Leplezés

Válságok idején kell a lepel,

a figyelem homályba tolása,

az eredmény mindenkit lever,

ekkor jön a népesség fogyása.

 

E célt világháborúk szolgálták,

kitört az első, majd a második,

mindezt sikeresen abszolválták,

jelenleg zajlik már a harmadik.

 

E cél kiagyalói „láthatatlanok”,

s kezükben az irányítás kulcsa,

más utak immár járhatatlanok,

újfent eldől az emberiség sorsa.

 

A válságokat pont azok okozzák,

kiknek telhetetlensége hatalmas,

a rettegést igen ügyesen fokozzák,

szemükben az ember szánalmas.

 

Felsőbb hatalomként uralkodnak,

másokkal végeztetik el a munkát,

óriási vagyonukkal fukarkodnak,

s mindig elveszik a maguk jussát.

 

Birtokolják a médiát, a bankokat,

eltörölnek nemzeteket és népeket,

elnémítják a más típusú hangokat,

elferdítik az igaz, valós tényeket.

 

Beburkol és fojtogat majd e lepel,

eszement kísértetek járják az utat,

ez a folyamat biz a vágóhídra terel,

a sors talán ez egyszer mutat kiutat.

ghost, halloween, horror

Az igazi élet

Mi is az élet igazi oldala?

Adók fizetésére megy el

a fizetésünk jó harmada.

Ami marad az vajmi kevés.

Pedig kell ruha, sőt élelem,

a szórakozás is egy lételem.



Fizetni muszáj a számlákat,

rendezni az adósságok sorát,

ellenállni a csillogás bájának,

s leporolni a nehéz út porát.



Keményen dolgozni naponta,

hogy gazdagodjanak mások,

s új reményt találni havonta,

mint beprogramozott bábok.



Fáradtságtól kábán küzdeni,

lerombolt elmével harcolni,

sokszor izzadtságban fürdeni,

magunkat illúziókba hajszolni.



Kevés a jó, mi minket érhet,

akadályok nehezítik utunkat,

a sorstól valamennyiünk félhet,

végül kitörlik majd a múltunkat.

unnamed

A félelem börtönében

Érzések irányítják az emberi utat,

mely sokszor göcsörtös és nehéz,

az elme az ismeretlen után kutat,

a szerencse olykor-olykor benéz.

 

Az újdonság ereje áthat és éltet,

lekötheti, lenyűgözi a figyelmet,

a tudástól azonban van aki félhet,

főképp, ha nem bírja a fegyelmet.

 

A tudás hatalom az ostobák fölött,

szolgává tesz és béklyóba zárhat,

sokszor sötét gonosz áll e mögött,

bárki, bármikor áldozatává válhat.

 

Elérkezhet a félelem, rettegés kora,

az értelem szűköl, lapulva kushad,

kimászni ebből tán nem lehet soha,

míg az ész és a bátorság szunnyad.

 

Önnön börtönébe kerül az ember,

sőt, maga ellen megfigyelést kér,

biztonságot a rácson belül sem lel,

ébren és álmában is mindentől fél.

az els szamu koezellenseg

Beteggé tesz

Napjaink tele vannak félelemmel,

a legkisebb mozgás feszültté tehet,

a lélek reszket és telve sérelemmel,

mindez gyors összeomláshoz vezet.

 

A félelem megbetegít, fogságba zár,

s leépíti a szervezet véderőinek falát,

a támadókra így biz könnyű harc vár,

a rémület erősíti a szívdobogás zaját.

 

Az immunrendszer kapitulálni kezd,

már nem véd hatásosan, erejét veszti,

nem megnyugtató a sok hamis teszt,

az életet a sok bizonytalanság kikezdi.

 

A bezártság elhidegíthet egymástól,

idegessé, ingerülté válnak oly sokan,

mindenféléket képzelnek egymásról,

eközben az idő számolatlanul rohan.

 

Küzdeni kell, s fel kell venni a harcot,

fejet hajtani nem szabadna, nem lehet,

fizettünk mindezért éppen elég sarcot,

a járvány jött, ölt, de most már elmehet!

virus estudo

Kábulatban

A világ népei kábulatban élnek,

elbódulva a részegítő szavaktól,

újabban szinte mindentől félnek,

elzárva széptől, jótól, s javaktól.

 

A lelkükben szétárad a rettegés,

s álmaikban görcsösen ránganak,

szétzúzza őket a dráma, tettetés,

akkor is, ha senkit nem bántanak.

 

Lassan megszólalni sem mernek,

a legkisebb szellőtől is remegnek,

elvesznek a szép álmok, s tervek,

szemük előtt végnapjaik peregnek.

 

Már nem tudnak bíznak senkiben,

szeretteiktől is jól el vannak zárva,

nem hihetnek soha tán semmiben,

agyuk kiürült, a vég szavára várva.

 

Kemény megszorításért esedeznek,

s karámba zárt juhokként bégetnek,

közben régi életük után epedeznek,

elejébe mennének ím a végzetnek.

 

A háttér titkolt urai örülnek ennek,

hisz ez a régóta dédelgetett álmuk,

urai ők a pokolnak és a mennynek,

kincstáruk tele, elérhetik a vágyuk.

 

Gonosz tervük gyilkos, fájóan éget,

remélik útjukat nem állhatja semmi,

míg orruknál fogva vezetik a népet,

ellenük biz nem tehet a Földön senki.

28970429 2222187 ae36a2253474f9af44afd018db8e24c0 wm

Szunnyadó parázs

Érzések, érzelmek és gondolatok,

bájak, vágyak, csaló fondorlatok.

Múltbéli árnyak, fájdalmas sebek,

soha be nem gyógyuló égő hegek.

 

Láncon vergődik a magányos szív,

mely újabb, csodásabb kalandra hív.

Azonban magával ragadja a félelem,

amely a lelket sötétben tartó lételem.

 

Elvesztett bizalom, fék nélküli harag,

az idő mindezek ellenére előre halad.

Félénk remények, igen kemény utak,

sivataggá váló lelkek, kiszáradt kutak.

 

Küzdelemre képtelenné váló akarat,

burjánzik a sötét, mint egy daganat.

Rejtek mélyén szunnyadó parázs,

talán visszatérhet egyszer a varázs.

parazs

Bezárva

Kongó utcák, üres terek,

gyötrő félelem és bánat,

egymástól rettegő felek,

a pánik éjszaka is támad.

 

Elhidegült barátok, család,

hóhérnak tűnő szomszédok,

a világ igen hitvány, galád,

mást kihasználó moslékok.

 

Rácsok nélkül is bezárt élet,

már ha annak lehet nevezni,

vírus fenyegeti most a létet,

bárkit könnyű megvezetni.

 

Eközben kint madárdal szól,

virágillatot fúj a szél szerte,

régóta volt a Föld ilyen jól,

e csatát a természet nyerte.

phpThumb generated thumbnail