A lelkek küzdőterén

A lelkek küzdőterén olykor nagy a vihar,

s néha a megnyugvás nem tud eljönni,

csak miután az ok-okozat kihal.

 

A lelkek igyekeznek érzéseiket elrejteni,

sebezhetőségüket próbálják eltitkolni,

s legtöbbször nem tudnak felejteni.

 

Gyakorta zűrzavar és káosz marad hátra,

sok időbe kerülhet innen lábra állni,

a folyamatokat megélve, s látva.

 

Hihetetlen az érzékenység, s a fájdalom,

a csalódás, a meg nem értés, a bánat,

és alig létezik egy kevés szánalom.

 

A színtiszta öröm, a boldogság oly ritka,

hisz annak az önzetlenség, s a jóság,

meg a valódi őszinteség a titka,

 

A lelkek küzdőterén mindennapi a csata,

s csupán ritkán csendesedik le a vihar,

mikor megszólal a szívek szava.

woman g68fe4e696 1280

A lélek ereje

A lélek ereje a tisztaságban és a becsületben rejlik,

s mindennek ellenállhat eme aljas időkben,

amikor a szeretet és az igazság felsejlik.

 

Rendkívüli nyomás alatt áll az ész, s az elme ereje,

folyamatosan hazugságokkal bombázzák őket,

s minden percben felsejlik a gonosz deleje.

 

Az értelem zűrzavarban él, sötét káosz veszi körül,

már nem tudja sokszor maga sem, mi a helyes,

s ennek az állapotnak a háttér nagyon örül.

 

A lélek ereje felülemelkedhet, ha összeszedi magát,

ha nem uralja a félelem és a rettegés a napjait,

akkor bizony áttörheti bármilyen erő falát.

human, glow, lightning-1177413.jpg

Testbe zárva

Testbe zárva tobzódnak az érzések,

s egymással versengenek, ott belül,

a legtöbbjük már magát sem ismeri,

s biz a saját mondandóját írná felül.

 

Zűrzavarban, s káoszban rettegnek,

nem tudják kifejezni a jót, a szépet,

nem ösztökélik simogatásra a kezet,

s már önmagukban hordják a rémet.

 

Testbe zárva, összekuszálva várnak,

s próbálnak érvekkel a szívre hatni,

a szívet azonban kínzó bánat gyötri,

mivel nem akar érzéketlen maradni.

woman, imagination, plan

A nyáj pusztulása

Valaha egy csodaszép völgyben,

legeltek a békében élő nyáj tagjai,

nem volt hiány vízben és zöldben,

ám közeledtek a sötétség napjai.



A hegyeken túl a farkasok vártak,

s gonoszan csillogott hideg szemük,

valamennyien birka húsra vágytak,

érezték, hogy ez lesz a legjobb telük.



Sunyin lapulva osontak le a völgybe

báránybőrt húzva álltak be a nyájba,

köztük kémkedtek, s figyeltek körbe,

finom falatokat álmodtak a szájba.



Kapzsi étvágyuk nem ismert határt

és sürgette őket a kegyetlenség szava,

nem akartak mást hozni, mint halált,

így övéké maradna e völgynek a java.



Sötét juhokat hajtottak át a hegyen,

azok bégetve taposták össze a rétet,

a cél az volt, hogy zűrzavar legyen,

s útjukon letiportak minden szépet.



Mindent, ami az őshonos nyájé volt,

mit birtokoltak az évszázadok során,

a folyamat a végső pusztulásról szólt,

de nem hitték, hogy eljön ilyen korán.



Kitört a káosz, a helyi nyáj menekült,

farkasok képében várt rájuk a végzet,

az ordasok serege hamarosan egyesült,

s az összes hiszékeny birkával végzett.

70904651 444069769791379 8727147604422426624 n

Fény nélkül

A cukormáz nem édesíti

meg a bús, keserű lelket,

a csillogó felszín gyakran

gonosz sötétséget takar,

fényre oly kevesen lelnek,

a tiszta víz sokakat zavar.



Sötétben nem lesz világos,

zavaró lehet az igaz fénye,

felhők borítják be a világot,

kialszik a maradék értelem,

uralomra tör a káosz kénye,

elhal a legapróbb érzelem.

homaly

A káosz felé

Egykor a galaxisok mélyén,

utat tört az élet, s az értelem,

a Tejútrendszernek a szélén,

kitágulni látszott a végtelen.

 

A fény szikrája tüzet gyújtott,

fellobbant a láng, a jó, a tudás,

a sötétség erőire bíz lesújtott,

a hitványaknak maradt a futás.

 

Épült, s szépült a sivár világ,

városok és falvak jöttek létre,

a teret betöltötte a sok virág,

válaszokat kerestek a miértre.

 

A bolygót számtalan faj lakta,

színessé varázsolva a napokat,

a természet a fejlődést hagyta,

létrehozott kicsiket, nagyokat.

 

Egy ideig békében megfértek,

mindőjük tette a dolgát rendre,

szükségleteik szerint megéltek,

nőtt a tudatuk, a vágyuk egyre.

 

Ám életre kelt a gonosz ereje,

háborúk pusztítottak a Földön,

folyton harcolt a fény serege,

vér szaga terjengett a zöldön.

 

Manipulációk, s halálos tervek,

háttérbeli szándékok sokasága,

a fénynek ásott gyilkos vermek,

méreg az értelemnek poharába.

 

A véreskezűeknek ez sem elég,

mocskot öntenek a szépre, jóra,

a fekete szutyokban bármi elég,

elpusztul benne fauna és flóra.

 

A világot kényszerítenék térdre,

elsorvasztanák ki ellenáll nekik,

senki sem nézhet most már félre,

ha megteszi, ez a világ elveszik.

devil, chaos, demon
Kiss Gyula versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.