hazugságok Archívum - 13 / 14 oldal

Hamis szavak

Hamis szavak és hazug bérencek aljas szólamai,

ezek uralják mostanában az egész világot,

s a szenvedő emberek fájó sóhajai.

Semmi nem az, aminek látszik és aminek hiszik,

teljesen más a valóság, amit a sötét árnyal,

s míg rettegnek, a tervet valóra viszik.

Halálba fullad az igazság, mert folyton tiporják,

s miközben rengetegen kínzóan sínylődnek,

a színfalak mögött folynak a tivornyák.

Hamis szavak, kábulatot okozó ígéretek tömege,

megtévesztettek, s becsapottak hiszékenyei,

támad nemsokára a gonosz serege.

Könnyű a másét feláldozni

Könnyű a másét feláldozni, az bizony nem számít,

és nem számít a családjuk, sem a gyermekeik,

ha meghalnak, van aki csak vállat rándít.

Van az a pénz, amiért egyesek elárulják a népüket,

elpusztítanának bárkit, bármikor, előnyökért,

s a televízióban mutogatják a képüket.

Közben szentül hiszik, ők kimaradnak majd ebből,

hiszen maradéktalanul segítik a sötét hatalmát,

ám állításaik véreznek számtalan sebből.

Mindez lényegtelen, mert velük nem lehet vitázni,

amire leszerződtek, legyen az bármily gonosz,

azt bármi áron végig fogják csinálni.

Könnyű a másét feláldozni, őnekik az sohasem fáj,

a markukat dörzsölve nevetnek az embereken,

de egyszer rájuk is elszámoltatás vár.

Aki tisztességes

Aki tisztességes, nem fenyeget, nem zsarol másokat,

nem hazudozik, nem játssza a megváltót,

és nem rak senkire sem láncokat.

Nem árulja el az embereket, s nem adja el a hazájuk,

nem működik közre a tömeges kiirtásban,

és nem veszi félvállról a haláluk.

Nem adja el a lelkét semmiféle kincsért, s vagyonért,

nem áldozza fel a régi korok történelmét,

s nem tesz mindent csak haszonért.

Aki tisztességes, annak számít a becsület, az igazság,

fontos az adott szó, s a rossz elmulasztása,

s nem oldala az arcátlan pimaszság.

Számára az élet jobbá tétele a cél, önzetlenül, tisztán,

a gyengék támogatása, az elesettek segítése,

s egy élhetőbb világ szerepel a listán.

Önámítás

Önámítás. Olyan sokan csapják be magukat,

elhiszik a hazugságok ocsmány tömegét,

s amellett hallatják biz a szavukat.

Az agresszív reklámok és a mocsok áradata,

a szemfényvesztés, s az agymosás sikere,

mind csupán a gonosz sötét árnyalata.

A félelemkeltés, a rettegés fokozása, a pánik,

a gyűlöletkeltése, s a bekorlátozások sora,

az ép elmével sajna kegyetlenül elbánik.

Azok, akik szentül hiszik, hogy mindez igaz,

örömmel fogadják be a gyilkos mérgeket,

a hazug propaganda a számukra vigasz.

Lelkiismeret furdalás nélkül élik a napjaikat,

miközben valami furcsát kezdenek érezni,

s nagy fájdalom önti el kínzó tagjaikat.

Kezd már derengeni, hogy van valami hézag,

s talán nem kellene feláldozni mindenüket,

megcsapja az orrukat a kínzó vérszag.

Egyre-másra távoznak a világból a szeretteik,

sok a kárvallott, s a rokkanttá váló rokon,

a hitük a megmentésükben, temettetik.

Önámítás. Fájdalmas szembesülni az igazzal,

s látni, amikor kezd felszállni a homály,

és elkéstek a segítséggel, a vigasszal.

A köpcös varangy

A köpcös varangy vígan élt a birtokán,

régen túl volt már a híres béka iskolán.

Egész nap pöffeszkedett az árnyékban,

este pedig szúnyogozhatott a máséban.

Békatársaival elhitette, hogy ő kiváló,

és a többi békára a legjobban vigyázó.

Addig brekegett, amíg elhitték szavait,

ígérte, gyarapítja majd a brekik javait.

Meg is választották vezérnek gyorsan,

s reménykedni kezdtek biza a sorsban.

Telt-múlt az idő, s a vezérük változott,

legyintett rájuk, majd várába távozott.

Onnan nézett alá a becsapott várnépre,

s fotelében ülve mosolygott a tájképre.

A tájkép közepén önnön maga látszott,

és a kezében lévő koronájával játszott.

Hívei ellátták sok szúnyoggal, léggyel,

hasát simogatva el is bánt úgy néggyel.

Megkeresték a láthatatlanok egyik este,

ők jóval nagyobbak, így szavukat leste.

Ajánlottak neki kincseket, vagy halált,

s eme ajánlatuk bizony a szívébe talált.

Mondták, szép zöld területe kell nekik,

s ha nem adja magától, úgy is elveszik.

