Saját alkotásaim
Az álomvonat zakatol és sok szépet mutat,
amit az elme éber állapotában elnyom,
azon titkok között kutatja az utat.
A lélek alvás közben feltárja amire vágyik,
elővarázsol olyasmiket, amik izgatják,
s olyankor felhőtlenül játszik.
A fantázia szabadon, korlátok nélkül repül,
bárki bőrébe belebújhat éjszakánként,
s a végén mindig a jó kerül felül.
Az álomvonat zakatol, átszáguld az életen,
s pihenteti a testet, miközben ellazítja,
ám reggel megállni kénytelen.
A vágyott nyugalom, a béke és a szeretet álom,
pedig a szív, a lélek, annyira repes utánuk,
azonban a sors sajnos nagyon álnok.
Néha felcsillantja a reményt, feltüzeli a vágyat,
s miközben az ember már beleéli magát,
gyorsan küld felé egy sötét árnyat.
A vágyott nyugalom szinte elérhetetlen, s ritka,
olyan, mint egy mesebeli csodás ajándék,
amit senki nem szívesen adna vissza.
Hamar eltelik ami jó, szinte meg sem történt,
és csupán egy álomnak tűnik nemsokára,
nem kavarja fel a galaktikus örvényt.
Az elképzelt dolgok kevésszer válnak valóra,
pedig olyannyira csábító maga a tudata is,
s így érezhet a Föld valamennyi lakója.
Hamar eltelik ami jó, mi marad, az az emlék,
s a lélek belül új kalandokra vágyakozik,
olyanokra, melyek történtek nemrég.
Egy pihentető éjszaka annyira jót tud tenni,
s nem vetekedhet vele biz a világon semmi.
A szép álmok a fáradt elmét megnyugtatják,
s azt, ki álmodik, az ismeretlenbe eljuttatják.
Egy pihentető éjszaka mindenkinek az álma,
éjjelente újra pislákol a reménynek a lángja.
Amíg alszunk, a lelki szemeinken át látunk,
és mindennap a következő éjszakára várunk.
Egy pihentető alvás olyan sok mindennel felér,
a fantáziavilág megelevenedik minden éjjel,
és varázslatos, csodás történetekről mesél.
A tudat ellazul és szabadon járja önmaga útját,
igen gyakran felidézi a régi szép emlékeket,
sokszor újraértelmezve a jelenét, múltját.
Eközben a test csak fekszik, nem ura magának,
tehetetlen és gyakorta szinte bénának tűnhet,
ám álmában ellenáll gondjának, bajának.
Egy pihentető alvás megnyugtathat, erőt adhat,
s szebbé teheti a világot, bármilyen is legyen,
általa bárki ismételten új reményt kaphat.
Nyugodt esték, békés napok, s vidám élet,
erre vágyik az a rengeteg megfáradt lélek.
Oly sok szenvedés, s annyi fájdalom után,
emberibb és sokkal igazabb időkre csupán.
Áhítják a szeretetet, s a szerelem varázsát,
az örömteli ölelést és a szívnek a tanácsát.
Vágyják az egészséget, mesebeli dolgokat,
s minden jót, ami megszépítheti a sorsukat.
Nyugodt esték, békés napok, órák, percek,
és szép évek, melyek boldogságban telnek.
Mindezeket, s mást is álmodnak olyan rég,
Földet, ahol süt a Nap, s mindig kék az ég.
Álomba ringatni magunkat igencsak veszélyes,
hiszen abban a helyzetben elalél az agyunk,
s mit kivetíthet, az gyakorta szeszélyes.
Szeszélyes, hiszen tőlünk függetlenül változik,
néha szépet mutat, máskor pedig kalandosat,
ám gyakorta az ember rosszat álmodik.
Az ébredés pillanatában tisztulni kezd mindez,
vajon mit is láthattunk a lelki szemeink előtt,
s a tisztánlátáshoz el kell jutni egy szinthez.
Egy szinthez, mely sokaknak nehézséget okoz,
és mivel nem tud eligazodni önmagán sem,
immár az álmai jelentése után nyomoz.
Álomba ringatni magunkat egy érdekes utazás,
meglehet sokkal felkavaróbb, mint az élet,
s izgalmasabb, az igazság utáni kutatás.
Egy jó alvás igazi gyógyír lehet mindenre,
ellazíthat, a szervezet védővonala harcol,
s az álmok világa belelát mindenbe.
Azt is látja, ami meg sem történt sohasem,
és a fantáziák varázslatos helyeire repít,
hőssé tehet a magasban, s odalent.
Izgalmas kalandokra csábít el minden este,
s mint malacok a szalmában, úgy alva,
jól pihenhet az ember fáradt teste.
Egy jó alvás száz ébrenléttel is simán felér,
meseszép vidékeken szárnyalhat a lélek,
s éjjelente újabb történeteket mesél.
Amíg alszunk, addig rejtélyes világban járunk,
szépeket is álmodhatunk, varázs vesz körül,
s mindig megszerezzük, amire vágyunk.
A jövő várhat reánk a galaxisok között szállva,
ragyogó csillagok, s fekete lyukak mélyén,
az embert a csodák mesés esélye várja.
Minden beteljesül, amit valaha is elképzeltünk,
legyen az szerelem, vagy izgalmas kalandok,
s rájövünk, a fantáziánkban eltévedtünk.
Amíg alszunk, nem érezünk fájdalmat, kínokat,
a remény éltet és a siker garantáltan biztos,
a lelkünk mindennap új álomra hívogat.
Varázslatos élet, amelyben a boldogság szárnyal,
melyben az öröm folyamatos, a lélek repes,
s a szív alig bír a sok óhajjal, vággyal.
Ahol a szeretet örök és a segítés nem ismeretlen,
hol szerelem járja át a napok minden percét,
s nincs olyan ember, aki tiszteletlen.
A köszönés bárki felé egyértelmű, hangos, tiszta,
nincs rossz, nem létezik politika, s bűnözés,
és alapból a jó, a békésebb élet titka.
A családok összetartók, nincs harag, s feszültség,
oly gyakori a játék, a vidámság és a kacagás,
nem meglepő a mindennapos derültség.
Varázslatos élet, igazi bűbáj, de betegség nélkül,
mindenfelé dús, zöld mezők és virágos rétek,
ám az ember sajnos felébred végül.
