élet Archívum - 65 / 96 oldal

Van értelme az életnek

Van értelme az életnek, melyben a rossz rengeteg,

amelyben kizsákmányolnak és kizsigerelnek,

s mindennap egy szörnyűséges fergeteg?

Mi a jó a nehéz napokban, mikor nincs menekvés,

mikor szeretetre lenne szükség és békességre,

s melyben nincs jó szándékú cselekvés?

Elfogadható, hogy még öregen is dolgozni kelljen,

gyengén, elesetten, leépült elmével, megtörve,

s mind aki ilyen megszólalni se merjen?

Miféle dolog megfosztani bárkit attól, hogy éljen,

és szabad akaratát elvenni aljas szándékból,

s elintézni, hogy amíg él csak féljen?

Miféle világ az, melyben a gonosz uralja a Földet,

amelyben eltiporják az értelmet, az érzéseket,

s kiirtanak minden még meglévő zöldet?

Van értelme az életnek kihasználtan, s szolgaként,

lélekben megtiporva, becsületben megsértve,

és mindörökre a sötétség foglyaként?

A paraziták bolygóján

A paraziták bolygóján nagyon vidám az élet,

folyamatos a kiszipolyozás, a vérszívás,

s dőzsöl a jóban a rengeteg féreg.

Jókat mulatnak, miközben áldozataik sírnak,

a sajnálatnak és a kíméletnek nem hívei,

s igazi érzésekkel nem is bírnak.

Nincs bennük lélek, hiszik ők különlegesek,

s azért élnek a világon, mert az az övék,

és éppen ettől olyan félelmetesek.

A paraziták bolygóján soha nem lehet béke,

s nem lehet nyugalom, sem szabadság,

amíg össze nem fog a bolygó népe.

Forr a méreg

Forr a méreg az üstben, s a fekete füst száll,

émelyítő bűz terjeng a környezetében,

az élőlényekre semmi jó nem vár.

A fortyogó folyadékban igen sok az adalék,

s tesznek róla a folyamatot felügyelők,

hogy igen kevés legyen a maradék.

Forr a méreg, amely elpusztíthatja a Földet,

s ha nem fog kialudni a tűz az üst alatt,

többé senki nem talál életet, zöldet.

Becsapva és megtévesztve

Becsapva és megtévesztve élnek az emberek,

egykedvűen végzik a dolgukat naponta,

a teendőjük nem kevés, rengeteg.

Elgondolkozni sem idejük, sem erejük nincs,

annyira lefoglalja őket az a sok rossz,

s lassan szabad akaratuk sincs.

Elvész minden joguk, amit valaha szereztek,

amiért sokat harcoltak, s vérüket ontották,

miközben sok családtagot eltemettek.

Sötét vihar dühöng, mindennapos az ármány,

s valamennyi életforma veszélyben van,

hisz nem többek ők, mint zsákmány.

Becsapva és megtévesztve az élet kegyetlen,

tragikus idők járnak, s nem lesz irgalom,

amíg nem lesz rend a fejekben.

Mikor a Nap ébred

Mikor a Nap ébred, s lassan kinyitja a szemét,

kissé még álmatagon néz szét maga körül,

és egy ideig keresi az égen a helyét.

Mielőtt útnak eredne, morcog a felhők között,

ám hamarosan teljes fényében tündököl,

s ott áll a magasban, a világ fölött.

Onnan tekint le a Földre, s közben mosolyog,

míg gyönyörködik, megpillantja a Holdat,

és rákacsint, hiszen ők rokonok.

A Hold visszabólint, jelezve, hogy most látja,

oly ritkán vannak jelen mindketten nappal,

mivel őt az éjszaka nyugalma várja.

Mikor a Nap ébred, mindig vele tart a remény,

s általuk igazán gyönyörű is lehet az élet,

ahogy megírta ezt számtalan regény.

