben nem volt részük, amíg éltek.

Varázslatos világegyetem

Varázslatos világegyetem, a végtelen pazar világa,

csillagködök, kvazárok, üstökösök, meteorok,

és galaktikus szépség minden irányba.

Felfoghatatlan méretek és el nem képzelhető jövő,

az anyag folyamatosan változik a kinti térben,

s a rejtélyek sokasága mindent átszövő.

Varázslatos világegyetem, amelynek nincs határa,

szupernóvák, fehér törpék, bolygók, s holdak,

az életre valamennyiüknek van hatása.

Minden pillanat

Minden pillanat egy újabb lehetőséget kínál,

egy másik esélyt és valamiféle varázst,

a sors sokszor újabb táncra hív már.

Csak az emberen múlik, hogy mit is lép erre,

van-e bátorsága megragadni eme esélyt,

vagy maga sem tudja hova, merre.

Amit hagy örökre elsuhanni, azt bánni fogja,

amíg csak él, mindennap kínozza majd,

s ez a tudat a lelkét nagyon nyomja.

Minden pillanat a végtelen honában egyesül,

és ott pihennek meg a csillagok között,

miközben az útjuk végére pont kerül.

Mikor a Nap lepihen

Mikor a Nap lepihen, eljön a csillagok ideje,

fennen ragyognak az éjszaka sötétjében,

s nem zavarja őket a cudar tél hidege.

Olyanok, akár az apró gyémántok sokasága,

játékosan szórják szét ezüstös fényüket,

s nem süllyednek a feledés mocsarába.

Emlékük és szépségük az idők végéig kitart,

túlélik a galaxisok pusztulását az űrben,

s átvészelnek sok csillagközi vihart.

Mikor a Nap lepihen és a csönd is aludni tér,

a nyugalom a békességgel őrségbe indul,

s reggelig visszavonul a haragos szél.

Az ég drágakövei

Az ég drágakövei fennen ragyognak az égen,

mint apró és szikrázó gyémántok sokasága,

amik szétszóródtak az éjszakai szélben.

Látványuk varázslatos, titkok sokaságát rejti,

jótékonyan hat a szívre, ahogy a lélekre is,

s igazi erejüket csak kevés ember sejti.

Az ég drágakövei tükröződnek a szemekben,

sejtelmesen cirógatva a vágyak sokaságát,

s reményt mutatva az égi jegyekben.

A végtelen felé hajózva

A végtelen felé hajózva, a csillagok között,

az emberi lelkek nyugodtak és békések,

csak a rosszat hagyják maguk mögött.

Magukkal viszik azonban a szeretet erejét,

a boldog pillanatokat, a csodás álmokat,

s a dobogó szívük őszinte melegét.

A szeretteik emlékét, szavait, pajkosságát,

a gyermeki kacajt, a csilingelő nevetést,

és a kicsik mosolygó arcocskáját.

Az igaz öleléseket, s a barátságok emlékét,

a forró szerelmes perceket, a vágyakat,

és az összetartozás valós eszméjét.

A végtelen felé hajózva nem létezik bánat,

nincs többé fájdalom, sértődés, harag,

s minden lélek szabadon szállhat.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31