Címke: félelem

Ki rettegésben él

Ki rettegésben él, nem a valóságot látja,

állandó homály lebeg szemei előtt,

csakis a biztonságot vágyja.

 

Nincs egyetlen nyugodt pillanata, perce,

vacog a lakásában, rémülten bámul,

s nincs biza semmiféle terve.

 

Számára a levegő is veszélyes és gyilkos,

a félelem átjárja az óráit, s napjait,

meg fog halni, ebben biztos.

 

Az arca sápatag, s csak önmaga árnyéka,

nem számít neki a világon semmi,

az elbújás csak a szándéka.

 

Ezt a viselkedést várná el mindenkitől,

senki ne merjen szabadban járni,

s rosszat hisz mindenkiről.

 

Irtózik a családjától is, a szeretteitől fél,

hozzájuk nem érne semmi pénzért,

az ilyen vajon minek él?

 

Ki rettegésben él, a reményét is elveszti,

s nem marad, mi tovább éltethetné,

kizárólag a pánik jellemzi.

fear, woman, crack

Soha nem fog visszatérni

Soha nem fog visszatérni az eddigi életünk,

elszállnak az álmaink, s a vágyaink,

eztán csak rabokként élhetünk.

 

Hitegetnek, hazudoznak, s mossák az agyat,

elvárják a totális, szolgai behódolást,

s közben az idő gyorsan halad.

 

Megmérgezik a szívet, s elveszik a levegőt,

félelembe és rettegésbe hajszolnak,

felperzselnek minden legelőt.

 

A sötétség fátyla véglegesen reánk települ,

a gonosz hatalma nem kegyelmez,

s előle senki nem menekül.

 

Egymás ellen fordítják az embereket rútul,

a családokat, nagyokat, s kicsiket,

mindenkire ármány zúdul.

 

Soha nem fog visszatérni a nyugalom kora,

akik ezt hiszik, nagyot csalódnak,

s a fájdalmuk nem áll tova.

 

Az egyetlen remény, ha a sarkunkra állunk,

és teszünk is valamit a létünkért,

nem csak a csodára várunk.

trees, silhouettes, mysterious

Hazug szavak

Hazug szavak áradata mérgezi a Földet,

mocskos szennye agyakat mos,

s besárgítja mind a zöldet.

 

Lezúdulva a zúgó árja félelmet gerjeszt,

s beszivárog a legapróbb résbe,

ott is csak rettegést terjeszt.

 

Elönti a művelt földeket, a virágos rétet,

a gonosz hatalmával manipulál,

és megfojtja a valódi létet.

 

Nyomás alatt tart, s még növeli a terhet,

megnyomorít, szétszakít, rémít,

és bárkik közé éket verhet.

 

Hazug szavak mételyezik a testet, lelket,

a szakadékba taszítják az életet,

ellenük az igazság nyerhet.

river, stone, water

Borzalmas rémálom

Borzalmas rémálom keseríti meg a napokat,

felőrli az idegeket, a lelkeket, a szívet,

s megrettent kicsiket, nagyokat.

 

Befészkeli magát a tudatba, gyilkol, rombol,

megfertőzi a hiszékenyek hitét, elméjét,

s leépítve az egészséget, tombol.

 

Makacsul riogatva felbukkan ismét és újból,

konokul terjeszti a sötét homály leplét,

nem maradhat semmi a jóból.

 

Csalárdsága minden perccel nagyobbá válik,

már nem csupán éjjel, nappal is hódít,

leizzaszt, s gonoszul játszik.

 

Az egész világot borzalmas rémálom kísérti,

a szeretet ereje képes lehet legyőzni,

s eme álmot pokolra ítélni.

death, horror, cutter man

Lélek nélküli világban

Lélek nélküli világban érdemes élni,

és állandó csak a borzalmaktól félni?

A félelembe és a rettegésbe fulladni,

mindenkit az őrület határára juttatni?

 

Elhagyni a régi álmokat és vágyakat,

s hagyni, hogy a létünkkel játszanak?

Megtagadni az önnön valónkat rútul,

amíg a hazugság a nyakunkba zúdul?

 

Lemondani a családunkról, bárkiről,

elhinni a szemfényvesztést bármiről?

Megadni magunkat a sötét halálnak,

s eltűrni, hogy a csipekbe bezárnak?

 

Elszenvedni a kísérleti állat szerepét,

és növelni a meggyilkoltak tömegét?

Magára hagyni a gyengéket, árvákat,

s megtölteni a koporsó nevű ládákat?

 

Tétlenül nézni a gyermekek halálát,

eltitkolva a szívre gyakorolt hatását?

Bezártan kushadni, a végzetre várva,

ostobán hinni, ez tán elmúlik, hátha?

 

Szembefordulni az érzelmek sorával,

és leszámolni a régi értelem korával?

Feladni mindent, amik csak vagyunk,

s a jövőre akad vajon, amit hagyunk?

 

Lélek nélküli világban nincs szeretet,

tett ez ellen bárki, bármilyen keveset?

