Kategória: versek

Meddig tűri még a nép

Meddig tűri még a nép, hogy hazudjanak neki,

és kizsákmányolják, a létét is elpusztítva,

mert abban a hatalom az örömét leli?

 

Meddig viseli el a megtiprást, a jogai elvételét,

a félelemben tartást, s szabadsága eltörlését,

tagadva a gonosz létezésének elméletét?

 

Miként hagyhatja, hogy kiirtsák eme világból,

s elvegyék a családját, rokonait, barátait,

és ne gondolkozhasson a világról?

 

Hogyan viselheti el, hogy állatokként kezeljék,

és a szeretett gyermekeikkel egyetemben,

végül mindőjüket a vágóhídra tereljék?

 

Meddig tűri még a nép, hogy semmibe vegyék,

s megkérdezése nélkül, levegőnek nézve,

vele ezt a sok mocskot megtegyék?

istockphoto 1328955908 612x612 1

A rózsák völgye

A rózsák völgye egy rejtett völgyben fekszik,

távol a szemektől, s oly távol mindentől,

sehol nem lehet látni belőlük ennyit.

 

Színpompásak, változatosak, s illatuk csodás,

vannak köztük tüskések, tüske nélküliek,

ez a hely olyan, akár egy látomás.

 

Érintetlen földjüket mindig beragyogja a Nap,

s lágy szellő cirógatja selymes szirmaikat,

este pedig mindőjük frissítő esőt kap.

 

Pompáznak már évezredek óta, rejtély a létük,

a természet tüneményei ők a kezdetektől,

s e helyen csak békében van részük.

 

A rózsák völgye holdfényben fürdik éjjelente,

s milliónyi csillag vigyázza a rózsák álmát,

mielőtt reggel eltűnnének a végtelenbe.

istockphoto 1341395832 612x612 1

Lemenőben a Nap

Lemenőben a Nap, s azon tűnődik, lesz-e holnap,

vajon van-e értelme ismét felkelni reggel,

vagy folytatódik ez a sötét korszak.

 

Annyi szörnyűséget látott már az utóbbi időkben,

s megannyi fájdalmat, félelmet és bánatot,

egyértelmű számára, a gonosz időtlen.

 

Bezzeg nagy a hiány szeretetből, örömből, jóból,

becsületből, tisztességből, igaz ölelésekből,

és igen kevés akad az emberi szóból.

 

Lemenőben a Nap, s szomorúsága oly határtalan,

kerek arca komorrá válik a közelgő sötétben,

bosszantja, hogy ennyire tanácstalan.

lake 75621 480

A sötétség kutyái

A sötétség kutyái ismét előbújtak a barlangból,

és sunyin vonyítani kezdtek parancsszóra,

rengeteg embert elüldözve a falvakból.

 

Nemrégen visszahúzódtak pihenni, jóllakottan,

hihetetlen mennyiségű véres húst kaptak,

s azzal elvoltak az elmúlt hónapokban.

 

Gazdájuk a sátán, kiképezte szófogadó kutyáit,

s azok marcangolták, tépték az embereket,

félelemben tartva azok kicsiny pulyáit.

 

Hörgő ugatásuk rettegést keltett, pánikot szült,

zsíros cafatokért bármikor megöltek bárkit,

míg vissza nem hívta őket a hajnali kürt.

 

A sötétség kutyái most ismét ki vannak éhezve,

s mivel közeleg az ősz, még többet akarnak,

kegyetlenségből jól fel vannak vértezve.

 

Ezek a gonosz állatok addig gyilkolják a népet,

amíg a nép, félelmei ellenére összefog végül,

s közösen vetnek eme borzalomnak véget.

istockphoto 940168130 612x612 1

Alaptalanul reménykedve

Alaptalanul reménykedve várnak az emberek a jóra,

becsapva egymást és önmagukat ugyancsak,

mivel maguk is fogékonyak a hazug szóra.

 

Ezernyi ígéret, ármányos, furfangos, hamis hangok,

félrevezető szövegek, fenyegetések, zsarolás,

s majdan emberi csontokon taposó tankok.

 

Alaptalanul reménykedve, bizonytalanul és tétován,

az emberi elme olyannyira hiszékennyé vált,

meglátszik, hogy túl van már a fénykorán.

istockphoto 1265115237 612x612 1

A tündérek világa

A tündérek világa mesés csodákat rejt magában,

boldog perceket, sok mosolyt, vidámságot,

és varázslatos tájakat a határban.

