Saját alkotásaim
Barátokkal találkozni, minden alkalommal jó érzés,
boldogítja a szívet és megmelengeti a lelket,
s mindez szép emlék lesz, ez nem kérdés.
Barátokkal találkozni örömteli, bármikor is legyen,
főképpen, ha valamilyen kellemes az apropó,
egy ismert, s amúgy is megszokott helyen.
Mindennapi kihívások terhelik ezt a szép életünket,
s tesznek boldoggá minket, méghozzá nagyon,
elősegítve, azt az örömteli végzetünket.
Mindennapi kihívások okoznak csodás pillanatokat,
és számtalan gyönyört, s szeretetteli perceket,
feledtetve, ama ármányos hazugságokat.
A szeretet honában semmiféle rossz nem létezik,
rengeteg az öröm, a vidámság és a nevetés,
s valamennyi érzés szívből érkezik.
Segítségben hiány nincsen, a jó szándék állandó,
nincs feszültség és a nyugalom természetes,
s a szürke napok egyike sem fárasztó.
A szeretet honában az élet varázslatos és csodás,
nincs mitől félni, nem kell rettegni sohasem,
s errefelé, az őszinte tisztelet a szokás.
A békesség honában olyan varázslatosak a napok,
mindig süt a Nap, nincs viharfelhő az égen,
s szeretetben élnek a kicsik és a nagyok.
A békesség honában mindenki jól érezheti magát,
nincsenek gondok, bajok, betegség, ármány,
s bárki félelem nélkül hallathatja a szavát.
A békesség honában nincs feszültség, nincs harag,
állandó a vidámság, mindennap oly örömteli,
és eme boldogságra nem léteznek szavak.
A hűvösség világában sokkal boldogabb az élet,
nem szenvednek a hőségtől az élőlények,
és felszabadultabb az összes lélek.
A növények nem száradnak ki, bőven teremnek,
az állatok élénkek, jól elvannak egymással,
s vidámak a napjai felnőttnek, gyereknek.
A hűvösség világában nincs feszültség és harag,
semmiféle rossz nem létezik, csak az öröm,
s az idő nyugalmasan, békésen halad.
Egyszer minden véget ér, ez bármikor is történjen,
elköszön majd a jó, a rossz, az öröm és a bánat,
s mind ott haladunk, a fénybe menő ösvényen.
Búcsút int a szerelem, s bőröndjét veszi a szeretet,
a vidámság még mosolyogva kacag egy jókorát,
és meghajolva köszöni, hogy velünk lehetett.
Mankóval sántikál és búcsúzik tőlünk a fájdalom,
megannyi kín, s betegség is elhagy bennünket,
mindezeket látva, szem nem marad szárazon.
Egyszer minden véget ér, lejár az esti mesék kora,
fáradt testünk otthonra talál a csillagok között,
s tudjuk, innen nem lesz visszaút már soha.
A tündérek völgyében szép zöldek a rétek,
kristálytiszta vizű patakok csobognak,
s e helyen különös lények élnek.
Manók, törpök és koboldok rejtőznek erre,
olykor csintalanok, máskor morcosok,
sokszor nem tudják hová, merre.
Ismerik a völgyet, barátjuk minden fű, s fa,
szinte észrevehetetlenek a bokrok alján,
mindig a holnapot várják, már ma.
Ez a hely igazi paradicsom, a béke szigete,
az itt lakókat nem láthatja emberi szem,
s nem fenyegeti a végzet hidege.
A tündérek völgyében az idő másként telik,
másképpen süt a Nap, kerekebb a Hold,
s itt mindannyian az örömüket lelik.
Mennyire jó lenne egy gondtalan világban élni,
ahol a békesség és a boldogság természetes,
s amelyben nem kellene sosem félni.
Ahol mindig ragyog a Nap és ahol zöldell a rét,
kristálytiszták a vizek, bőven terem a föld,
s ahol soha nem lesz veszélyben a lét.
Ahol a szeretet szívből jövő és a becsület tiszta,
az ölelés igazi, a család, a barátság fontos,
s ahol a múltat senki nem sírja vissza.
Mennyire jó lenne egészségesen élni az éveket,
és jó emberként megöregedni annak idején,
leélve egy gyönyörű, s teljes életet.
Egy kedves mosoly, a léleknek sokat számít,
és igazán szívmelengető a sötét időkben,
amikor a sírás könnyedebben csábít.
Olyan, akár a ragyogó napfény a kéklő égen,
mely eloszlatja a viharfelhők sokaságát,
s képes gyengéden cirógatni az éjben.
Egy kedves mosoly ellazít és szabaddá tehet,
vidámságot, s örömöket hozhat az életbe,
főképpen, ha az ember nagyon szeret.
Varázslatos pillanatok, melyeket megőriz a szív,
melyek örökre reménnyel töltenek el,
s melyekért a lélek csatákat vív.
Csatákat vív megterhelve a nehéz napok idején,
s a számtalan próbatétel szürkeségében,
míg megpihenhet a béke szigetén.
Csatákat vív másokkal és önmagával is folyton,
mivel tudja, érzi, csakis úgy sikerülhet,
ha végre úrrá tud lenni a sorson.
Varázslatos pillanatok, amikre vágyik az ember,
s amelyekért sokszor bármit megtenne,
remélve, hogy boldog lesz egyszer.