Érzések nélkül csakis nullák lehetünk,

tényleg ez lenne, amit most tehetünk?

model, portrait, woman

A szolgaság jelképe

A szolgaság jelképe virít az arcokon,

s takarja a hordója igaz valóját,

túlmutatva a régi harcokon.

 

A régi harcok már emlékekké váltak,

voltak kisebbek és nagyobbak,

s az időbe karcokat vájtak.

 

Újabban egyetlen harc dúl a Földön,

és valamennyi embert érintve,

az egész világ egy börtön.

 

Ez a jelkép félelemben tart, elhidegít,

s láthatatlanná teszi a lelkeket,

rettegést gerjeszt, idegesít.

 

Sokakban a látványa is pánikot okoz,

s a maszkjuk alatt imádkoznak,

amíg terjedőben a gonosz.

 

A szolgaság jelképe rémmé változtat,

s bábbá varázsol, nagy senkivé,

örökre pokolra kárhoztat.

virus, protection, coronavirus

Nehéz idők

Nehéz idők, s gonosz sötét idők járnak,

az emberek félnek, rettegnek,

s nyugalomra vágynak.

 

Félik, hogy elveszíthetik a családjukat,

felélik a kis tartalék pénzüket,

s elvesztik a barátaikat.

 

A gyerekeik jövőjéért aggódnak sokan,

holott már a jelenük is rémes,

s az idejük pedig rohan.

 

A vágyak, s álmok szerényebbé váltak,

szinte nem is léteznek újabban,

a lelkek harcban állnak.

 

Harcban mindenért, ami fontos nekik,

amiért képesek áldozatot hozni,

s közben önmagukat eszik.

 

Varászlatos szerelmek, ölelések hiánya,

s megannyi szívből jövő érzés,

keserűen kiált a világba.

 

Nehéz idők és sanyarú, tragikus sorsok,

kemény küzdelmek, fájdalmak,

megoldásra váró dolgok.

 

Kisüthetne a Nap, nyílnának a virágok,

s visszatérhetne a normális élet,

ha tenne érte minden lélek.

bluebell, forest, england

Ne hagyjuk!

Ne hagyjuk, hogy egymás ellen fordítsanak,

s hogy rettegésben, félelemben tartva,

mindenféle hazugságot ordítsanak!

 

Ne engedjük, hogy elvegyék szabad életünk,

ha sikerül nekik, nyomoroncok leszünk,

s már csak szolgaként élhetünk!

 

Küzdjünk mindazokért aki fontos, s a jóért,

a régi szép időkért, a történelmünkért,

s minden igaz, becsületes szóért!

 

Álljunk ki a veleszületett jogainkért gyorsan,

különben semmik leszünk, hitványak,

s el fogunk hullani mind sorban!

 

Nem engedhetjük, hogy a sárba tapossanak,

s ők az árulók, akiket mások fizetnek,

megmentő szentként ragyogjanak!

 

Ne higgyünk ármányos, gonosz szavaiknak,

a sötét háttér által diktált parancsoknak,

mely hasznos gyarapodó javaiknak!

 

Ne hagyjuk, hogy egymás ellen fordítsanak,

s kiöljék a tisztességet, az életösztönt,

s a világon mindent eltorzítsanak!

human, audience, mass

A zsarnok fogságában

A zsarnok fogságában tengődik az Élet,

láncra verve, megalázva, lenézve,

s így érhet a sorsa véget.

 

Fogoly, nem más, rabláncra vert senki,

tanácstalan, s a szemei is lesütve,

úgy érzi, hogy Ő semmi.

 

Lehajtott fejjel bólogat a zsarnoki szóra,

nem ellenkezik, s nem áll ellent,

mélán gondol csak a jóra.

 

Rettegve riad meg a legapróbb nesztől,

a hírek, mit hall, félelemmel töltik,

s menekülne e szennytől.

 

Minden porcikája szabadulna a láncról,

sajnos túl gyáva egy igaz harchoz,

s elzárja magát a vágytól.

 

A vágytól, mely éltetné a csodát, a létet,

s visszahozná a régi szép időket,

eltakarítva az útból a rémet.

 

A zsarnok fogságában tengődik az Élet,

s annak szolgájaként végezheti,

ha nem emeli meg a tétet.

 

A tétet, mellyel megszabadítja önmagát,

s letépve rabláncait örök időkre,

végül megnyerheti a csatát.

hand, faust, violent

Úttalan utakon

Úttalan utakon suhan az ármány,

s homálya nyomán nő a félelem,

gonosz fondorlatokkal manipulál,

megtévesztő eszköztára végtelen.

 

Ahol felbukkan, pusztulás kíséri,

megnyomorítja a testet és a lelket,

lealacsonyít, s szolgaságba taszít,

tőle nyugalmat senki nem lelhet.

 

Úttalan utakon terjeszti a mérget,

s célja a mindenek fölötti uralom,

amíg akadálytalanul teheti dolgát,

addig csak álom lesz a nyugalom.

lake, water, waters