 

A határban, a Holdnak a fényénél, láthatatlanul,

ahol tevékenykednek ezek a csodás lények,

és támogatják a lelkeket fáradatlanul.

 

Éjszakánként az erdők rejtekén táncot lejtenek,

s a dús, zöld mezőkön látható alakot öltve,

néha az embereknek is felsejlenek.

 

A tündérek világa túlmutat a fantázián, a téren,

reményt ad a felnőtteknek, a gyermekeknek,

és segíti őket a nyugodalmas éjben.

istockphoto 1214590078 612x612 1

Végveszélyben

Végveszélyben van az emberiség és ketyeg az óra,

sötét körök igyekeznek kiirtani mindenkit,

s nem számíthat a világ semmi jóra.

 

Készül az új és újabb halálos méreg, amely megöl,

nem fog kegyelmezni, s nem fog megkímélni,

a pusztulás előtt kódokkal megjelöl.

 

Legyen felnőtt, vagy picike gyermek, nem számít,

sajnálatra, segítségre, kíméletre esély sincsen,

s terveitől a gyilkos had nem tágít.

 

Végveszélyben az életösztönnek ébrednie kellene,

különben elvész minden, aminek értelme volt,

elhal a remény és a szabadság szelleme.

watch 1267420 480

A végzet felé hajtva

A végzet felé hajtva szaladnak a kafferbivalyok,

folyton üldözi őket egy nagy oroszlánfalka,

s a napjaik majdnem ugyanolyanok.

 

Legelnek, élelmet keresnek, majd inni indulnak,

vándorolnak a nap legnagyobb részében,

s pihenés után nehezen mozdulnak.

 

Együtt az erejük hatalmas, nehéz legyűrni őket,

közösen nekimennek bármely oroszlánnak,

s ilyenkor bizony mindig győznek.

 

Azonban, amikor üldözésük közben szétválnak,

elvesztik a közösségben rejlő hihetetlen erőt,

s akkor a ragadozók zsákmányává válnak.

 

A végzet felé hajtva csak az összetartás segíthet,

és menekülés közben a bivalyok rájönnek,

egyedül mindegyikük csak veszíthet.

cape buffaloes 5929180 340

Ömlik a szenny

Ömlik a szenny a televízióból, s mérgezi a lelket,

folyamatosan rettegést és félelmet gerjesztve,

egyre jobban növeli az embereken a terhet.

 

A hazugságok árja átmossa a sok fogékony agyat,

s a jól fizetett bérencek gondoskodnak arról,

hogy ne sokan éljék túl ezt a forró nyarat.

 

A hiszékenység nagyon rossz, téves utakra vezet,

rengetegen kifordulnak egykori önmagukból,

s ennek jó vége így biztosan nem lehet.

 

Az engedelmesség felgyorsítja a gyilkos terveket,

amelyeket régen kidolgoztak elmebeteg körök,

nem szánva sem felnőttet, sem gyermeket.

 

Ömlik a szenny a televízióból, elkábítva az elmét,

ám ha az emberek kikapcsolnák és nem néznék,

alaposan megnehezítenék a gonosz tervét.

istockphoto 1127195550 612x612 1

A levegőnket is elveszik

A levegőnket is elveszik, miután mindent elvettek,

a szabadság, a jog, s a lehetőség már nem létezik,

a sötétség homályában valamennyien elvesztek.

 

Le kell mondani mindenről, ami valaha érték volt,

meg kell tagadni az értelmet, a szeretetet, s a jót,

eddig az élet nem a rosszról, gonoszról szólt.

 

Ezután azonban minden más lesz, sokkal rosszabb,

olyan, amit felfogni is képtelen egy szabad elme,

s az alkonyat a szokásosnál sokkal hosszabb.

 

A Nap sem ragyog oly büszkén, mint annak idején,

s égető sugarait mások irányítják terveik szerint,

ahogyan kifognak a télnek is a rideg hidegén.

 

A levegőnket is elveszik, amennyiben ezt hagyjuk,

s ha csupán tétlenül várunk valamiféle csodára,

akkor a végzetünket biztosan meg is kapjuk.

istockphoto 1309798024 612x612 1