Meseországban mindennaposak a hazugságok,
biz mellékes az, hogy ki, miről is álmodik,
és nem készülnek erről tanulmányok.
Marionett figurák tartják kábulatban a népeket,
minden szépet ígérgetnek és biztonságot,
s olyat, mit fel nem foghat a képzelet.
Biza eme bábok mozgatói kegyetlen szörnyek,
kikben nem él jóság, gonoszak, szívtelenek,
s kik szenvtelen arccal gyilkolnak, ölnek.
Az ország lakóit megtéveszti a rengeteg mese,
lassan azt sem tudják, hogy mi lehet az igaz,
s emiatt a legtöbbjüknek fáj már a feje.
Piroskát ette meg a farkas, vagy nem ez történt,
netán Hófehérke szétverte a törpék csapatát,
s emiatt a herceg megszegte a törvényt?
Csipkerózsika ujját nem is szúrta meg a rokka,
egy csók sem ébreszthette, mert nem aludt,
s a sárkány igazából a hercegnő fogja?
Összezavarva, megosztva nem működik semmi,
a félelem, s a bizonytalanság rossz tanácsadó,
ezeken felül kell emelkedni és ennyi.
Meseországban ébrednek a lakosok, épp ideje,
és amikor a látásuk végleg ki fog tisztulni,
megszűnik a bábmesterek hamis deleje.
