A szolgaság jelképe virít az arcokon,
s takarja a hordója igaz valóját,
túlmutatva a régi harcokon.
A régi harcok már emlékekké váltak,
voltak kisebbek és nagyobbak,
s az időbe karcokat vájtak.
Újabban egyetlen harc dúl a Földön,
és valamennyi embert érintve,
az egész világ egy börtön.
Ez a jelkép félelemben tart, elhidegít,
s láthatatlanná teszi a lelkeket,
rettegést gerjeszt, idegesít.
Sokakban a látványa is pánikot okoz,
s a maszkjuk alatt imádkoznak,
amíg terjedőben a gonosz.
A szolgaság jelképe rémmé változtat,
s bábbá varázsol, nagy senkivé,
örökre pokolra kárhoztat.