Ha engedelmes lesz, s feláldozza népét,

úgy gazdag marad és csodálhatja képét.

A köpcös varangy azóta is vígan dőzsöl,

s egy jó kis békairtástól meg nem hőköl.

Hazug szavak

Hazug szavak áradata mérgezi a Földet,

mocskos szennye agyakat mos,

s besárgítja mind a zöldet.

Lezúdulva a zúgó árja félelmet gerjeszt,

s beszivárog a legapróbb résbe,

ott is csak rettegést terjeszt.

Elönti a művelt földeket, a virágos rétet,

a gonosz hatalmával manipulál,

és megfojtja a valódi létet.

Nyomás alatt tart, s még növeli a terhet,

megnyomorít, szétszakít, rémít,

és bárkik közé éket verhet.

Hazug szavak mételyezik a testet, lelket,

a szakadékba taszítják az életet,

ellenük az igazság nyerhet.

A balga birkák

A balga birkák nyája legelészett a réten,

csobogó patak, zöld fű, s a virágok,

eléldegéltek boldogan, szépen.

Béke volt közöttük, s szerették egymást,

nyugodtan, s nem elkapkodva éltek,

megtettek bizony egy, s mást.

Egyszer azonban jött egy farkas közéjük,

s bájologva beetette a birkák hadát,

így nőtt hamarosan fölébük.

Azok hittek neki, s itták a bűvös szavait,

eléjük varázsolta csodás jövőjüket,

s elérte, ne féltsék a javaik.

Betegségekről szónokolt, pánikot keltett,

a birkarühesség félelmetes nagyon,

és sokukat csapdába ejtett.

Az ellenszer beadatására rábeszélte őket,

elhitette, fogadják el amit hazudik,

a mind csak vele győzhet.

A sötétben várakozott a falka többi tagja,

csorgatták a nyálukat a birkahúsra,

s vélték, aki kapja, marja.

A balga birkák elfogadták a szónoklatát,

és önként vágatták meg magukat,

teljesítve a gonosz akaratát.

Az élet utat tör

Az élet utat tör a legapróbb résben,

s a teljesen kihalt vidéken is előtör,

virágokkal borítja a rétet, füvekkel,

s minden élettelent gyorsan felőröl.

Kihajt a rideg sziklák repedéseiben,

és élettel tölti meg a halott részeket,

szépsége varázslatos, lelket gyógyít,

s felülír mindenféle hamis tényeket.

Túléli a chemtrail gyilkos permetét,

és az emberi gonosz hazug mérgeit,

nem hagyja kiirtani önnön mivoltát,

s lepergeti a létről a hitvány férgeit.

Az élet utat tör, útját állni nem lehet,

a kövületekből is életet formál majd,

biz bármennyire is a halálára törnek,

ő a vég küszöbén is ismételten kihajt.

Ne hagyjuk!

Ne hagyjuk, hogy egymás ellen fordítsanak,

s hogy rettegésben, félelemben tartva,

mindenféle hazugságot ordítsanak!

Ne engedjük, hogy elvegyék szabad életünk,

ha sikerül nekik, nyomoroncok leszünk,

s már csak szolgaként élhetünk!

Küzdjünk mindazokért aki fontos, s a jóért,

a régi szép időkért, a történelmünkért,

s minden igaz, becsületes szóért!

Álljunk ki a veleszületett jogainkért gyorsan,

különben semmik leszünk, hitványak,

s el fogunk hullani mind sorban!

Nem engedhetjük, hogy a sárba tapossanak,

s ők az árulók, akiket mások fizetnek,

megmentő szentként ragyogjanak!

Ne higgyünk ármányos, gonosz szavaiknak,

a sötét háttér által diktált parancsoknak,

mely hasznos gyarapodó javaiknak!

Ne hagyjuk, hogy egymás ellen fordítsanak,

s kiöljék a tisztességet, az életösztönt,

s a világon mindent eltorzítsanak!

Arctalan senkik

Arctalan senkik róják tragikus útjukat,

leszegett fejjel, s megfélemlítve élnek,

már egymástól is rettegnek egész nap,

s önnön vágyaiktól és álmaiktól félnek.

Lassan már levegőt sem mernek venni,

s önmagukat hibáztatják ím mindenért,

elhiszik a rengeteg hazugságot naponta,

s nem igen küzdenek magukért, istenért.

Már gyermekeikért sem mernek kiállni

és gyáván kushadva lesütik a szemüket,

s hagyják a családjaikat elveszni örökre,

míg ütik őket, nem emelik fel a kezüket.

Elvesztik munkájukat, vállalkozásaikat

és nem marad megélhetésük, semmijük,

sorozatos csapás, s elnyomás éri mindet,

legvégül biz nem fog maradni senkijük.

Arctalan senkik, még a létük is szégyen,

a legkisebb állat is harcol, amíg csak él,

ha összefognának, mint hős elődeik rég,

a szabadság nem lenne elérhetetlen cél.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30	31