Címke: mese

A gazdák és a juhaik együtt éltek egykor,

dús, zöldellő mezőkön vándoroltak,

s igen boldogak voltak ekkor.

A juhok között volt, fehér, fekete, s tarka,

dús gyapjúval rendelkező, tejet hozó,

s akadt, melynek letört a szarva.

Gyarapodtak, sokasodtak, túl sokan lettek,

s felemésztették a legelők legjavát,

legelészni bárhová is mentek.

Gazdáik eleinte gyönyörködtek a nyájban,

s örültek, hogy sokat hoznak nekik,

ezért etették őket hóban, sárban.

Ám biz sokkal nagyobb haszonra vágytak,

eldöntötték, hogy nekik ez mind jár,

s hihetetlenül kapzsivá váltak.

Tervük az lett, hogy lemészárolják mindet,

megnyúzzák, a bőreiket kicserzik,

csinálnak belőle ruhákat, inget.

Eljött az idő, a juhokat mind akolba zárták,

azok nem is bégettek félelmükben,

s valamennyien a véget várták.

Azon a napon a leölésüket meg is kezdték,

egyiküket a másik után rángatták ki,

s mindezt nagy örömmel tették.

A birkák rettegve bámulták egymás arcát,

s szemükben tükröződött a rémület,

mégis mind feladta a harcát.

A harcát, melyet a nyájuk el sem kezdett,

mert mindegyikük a másikukra várt,

s közben a kés torkot metszett.

Birkamód, némán, tág szemmel bámultak,

s míg a vérüket kifolyatták teljesen,

önmaguk gyávaságán ámultak.

A nyáj urai mind aranyra váltotta a juhait,

istenként ünnepeltek és dorbézoltak,

s eltörölték mások jogait.

A gazdák és a juhaik egy letűnt kor regéje,

talán nem is létezett igazán sohasem,

de belőle lett a világ meséje.