Saját alkotásaim
Egy csodás nap, amelyre nagy szükség volt,
állatok, növények, s maga a nyugalom,
eme nap a kikapcsolódásról szólt.
Békésen simogatta a vidéket a Nap melege,
lágyan cirógatta az arcokat, s a helyet,
és színpompássá vált a fák levele.
Az ilyen napok annyira szelídek, oly ritkák,
olyannyira mások, szinte hihetetlenek,
s magukban foglalják az élet titkát.
Egy csodás nap, melyből olyan nagy a hiány,
felüdítheti, s feltöltheti a fáradt lelkeket,
ez lehetne egy szebb, egy jobb irány.
Szabadon élve sokkalta szebb a világ, s az élet,
szárnyalhat a szív, a vágyak visszatérnek,
s megnyugodhat a sok csóró lélek.
Teljesen másképp virrad fel az új remény napja,
selymesebben simogat, cirógat a zord szél,
s a Nap fényét a legszegényebb is kapja.
Békésebbek a viták, s megértőbbek az emberek,
befogadóbbak egymás szeszélyei iránt is,
s úgy érzik a lehetőség most rengeteg.
Nincs feszültség, s nincsenek rémületes percek,
a tétovázás immár ködként párolog el tova,
és a szeretet tüze újfent izzóan serceg.
Szabadon élve felsejlik a múlt, s jövő homálya,
ím senki nem akarhat zsarnokságot többé,
s a gonosz megtérhet a pokoli honába.
A nyugalom színtere a zöld mezők világa,
hol folyvást nyílik a rétnek sokféle virága.
Méhek zümmögnek a virágszirmok fölött,
s apró hangyák sétálnak a fűszálak között.
A fürge gyíkok sütkéreznek egy kő tetején,
s kifekszenek oda már korán, a nap elején.
A csörgedező patak a halak kedvelt helye,
ott jól érzik magukat, rovarlárvákkal telve.
Énekes madarak hangja hallatszik a fákon,
dalukkal jelzik az örömüket télen, nyáron.
A hangjuk a párválasztásban is sokat segít,
minden kis madár lelke igen szép, s szelíd.
A jó magas fűben vadnyulak ugrándoznak,
sokat játszanak, s biz vidáman futkároznak.
A közeli erdőből idejárnak az őzek legelni,
a dús, erős fűszálakat kissé nehéz lenyelni.
A nyugalom színtere ez a gyönyörű vidék,
sok kis állat jár le a patakhoz, hogy igyék.
Pazar ez a táj, s csodás, varázslatos a hely,
ahol az élőlények sokasága védelmet nyer.
A lelkek temetője a csillagok között található,
láthatatlanul fekszik az idő síkjában,
s olyan, mint egy varázshajó.
Lassan szárnyal a galaxisok végtelen tengerén,
folyamatosan gyarapszik az utasszám,
s ott volt már az idők kezdetén.
Azóta gyűjti a végső nyugalomra váró lelkeket,
melyek létszáma állandóan gyarapszik,
és itt mindőjük békére lelhetett.
E temetőben nincsenek veszekedések és viták,
nincs düh, gyűlölet, hazugság, ármány,
s nem számítanak az egykori hibák.
Nem létezik ellenségeskedés, kapzsiság, harag,
van viszont szeretet, megértés és öröm,
s leomlanak a világi kemény falak.
A lelkek temetője a végső megbékélés szigete,
hol örökké süt a Nap, zöldek a mezők,
s hová nem jut el a gonosz hidege.
Volt egykor egy állatfarm, rengeteg jószággal,
az ott lakók szépen éltek egymás mellett,
s tele voltak megértéssel, jósággal.
Szabadon jártak, keltek, s tette mind a dolgát,
bár néha kisebb veszekedések történtek,
de mind maga irányította a sorsát.
Mindőjüknek megvolt a területe és saját élete,
ahol élelmet kereshetett, párra találhatott,
s nyugodt lehetett a nappala, éjjele.
A farmon megéltek a disznók, kecskék, libák,
tyúkok, birkák, marhák, galambok, kacsák,
s biza béke honolt, róluk szólt a világ.
Egy napon a farm körüli erdőre árnyék vetült,
s a homálya belepte a környéket teljesen,
a fűben néhány kutya vígan elmerült.
Szinte nem is látszottak a szürke homályban,
a dolguk az állatok életének véget vetni,
és rendet rakni a farmnak a honában.
Ahová nem kellenek állatok, nem kell senki,
már a jelenlétükkel is rettegést keltettek,
és előlük nem menekülhet senki.
Zavart okoztak eme békés világban gyorsan,
s megfélemlítették a jámbor állatokat,
ugattak pánikot keltően, zordan.
Azok rémülten menekültek az óljaik mélyére,
dermedten teltek a perceik, óráik, napjaik,
s érezték, kiirtás vár udvaruk népére.
Az idő múltával azonban végre észhez tértek,
hisz sokkal többen vannak, nem kell félni,
s a kiirtásból bizony nem kértek.
Összefogtak, s felálltak csatarendbe serényen,
tehetségük, erejük és nagyságuk szerint,
küzdöttek igencsak keményen.
A kutyák elbuktak, s vérezve menekültek tova,
a szőrük kitépve, bordáik eltörve mind,
ide nem fognak visszajönni soha.
Volt egykor egy állatfarm, rengeteg jószággal,
ahol a bátorság és az igazság győzött,
azóta a környék tele van rózsákkal.
Álomvilágba menekülve, vidámabb az élet,
s felszabadultabb, örömtelibb minden lélek.
Nyugodtabban telhetnek az unalmas napok,
s szabadként élnek az emberek, nem rabok.
Nincsenek rémálmok, s nincsenek félelmek,
szívből jönnek az őszinte és tiszta érzelmek.
Szeretet hatja át a napok valamennyi percét
és bárki valóra válthatja régi álmait s tervét.
Álomvilágba menekülve nem rémít a rossz
és nem teljesíthetetlen a célokig tartó hossz.
Sokkalta szebb a világ, ragyogóbb az ég is,
a jó szándék láthatatlan, s valóságos mégis.
Az emberek kedvesebbek, ölelésre készek,
s igazi boldogságban telnek a csodás évek.
A jónál csak jobb jöhet, bármit lehet merni,
a fantázia birodalmában egyet lehet, nyerni.
