március 2023 - Kiss Gyula versei

Néha nem ártana

Néha nem ártana elgondolkodni, kik is vagyunk,

miért is élünk ezen a Földön, milyen okból,

s magunk után milyen emléket hagyunk.

Nem ártana kiüríteni elméinkből a sok szemetet,

mindazt a sok mocskot, amit reánk öntöttek,

és átérezni, mit is jelent az igazi szeretet.

Nagyon jó lenne egy igazságosabb, s jobb világ,

ahol természetes lenne emberségesnek lenni,

és ahol nem léteznének vihart kavaró viták.

Néha nem ártana önnön lelkünkben elmélyedni,

s elfogultság nélkül beismerni a hibáinkat is,

mielőtt sikerülne életünk útján elvérezni.

Mindennapi küzdelmek

Mindennapi küzdelmek színesítik az életünket,

és nem hagynak egy nyugodt percet sem,

így örömmel fogadjuk a végzetünket.

Nincs is jobb, mint gondokkal terheltnek lenni,

folyton küszködni valamivel és valamiért,

s önmagunkért meg semmit sem tenni.

A pihenésre semmi szükségünk, az értelmetlen,

halálig dolgozni és tanulni, na az már igen,

csak ezt bevallani bizony kényelmetlen.

Mindennapi küzdelmek simogatják a lelkünket,

s miután megfosztatunk minden reménytől,

az dobja csak fel igazán a kedvünket.

Túl sok jutott már

Túl sok jutott már a kínokból és a szenvedésből,

a megpróbáltatások sorából, a kizsigerelésből,

a félelemből, s a folytonos rettegésből.

Az emberek nyugalomra vágynak, s valami jóra,

igaz szeretetre, boldogságra és valódi örömre,

békére, egészségre, sok kedves szóra.

Túl sok jutott már a rosszból és elég volt belőle,

csupán mindenki szeretné élni a saját életét,

s minél később távozni az örök mezőkre.

Egy kedves mosoly

Egy kedves mosoly, a léleknek sokat számít,

és igazán szívmelengető a sötét időkben,

amikor a sírás könnyedebben csábít.

Olyan, akár a ragyogó napfény a kéklő égen,

mely eloszlatja a viharfelhők sokaságát,

s képes gyengéden cirógatni az éjben.

Egy kedves mosoly ellazít és szabaddá tehet,

vidámságot, s örömöket hozhat az életbe,

főképpen, ha az ember nagyon szeret.

A kerek arcú Világ

A kerek arcú Világ mosolyogva rótta az útját,

s miközben a vállán batyujával bandukolt,

felidézte a szép időket, önmaga múltját.

A lelki szemei előtt újfent éltek a régi korok,

amikor fiatalon még hitte, csodás minden,

s fantáziálásra mindig adtak neki okot.

Megélt számtalan fordulatot a történelemben,

rengeteg cselszövést és megannyi csatát,

amiket leírt, az időtlen történetekben.

Bejárt úttalan-utakat, hegyeket és völgyeket,

mindenhol tanult valamit, nagyon figyelt,

s mindenfelé mesélt, igen bölcseket.

A történeteibe maga is belefáradt és lefeküdt,

álmában szuperhős volt, segítőkész jótevő,

s vidáman, mindenki ágyába befeküdt.

A kerek arcú Világ párnával takarta le a fejét,

s nem vette észre, hogy kigyulladt a háza,

vajon valaha felnyitja még a szemét?

Ragyog a Nap

Ragyog a Nap, a sötétszürke viharfelhők fölött,

életadó fénye ősidők óta cirógatja a Földet,

ám az ereje elvész a sok felhő között.

Újabban a homály egyre többször akadályozza,

és hiába szórja fényét ugyanolyan lelkesen,

mindig beleütközik újabb akadályokba.

A manipulált természet már nem igazi önmaga,

és rendkívül nehezen talál vissza ama útra,

amit valaha kijelölt számára a földanya.

Ragyog a Nap és míg ragyog, vele él a remény,

egyszer eltűnnek majd a sötétségnek felhői,

s ismét a fény lesz az úr, a Föld kék egén.

A felforgatott idő

A felforgatott idő nehezíti a mindennapokat,

nem tesz jót sem testnek, sem léleknek,

és megterhel kicsiket, nagyokat.

Elvesz egy órát az életből és zavart okozhat,

sokak biológiai óráját hamar szétzúzza,

s feldühít, mikor a reggel kopogtat.

Ingerültté, fáradékonyabbá teheti az embert,

morcosabbá, kedvetlenné és tompává,

s ezáltal felbőszíti a lelki tengert.

A felforgatott idő nem ígér jót, vagy szépet,

viszont az egészséget tönkre tudja tenni,

s ezzel is előbbre hozhatja a véget.

A sötétség nem pihen

A sötétség nem pihen, újra és újra támad,

el szeretné emészteni a ragyogó fényt,

mely felé iszonyú gyűlölete árad.

Minden erejét és gonoszságát összeszedi,

bármire képes a győzelme érdekében,

s erejét a fénnyel folyton összeveti.

Próbálkozik nappal, de legfőképpen éjjel,

a praktikái gonosznál is gonoszabbak,

és ölni készül a legnagyobb kéjjel.

A sötétség nem pihen, soha nem adja fel,

s amennyiben a fény nem fog küzdeni,

hitvány vágya beteljesülésre lel.

Ki ne szeretne

Ki ne szeretne egy boldogabb világban élni,

ahol a békesség és a nyugalom állandó,

s ahol nem kell folytonosan félni?

Ki ne szeretné, ha szeretné az, akit ő szeret,

aki a legfontosabb a számára mindig is,

és akiért valami szépet, jót tehet?

Ki ne vágyna arra, hogy egészségben éljen,

hogy szabadon szárnyaljon az álmaival,

s hogy ne kelljen félnie az éjben?

Kinek ne lenne fontos a családja, a szerettei,

a rokonai, a barátai, s azok, kiket kedvel,

s kik mindig sokat fognak jelenteni?

Ki ne szeretne egy saját világot, ami az övé,

ahol sok az öröm, a boldogság és a fény,

s ahol csakis jókat vesz maga köré?

A szívek mélyén

A szívek mélyén megannyi izzó vágy lapul,

s megannyi titok, viszonzatlan szerelem,

melyek a fájó lelket ejtették rabul.

Számtalan bánat, rengeteg szomorú pillanat,

elszalasztott lehetőségek, megbánt tettek,

és mindezek semmivé foszlanak.

A szívek mélyén nem lehet soha nyugalom,

s nem lehet békesség, vagy igaz szeretet,

míg a fantázia uralkodik a tudaton.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30	31