káosz Archívum - 2 / 3 oldal

Az elkábítottak világában

Az elkábítottak világában kihalóban van az értelem,

a legtöbben már a telefonjaikon élik az életüket,

így a meghódításuk egyszerű lesz, s vértelen.

Kik a képernyőhöz tapadva töltik a mindennapokat,

azok számára nem számít immár senki, semmi,

és hamar felszámolják az élő kapcsolatokat.

Az elme elsorvad, kihalóban van, s meglehet végleg,

minden hatalom vágyálma ez, a totális uralom,

és ez nagyon valószínű álom, de tényleg.

Az emberiség egykori fejlődése a szakadékba zuhan,

s mindaz, ami jó volt, a feledésbe merül örökre,

miközben az idő megállíthatatlanul suhan.

Az elkábítottak világában jóra számítani nem lehet,

sokkalta inkább káoszra és állandó zűrzavarra,

s ez ellen a józanság vajmi keveset tehet.

Káoszt teremteni könnyű

Káoszt teremteni könnyű, csak uszítás szükséges hozzá,

no meg rengeteg hazugság, ármány és fondorlat,

s nincs, ami a békés életet visszahozná.

Akik a káoszt létrehozzák, azok uralni akarják a világot,

sőt, már rég uralják is a megtévesztés leple alatt,

s úgy eltapossák, mint egy apró virágot.

Káoszt teremteni könnyű, hiszen felpaprikázható bárki,

és az emberek igen fogékonyak az álságos tanokra,

a zűrzavarból viszont nehéz kiutat találni.

A zsinóron rángatott bábok világa

A zsinóron rángatott bábok világa zűrzavaros és sötét,

a legtöbb figura szánalmas, torz, s nagyon esetlen,

eme helyen senki nem találja a bölcsek kövét.

A zsinóron rángatott bábok világa oly szemfényvesztő,

a darabok, amelyekben játszanak, előre tervezettek,

és bármit is adnak elő, az mind megtévesztő.

Könnyű két kézzel szórni a mások pénzét

Könnyű két kézzel szórni a mások pénzét, de mennyire,

ilyen módon teszik tönkre a normális életet, létet,

s a kegyetlenségért sem mennek messzire.

Mindazon javakat, amelyeket megkeresnek az emberek,

nem gyógyításra, tanításra, vagy közjóra fordítják,

persze adókból, háborúkból van rengeteg.

Eltiporják a szabadságot, béklyóban tartják az értelmet,

eltitkolják mindazt, amiről a népnek tudnia kellene,

és lesöpörnek minden igazságot, sérelmet.

Szándékosan káoszba ölik a világot, hogy uralni tudják,

és nem nyugszanak addig, amíg a célt el nem érik,

s míg a koporsófedelet, a világra nem csukják.

Könnyű két kézzel szórni a mások pénzét a sok rosszra,

és lerombolni az eddig megszokott életszínvonalat,

rabláncot téve a lelkekre, örök élethosszra.

Zűrzavar és káosz

Zűrzavar és káosz uralja a mindennapok perceit,

emberek milliói rettegnek, s bizonytalanok,

közben rájuk hárítják a világ terheit.

Szemfényvesztés zajlik, a homály egyre csak nő,

nehéz átlátni a sötétség szövevényes hálóján,

amit a láthatatlan kezek sokasága sző.

Zűrzavar és káosz fojtogat mindent, főleg a létet,

s ha az emberiség nem képes magához térni,

a végzet az asztalra teszi az utolsó tétet.

Eltévelyedve az úton

Eltévelyedve az úton, bolyong az egyszeri ember,

lassan fogalma sincsen már semmiről sem,

s éppen ezért lelki nyugalomra nem lel.

Annyi információ bombázza az elméjét naponta,

hogy egyszerűen nem fogja fel, mit kellene,

s pont ezért van mindig sarokba szorítva.