Valaha a régmúltban

Valaha a régmúltban a sárkányok őrizték a fényt,

s a sötétség korszakának a bekövetkeztéig,

éjjel-nappal óvtak minden igaz lényt.

Számtalan harcot megvívtak az élet védelmében,

és folyamatosan fenntartották a békességet,

eme szónak a legtisztább értelmében.

Azonban telt-múlt az idő, a létszámuk csökkent,

sokuk a kora okán távozott, hisz kiöregedett,

s ezalatt a sötétség szárba szökkent.

A sárkányok sokáig küzdöttek, s végül kihaltak,

a helyüket átvette a kegyetlen gonoszság,

állandósult a félelem és a tilalmak.

Valaha a régmúltban, a fény beragyogta az eget,

mára viszont a viharfelhők fogságában él,

s onnan küld néha egy biztató jelet.

Más idők járnak

Más idők járnak, zordak, sokkal nehezebbek,

fárasztóbbak, kegyetlenebbek és sötétek,

melyben állandóan csak fenyegetnek.

Olyan idők, amelyben kihalnak az érzelmek,

eltompulnak az agyak, szívtelenség van,

és ahol keményen kiölik az értelmet.

Újabban a szeretet maradéka hevesen harcol,

menteni próbálja azt, ami még menthető,

miközben a hatalom gyilkol és sarcol.

Más idők járnak, a jövő koromsötétbe borul,

kegyetlen zsarnokság uralkodik a Földön,

s mindenki nyakán már a kötél szorul.

Szív és szeretet nélkül

Szív és szeretet nélkül nagyon nehéz túlélni,

rengeteget kell szenvedni eme világban,

s mindezeken nem lehet túllépni.

A lelketlen lelkűeket ez nem igazán zavarja,

ők elfogadnak minden rosszat örömmel,

s hatalmas felettük a gonosz hatalma.

Mindennap egy újabb keserv, szörnyű teher,

és egyre fokozódó nyomás, tönkretétel,

a sötétség folyvást mérget kever.

Az emberek bizonytalanok, s némán tűrnek,

harc nélkül feladják jogaikat, az életüket,

és eközben teljesen összetörnek.

Szív és szeretet nélkül nem maradhat esély,

némi reményt csak az összefogás adhat,

hiszen egyre hatalmasabb a veszély.

Mi értelme az életnek

Mi értelme az életnek, ha a szomorúság rengeteg,

s alig van benne öröm, kihalóban a szeretet,

és érzéketlenekké váltak az emberek?

Mi is a jó van abban, hogy mindenki szolga lehet,

és fejet hajtva, rabként élve nyomorult életét,

szabad akaratából semmit nem tehet?

Miért is kellene küzdeni bármiért, ha értelmetlen,

ha kiölik a lelket is az emberek sokaságából,

s ha az igazság bűn, sőt kényelmetlen?

Minek a jó szándék, ha nem párosul valódi tettel,

és nagyon sokan lassan alamizsnából élnek,

s rettegve kelnek, ha csörren a vekker?

Mi értelme az életnek, mikor a sötét gonosz az úr,

és a gyűlölet hihetetlenül elterjedt a Földön,

s mindenhol az iszonyatos harag dúl?

Az élet rémálmok sora

Az élet rémálmok sora, melyek nem érnek véget,

s nem hagynak nyugodni senkit, amíg csak él,

és kitartanak, míg el nem jön a végzet.

Rengeteg a csalódás, mely gyötri a szívet, elmét,

és számtalan a teher, amelyet viselni muszáj,

ha az ember meg akarja valósítani a tervét.

A sors sokszor könyörtelen, nem igen kegyelmez,

elveheti azt a kevés jót is, ami örömöt okoz,

s eközben megkínoz és fegyelmez.

Az élet rémálmok sora, sokszor nyugalom nélkül,

küzdeni ez ellen kitartással, s reménnyel lehet,

a szeretet az, ami elhozza a békét végül.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31