https://gyulaversei.hu/

Hálóval körbefogva

Hálóval körbefogva vergődnek a halak rettegve,

s bármerre is próbálnak kitörni a hálóból,

nem juthatnak vissza a tengerbe.

Minden oldalról folyamatosan szorosabb a háló,

egyre nagyobb a zűrzavar, nagyobb a káosz,

s ez a helyzet már a húsukba vágó.

Meg sem próbálnak kitörni, pedig küzdeni kéne,

ugyanis a fojtogató háló néhol már szakadt,

s ha áttörnék, nem kerülnének jégre.

Hálóval körbefogva nincs jövőjük, sem múltjuk,

nem mások, mint felhasználható áldozatok,

s így, csak a sütőbe vezethet az útjuk.

Az ünnepek időszakában

Az ünnepek időszakában békésebb ez a világ,

másképpen dalolnak még a madarak is,

és szebben nyílik az összes virág.

Vidámabban száguldanak a felhők a kék égen,

az eső is gyengédebben áztatja a mezőt,

s az érzések ragyognak, mint régen.

Az ünnepek időszakában a szeretet is tisztább,

a kedvesség és az udvariasság jelen van,

s kis ideig nem húzódik visszább.

Az élet

Az élet, mint olyan, főleg szenvedések sokasága,

számtalan a tennivaló, a halálig tartó munka,

s az ember elsüllyed a napok mocsarába.

Oly sok a teher, hogy szörnyen nehéz azt cipelni,

gyakorta még levegőhöz jutni sem egyszerű,

s minden kis hibáért jól meg kell fizetni.

Bezzeg az öröm, a vidámság, a szeretet az kevés,

amint kevés a megértés, a becsület, a bizalom,

s csak ritkán hallható, hogy valami mesés.

Az élet sokak számára biz gyötrelem, kínok sora,

bekorlátozások tömege, szomorúság és bánat,

ám feladni nem szabad, semmikor, soha.

Az ego kalitkába zár

Az ego kalitkába zár és kiutat soha nem mutat,

megfertőzi az alapjában normális elmét is,

s e helyzetből menekvés után nem kutat.

Hiszi, hogy nem lehet más vélemény sohasem,

nem tűri el a bírálatot és mások állításait,

s bizonytalan, hogy mi is van odabent.

Nem fogadja el az igazságot, semmiképp, soha,

s ha netán kiderülne, hogy nem volt igaza,

akkor azt állítaná, ez nem más, csoda.

Az ego kalitkába zár, s önnönmagát védelmezi,

egyszerűen nem tűrhet semmiféle ellenállást,

miközben a hamis valóságot vélelmezi.

Mielőtt a Nap pihenőre tér

Mielőtt a Nap pihenőre tér, lekacsint a Földre,

s végiggondolja mennyi szépséget is látott,

szívesen gondol a virágokra, a zöldre.

Mosolyog, amikor az állatvilág tetteire gondol,

mikor látta, hogyan mókáznak a páviánok,

s az orrszarvú milyen mérgesen tombol.

Szinte érezte a különféle virágok bódító illatát,

s elmélkedés közben megcirógatta a füvet,

ekkor látta ébredni az est első csillagát.

Mielőtt a Nap pihenőre tér, elköszön álmosan,

és bágyadtan pislogva néz szét a kék égen,

ám tudja, reggel visszatér sármosan.

Egy csillagos estén

Egy csillagos estén, amikor nyugalom honol,

a Földön mindenfelé utat tör a szeretet,

s a békesség uralkodik, nem a pokol.

Megdobbannak a szívek, emlékek törnek elő,

s akár havas a táj, akár zöldellnek a rétek,

a lelkekben rejlik az igazi nyerő erő.

Egy csillagos estén minden szebbnek látszik,

elérhetőbbnek tűnnek a régi szép álmok,

s a vágyak sora a fantáziákon játszik.

A csillagok útján

A csillagok útján sétálnak az eltávozó lelkek,

köröttük mindenfelé varázslatos az űr,

s ők remélik, végre békére lelnek.

A galaxisok között hihetetlen az a nyugalom,

ami eddig elképzelhetetlen volt számukra,

s annak, ki idejut, ez igazi jutalom.

A csillagok útján haladva az emlékek szépek,

hisz megszépültek e csodás ragyogásban,

s ebben nem volt részük, amíg éltek.

Légbe szálló sóhajok

Légbe szálló sóhajok kavarognak a széllel,

megannyi álmot és vágyat hordoznak,

s végül egyesülnek a fénnyel.

A fény útján haladnak a végtelen felé tova,

ahol már nincsenek akadályok előttük,

s ahonnan nincs visszaút, soha.

Légbe szálló sóhajok hangjait hordja a szél,

e hangokat csak érzékeny lélek hallja,

s amíg hallja, érzi, hogy még él.

Mi mindent

Mi mindent veszítünk el az életünk folyamán,

egészséget, anyagi biztonságot, szerelmet,

és csak sóhajtozunk, mindez oda már.

Elveszítünk szeretteket, barátokat, s komákat,

odalesznek a kedvenc állataink, virágaink,

amíg mi ülünk és várjuk a csodákat.

Elkopnak az ízületeink, s elváltozik a testünk,

az elménk is veszít majd egykori fényéből,

és múlttá válik az összes dicső tettünk.

Mi mindent nem tudunk már megtenni többé,

mennyi álmunk, s vágyunk száll a semmibe,

minekutána a létünk is átváltozik köddé.

Néha nem ártana

Néha nem ártana elgondolkodni, kik is vagyunk,

miért is élünk ezen a Földön, milyen okból,

s magunk után milyen emléket hagyunk.

Nem ártana kiüríteni elméinkből a sok szemetet,

mindazt a sok mocskot, amit reánk öntöttek,

és átérezni, mit is jelent az igazi szeretet.

Nagyon jó lenne egy igazságosabb, s jobb világ,

ahol természetes lenne emberségesnek lenni,

és ahol nem léteznének vihart kavaró viták.

Néha nem ártana önnön lelkünkben elmélyedni,

s elfogultság nélkül beismerni a hibáinkat is,

mielőtt sikerülne életünk útján elvérezni.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30	31