Nem képes rátalálni a Napra, az esőfelhők fölött,

és nem látja meg éjszaka a telihold ezüstjét,

ahogy az igazat sem, a hazugság mögött.

Eltévelyedve az úton semmi nem jó, vagy tiszta,

minden zűrzavaros, ködös, homályba vesző,

és az elvesztett esély biza nem tér vissza.

Amíg végleg leszáll az éj

Amíg végleg leszáll az éj, nem maradt sok idő,

a Nap utolsó sugarainál feldereng a múlt,

s az érzések hulláma biza jó hírvivő.

A lelkek hárfáján a zűrzavar és a káosz játszik,

a szívek verik az ütemet, az ész hegedül,

s eme zenemű történelemmé válik.

Egykoron, ha eljut valakihez ez a zenei dráma,

bizonyára fel sem fogja majd, amit hall,

s nem érti meg, az élet milyen drága.

Amíg végleg leszáll az éj, addig lehet remélni,

azután minden esély a sötétség fogja lesz,

és azt senki nem szeretné megélni.

Hálóval körbefogva

Hálóval körbefogva vergődnek a halak rettegve,

s bármerre is próbálnak kitörni a hálóból,

nem juthatnak vissza a tengerbe.

Minden oldalról folyamatosan szorosabb a háló,

egyre nagyobb a zűrzavar, nagyobb a káosz,

s ez a helyzet már a húsukba vágó.

Meg sem próbálnak kitörni, pedig küzdeni kéne,

ugyanis a fojtogató háló néhol már szakadt,

s ha áttörnék, nem kerülnének jégre.

Hálóval körbefogva nincs jövőjük, sem múltjuk,

nem mások, mint felhasználható áldozatok,

s így, csak a sütőbe vezethet az útjuk.

Elmebaj

Elmebaj mindaz, ami újabban a világban történik,

káosz és zűrzavar van kialakulóban mindenütt,

s a sötétség gonosz ereje erősen örvénylik.

Eleddig minden normálisan működött mindenhol,

az emberek tették a dolgukat, ahogyan kellett,

s voltak jó napjaik, pihenő idejük mindenkor.

Nem volt feszültséggel, s gyűlölettel teli a levegő,

az öröm, a boldogság, a vidámság, magától jött,

és nem volt ennyi menekülési utat kereső.

Manapság azonban a könyörtelenség ereje pusztít,

szembeállítja a rokonokat, a legjobb barátokat,

s mindenkit árulásra, önmegtagadásra buzdít.

Folyamatos a mérgezés a levegőben, az ételekben,

ahogyan a vízben is és mindenben miben lehet,

s hihetetlen a visszafejlődés az értelemben.

Mindennaposak a veszekedések, a meg nem értés,

a háttér nagyon ügyesen manipulálja az elmét,

s így kihalóvá lesz majd az emberi érzés.

Kényszerítéssel és fenyegetéssel mulat a hatalom,

totális az elnyomás, a megfélemlítés az eszköz,

s nemsokára vér folyhat a termő talajon.

Elmebaj, hová is jutott az emberiség és mivé vált,

egy maroknyi pszichopata elveheti a jogokat,

egy maroknyi, amely pusztít, gyilkol, s árt.

Tiszta gondolatok

Tiszta gondolatok, valódi érzések, s őszinte szív,

igazán ritkák a mindennapok szürkeségében,

ahol a lélek folytonos, kemény harcot vív.

Az élet valamennyi percében folyik a küzdelem,

akkor is, ha nem is annak tűnnek a történések,

a kiszolgáltatottság, s a félelem szüntelen.

Állandósul a zavar, a bizonytalanság, a rettegés,

eltűnőben van a boldogság és a tiszta szeretet,

viszont elárasztja a napokat a szenvedés.

Tiszta gondolatok híján elterjed a káosz uralma,

a sötét zűrzavar ideje örökre felütheti a fejét,

s végleg véget ér az emberek nyugalma.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30