álom Archívum - 5 / 5 oldal - Kiss Gyula versei

Nyugodt esték, békés napok

Nyugodt esték, békés napok, s vidám élet,

erre vágyik az a rengeteg megfáradt lélek.

Oly sok szenvedés, s annyi fájdalom után,

emberibb és sokkal igazabb időkre csupán.

Áhítják a szeretetet, s a szerelem varázsát,

az örömteli ölelést és a szívnek a tanácsát.

Vágyják az egészséget, mesebeli dolgokat,

s minden jót, ami megszépítheti a sorsukat.

Nyugodt esték, békés napok, órák, percek,

és szép évek, melyek boldogságban telnek.

Mindezeket, s mást is álmodnak olyan rég,

Földet, ahol süt a Nap, s mindig kék az ég.

Álomba ringatni magunkat

Álomba ringatni magunkat igencsak veszélyes,

hiszen abban a helyzetben elalél az agyunk,

s mit kivetíthet, az gyakorta szeszélyes.

Szeszélyes, hiszen tőlünk függetlenül változik,

néha szépet mutat, máskor pedig kalandosat,

ám gyakorta az ember rosszat álmodik.

Az ébredés pillanatában tisztulni kezd mindez,

vajon mit is láthattunk a lelki szemeink előtt,

s a tisztánlátáshoz el kell jutni egy szinthez.

Egy szinthez, mely sokaknak nehézséget okoz,

és mivel nem tud eligazodni önmagán sem,

immár az álmai jelentése után nyomoz.

Álomba ringatni magunkat egy érdekes utazás,

meglehet sokkal felkavaróbb, mint az élet,

s izgalmasabb, az igazság utáni kutatás.

Egy jó alvás

Egy jó alvás igazi gyógyír lehet mindenre,

ellazíthat, a szervezet védővonala harcol,

s az álmok világa belelát mindenbe.

Azt is látja, ami meg sem történt sohasem,

és a fantáziák varázslatos helyeire repít,

hőssé tehet a magasban, s odalent.

Izgalmas kalandokra csábít el minden este,

s mint malacok a szalmában, úgy alva,

jól pihenhet az ember fáradt teste.

Egy jó alvás száz ébrenléttel is simán felér,

meseszép vidékeken szárnyalhat a lélek,

s éjjelente újabb történeteket mesél.

Amíg alszunk

Amíg alszunk, addig rejtélyes világban járunk,

szépeket is álmodhatunk, varázs vesz körül,

s mindig megszerezzük, amire vágyunk.

A jövő várhat reánk a galaxisok között szállva,

ragyogó csillagok, s fekete lyukak mélyén,

az embert a csodák mesés esélye várja.

Minden beteljesül, amit valaha is elképzeltünk,

legyen az szerelem, vagy izgalmas kalandok,

s rájövünk, a fantáziánkban eltévedtünk.

Amíg alszunk, nem érezünk fájdalmat, kínokat,

a remény éltet és a siker garantáltan biztos,

a lelkünk mindennap új álomra hívogat.

Varázslatos élet

Varázslatos élet, amelyben a boldogság szárnyal,

melyben az öröm folyamatos, a lélek repes,

s a szív alig bír a sok óhajjal, vággyal.

Ahol a szeretet örök és a segítés nem ismeretlen,

hol szerelem járja át a napok minden percét,

s nincs olyan ember, aki tiszteletlen.

A köszönés bárki felé egyértelmű, hangos, tiszta,

nincs rossz, nem létezik politika, s bűnözés,

és alapból a jó, a békésebb élet titka.

A családok összetartók, nincs harag, s feszültség,

oly gyakori a játék, a vidámság és a kacagás,

nem meglepő a mindennapos derültség.

Varázslatos élet, igazi bűbáj, de betegség nélkül,

mindenfelé dús, zöld mezők és virágos rétek,

ám az ember sajnos felébred végül.

Szívvel és lélekkel

Szívvel és lélekkel lehet csak csatát nyerni,

ahhoz azonban nem elég vágyakozni,

hanem tenni kell és merni.

Legyen az akár egy álom, harcolni kell érte,

kitartóan, becsülettel, s igaz szeretettel,

hogy győzelem legyen a vége.

Nem szabad semmit feladni soha, ha fontos,

ne félemlítsen meg a sötétség ármánya,

akkor sem, ha ez a világ mocskos.

Ne uraljon el a rettegés, a pánik, s a közöny,

mert akkor el fog veszni a remény is,

s nem marad meg kő a kövön.

Szívvel és lélekkel érdemes egyáltalán élni,

jó szándékkal küzdeni, s menni előre,

így a vereségtől nincs miért félni.

Mély álomban

Mély álomban szundítanak az állatok,

olyankor nem éreznek félelmet,

sem fájdalmat, sem bánatot.

Nem látják, hogy körülöttük mi folyik,

nem reagálnak, s nem érzékelik,

az álmuk mégis elfogyik.

Már ők sem ugyanazok álmok nélkül,

csupán szőrös, s tollas élőlények,

sokuk bármitől megrémül.

Megrémülnek a szellőtől és az esőtől,

felborzolva a szőrüket, s tollukat,

rettegnek mindenféle erőtől.

Attól is, melyet legyőzhetnének simán,

amely nagynak láttatja önmagát,

de valójában hitvány, silány.

Mély álomban maradva le lesznek ölve,

kizsigerelik majd mindannyiukat,

s meg lesznek sütve és főzve.

Ha idejében magukhoz térnének végre,

az álmok nélküli világban küzdve,

nem kerülnének hűtőbe, jégre.

A medve

A medve félálomban szundít,

néha a másik oldalára fordul,

álmaiban sok halat elpusztít,

s pihenő gyomra megkordul.

Arcán medvemosoly látszik,

s málna illatát érzi orra előtt,

fantáziája érzékeivel játszik,

mozog a szája, enne mielőbb.

Míg horkol, léptek zaja hallik,

s belopakodik néhány ember,

miközben az álmok sora zajlik,

végigmérik gyilkos szemmel.

Méregetik bundája vastagságát,

mekkora, s mennyi pénzt érhet,

növelné önmaguk gazdagságát,

a medve kegyelmet nem kérhet.

Nem fog kapni, ha nem ébred,

a gyilkosok megnyúzzák élve,

s akkor biz többé fel nem éled,

már körbe is állták mind, félve.

Hiszen rettegnek nagy erejétől,

hiába alszik, így is tartanak tőle,

halálát tervezték már az elejétől,

bízva, nem hallanak többé felőle.

A medve orrát megcsapja a bűz,

a gonosz bűze árad barlangjában,

e rémes szag minden álmot elűz,

felriadva széttépi őket haragjában.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30